(M)ennyit ér a hűség?!

Sok kapcsolat fut zátonyra a hűtlenség miatt.  Most itt nem arról a hűtlenségről van szó, amikor megcsalás alapon szakít egymással két ember. Arról a hűségről van szó, melyet magunk és a társunk iránt fogadunk, az érzésünkkel.
Hűnek lenni annyit tesz, mint hűnek lenni a szerelemhez. És ezt az érzést, ezt a hűséget el nem felejteni. De mit is jelent ez a hétköznapokban?

Amikor már eltűnt az újdonság varázsa (ami nem biztos, hogy hetekben mérhető, lehetnek akár hónapok is) és a szerelem a mindennapunk részévé válik, óhatatlanul is felkerül a mindennapi teendők polcára. Ez a kényelmesség. A megszokás.

Ha természetesnek vesszük, hogy a párunk velünk van, ha nem fektetünk energiát a kapcsolatunkba, akkor megcsaljuk őt. Ha már az elején nem figyelünk oda, hogy minőségi időt töltsünk együtt, és hagyjuk, hogy a hétköznapok gondjai (munka, egyetem, bevásárlás, főzés, takarítás..) beterítsenek, hogyan várjuk el a működő kapcsolatot a későbbiekben. Ezt az időt, melyet hívjunk most minőségi időnek nem csak pénzben lehet mérni. Egy jó beszélgetés a fürdőkádban, egy séta a közeli parkban, elmenni egy helyre, ahol már régen nem volt egyikünk sem…

Ha az egyik fél hűtlen lesz, elkényelmesedik, akkor a kapcsolat elkezd kihűlni. Lehet egy ideig nem tűnik fel senkinek, azonban egyszer csak beüt a probléma. És akkor már fújhatjuk azt a parazsat, ugyanis abból egy idő után már nem lehet lángot csinálni.