Megkérdeztünk egy addiktológust, hogy hova vezet, ha minden héten berúgsz a haverokkal

Hányszor használtad az elmúlt hónapban azt a kifogást, hogy: „Bocsi kicsit másnapos vagyok..„? Ha a válasz az, hogy „Heey! Ne ítélkezz felettem, nem is ismersz!„, akkor valószínűleg többször a kelleténél. Ne aggódj, nem vagy egyedül, ebben az országban ugyanis mindenki iszik, ráadásul az se számít, hogy mit, csak hasson. Annyira szeretünk inni, hogy a Tibi atya nevű viccoldalnak körülbelül annyi követője van, amennyire az alkoholisták számát saccolják.

Az alkohol a folyékony pszichiáter. – tartja a mondás, de mi megkérdeztünk egy igazi pszichológust, addiktológust és úgy egy az egyben okos embert, Prof. Demetrovics Zsoltot, az ELTE Addiktológia Tanszékének vezetőjét, hogy mennyire jó ötlet úgy kezelni ezt a drogot, mintha az alaptörvénybe lenne beleírva, hogy: igyál magyar!

Ön jobban tudja, mint a legtöbben itthon, mi számít alkoholizmusnak?

A köznyelvben alkoholizmusnak hívjuk az alkoholbetegséget, de valójában “az alkohol használat zavara” a hivatalos elnevezés, ami arra utal, hogy ez nem egy mindent vagy semmit típusú dolog. Ellenkezőleg, az, hogy mennyire válik problémássá valakinek az alkoholfogyasztása, az nagyon változó, mivel ennek inkább fokozatai vannak. Egzakt pont helyett inkább úgy kell elképzelni, hogy van, akinél kevésbé súlyos, másoknál súlyosabb, megint másoknál pedig nagyon súlyos problémák jelentkeznek.

A problémák pedig sokfélék lehetnek. Ide tartozik, ha valaki többet iszik, mint amennyit eredetileg tervez, tehát nem tudja kontrollálni az ivás mennyiségét, vagy az ivás gyakoriságát. Ha testi lelki problémái vannak az alkoholból kifolyólag, ha párkapcsolati vagy családi gondjai vannak. Az egyik legerősebb indikátor az, amikor már valamelyik szerettünk szól, hogy: “Figyu, nem kéne ennyit innod”. A környezet általában hamarabb felismeri a problémát.

Bár ezek a gondok általában hosszabb idő után jönnek ki, de közben azt is látni kell, hogy például a testi ártalmak vagy a lelki problémák még azelőtt megjelenhetnek, hogy függőnek titulálnánk valakit.

[blockquote]Az emberek azt gondolják, hogy ez egy legális szer és ettől biztos kevésbé ártalmas, mint a többi, pedig ez nem igaz, sőt. [/blockquote]

Akkor vegyünk egy konkrét példát. Én anno minden hétvégén (nyáron hétköznap is) elmentem bulizni és ilyenkor mindig ittam. Ez a heti rutin hol helyezkedik el az előbb említett skálán?

A mi kultúránkban mindenki iszik valamilyen szinten. Néhány százalék az, aki életében soha nem próbál ki italt itthon. Alkoholból, amit egy felnőtt ember elfogyaszthat egészségkárosodás nélkül, az férfiak esetében körülbelül 1,5 dl, nők esetében 1 dl bor naponta, de ekkor is javasolt a héten 2-3 absztinens napot beiktatnunk. Ez azért sokkal kevesebb, mint amit a társadalom gondol arról, hogy mi az, ami még belefér. A fiatalok is ennek a többszörösét isszák, amikor elmennek bulizni, igaz, a gyakoriság az esetek többségében nem napi. Emellett, kétségtelenül integráns része a fiatalságnak, kapcsolódik a bulizáshoz és a kikapcsolódáshoz, s így ennek a jelenségnek a megítélésénél ezt is tekintetbe kell venni.

Erre a korosztályra jellemző a rohamivás vagy nagyivás (angolul binge drinking), mely egy alkalommal 5 vagy annál több italt jelent (egy ital az kb. egy üveg sörnek vagy 2dl bornak vagy egy feles tömény italnak felel meg). Tehát nagy mennyiség, rövid idő alatt. Ennek a kockázata nagyobb mint a többi ivási formának, és kifejezetten a fiatalokra jellemző. Ugyanakkor ez a legtöbbször lecseng, hisz itt a társas szempont és az életkori hatás is nagyon erős, ezek megváltozásával többnyire normalizálódik az alkoholhasználat.

Ok lehet a binge drinking felhagyására, hogy például ahogy idősödünk, úgy egyre rosszabbak a másnapok?

Ez is lehet egy szempont, de fontos az is, hogy más közegbe kerülnek bele az emberek. Munkahely, gyerekek mellett változik az életmód, s ez a bulizáshoz kapcsolódó rohamivás kevésbé jellemző. De éppúgy megjelenhet ennek az ivási mintázatnak a lecsengése, normalizálódása, mint ahogy az átalakulása is, s egy másfajta problémás mintázat megjelenése.

Mennyire nehéz rászokni az alkoholra a többi droghoz képest?

A szerhasználat soha nem egy véletlen dolog. Ha az alkohol az a valami, amire egy használónak szüksége van, akkor nagyon könnyű rászokni, de ha nem élvezi a hatásait, akkor nem is fog rászokni. Az addikció, minden szer esetében személyiségfüggő. Az alkohol ennek ellenére nem tartozik a legaddiktívabb szerek közé.

A baj inkább az, hogy a magyar kultúrában nagyon nagy a kitettség. Nem egyszer kipróbáljuk, hanem gyerekkorunk óta arra vagyunk nevelve, hogy ki kell próbálni az alkoholt újra és újra. Nagyon különbözőek vagyunk, van akinek pozitív és van akinek negatív élményei lesznek, és főleg azok szoknak rá akiknek a negatív élmények (pl. a másnaposság) nem olyan erősek, viszont a szer szorongáscsökkentő hatása például megtetszik az illetőnek. Ennek genetikai alapja is van.

Milyen testi hatásai vannak az alkoholfogyasztásnak hosszútávon az átlagembernél?

A szakértők erre azt szokták mondani, hogy ha az alkoholt ma fedeznék fel akkor azonnal a legkeményebb drogok közé sorolnák. A szervezetet ugyanis mindenhol károsítja. A központi idegrendszert ugyanúgy, mint az izomzatot, a szívet, vagy a májat. Nem igazán érdemes semmit kiemelni; nagyon általános az alkohol ártalmas hatása a szervezetre.

Értem, tehát károsabb, mint sokan gondolnák. A többi droghoz képest amúgy hol helyezkedik el ártalmát tekintve?

David Nutt, világhírű brit kutató csinálta talán a legalaposabb kutatást a témában: három fő és további három-három alszempont alapján hasonlították össze 17 népszerű szert. Ezen a listán az alkohol az ötödik lett, csak az olyan drogok előzték meg, mint a heroin, a kokain, a barbiturátok és az utcai metadon. Az alkohollal foglalkozó szakemberek ezt természetesen tudják, a lakosság már nem ennyire tájékozott. Magyarországon pláne hajlamosak vagyunk alulbecsülni az alkohol kockázatait. Az emberek azt gondolják, hogy ez egy legális szer és ettől biztos kevésbé ártalmas, mint a többi, pedig ez nem igaz, sőt. A kultúránk eleve teljesen toleráns az alkohollal, és a részegséggel szemben is.

Az egészségügyi világszervezet 2014-ben publikált adatai szerint nyolcadikok vagyunk a világban az egy főre jutó alkoholfogyasztásban. Ami viszont ennél sokkal érdekesebb, hogy a top 10-ben lévő országoknál mindenhol van egy preferált ital, amiből sokkal többet fogyasztanak, mint másból. Oroszoknál értelemszerűen a vodka, cseheknél a sör, portugáloknál pedig a bor. Nálunk viszont kiegyenlítettek az arányok. Ennyire mindegy a magyarnak, hogy mit iszik, csak alkohol legyen benne?

Magyarország hagyományosan borfogyasztó kultúra, de a második világháború után a bor mellett a tömény szeszek és a sör fogyasztása is népszerűvé vált. Ez nem volt mindig így, például a gyakran elhangzó pálinkakampányokkal ellentétben Magyarország hagyományosan nem pálinkafogyasztó ország. A tömény szesz fogyasztás itthon inkább a második világháború után vált népszerűvé, nagyrészt orosz hatásra.

Sajnos, a helyzet valóban nagyon rossz. Ha megnéznénk az alkohollal kapcsolatos halálesetek listáját, vagy a hozzá kapcsolódó megbetegedéseket, akkor még előkelőbb helyen találnánk Magyarországot. Világviszonylatban dobogósok vagyunk, ami nagyrészt a kiugróan magas tömény szesz fogyasztásnak köszönhető. Közben megmaradt a bor is, ami a tradicionálisabb magyar ital, és az utóbbi évtizedekben feljött mellé a sör is. Hazánk egy nagyon rossz kombináció az alkoholfogyasztási kultúrák között, mivel sokat iszunk és gyakran. A skandinávok például tradicionálisan ritkán isznak, inkább speciális alkalmakkor vagy hétvégén, de akkor nagy mennyiségeket és a súlyos lerészegedésig. Ez egy kockázatos ivási típus, sok mérgezéses esettel, balesettel, az alkoholhasználat elutasításával és sok absztinens nappal. A mediterrán kultúrákra inkább az jellemző, hogy gyakran, akár napi szinten isznak, de mindig keveset, alapvetően a étkezéshez kapcsolódóan, s nem a részegség a cél. Kevesebb a baleset, a túladagolás. Mi meg sokat iszunk és rendszeresen. Ez inkább az orosz mintázatra emlékeztet, azzal, hogy mi nem csak töményt iszunk.

A számok mit mutatnak, a mostani tizenévesek milyen irányba viszik tovább az itthoni alkoholkultúrát?

Nincs érdemi változás. Az elmúlt évek folyamatos növekedése mellett, az utóbbi években mintha stagnálás mutatkozna, de összességében nem kedvezőek az adatok. Jellemző trend továbbá, hogy zárul a fiúk és a lányok közötti olló, tehát a lányok problémás ivása felzárkózik a fiúk mellé, ami nem csupán magyar, hanem európai jelenség. A teljes populációt nézve, jelenleg ma Magyarországon egymillióra becsülhető az alkoholisták száma, s ez nagyon nagy arány, nincs olyan család, akit ne érintene, és ezáltal nyilván a fiatalok is érintettek.