Mi történt Kanye Westtel? 4. rész – filozófia és Trump

Forrás:

A folyton folyvást felmerülő ún. old Kanye-new Kanye-vitában érdemes leszögezni, hogy az én a környezet és a társadalom visszajelzéseiből, számtalan reflexióból épül fel. Mint számos elemzés kivesézte, ha valaki – ez esetben Kanye West – éveken, sőt évtizedeken keresztül folyamatosan a rivaldafényben tetszeleg, és szinte állandóan cikkeznek róla, akkor könnyen a sztároknál előforduló személyiségtorzulás léphet fel. Minden celebnek van egy „médiaénje”, melyet az újságok, tévék és egyebek alakítanak ki a híresség művészi termékével együtt, így bárki hozzáférhet ahhoz, de nem ad valós képet az egyénről. Ezért lehet, hogy sokan meglepődnek a sztárok drogfüggőségein, öngyilkossági szándékain és további csak általa vagy – jó esetben – körülötte levő megbízható családtagok és barátok által érthető helyzeteken. Kanye esetében könnyen feltételezhető, hogy a médiaén es a valós énje közt már nem találja a határvonalat, ezáltal önmagára is úgy kezd el tekinteni, mint egy imádatra termett lényre, aki tökéletes. Ebből alakult ki a mémmé lett szállóige „I love you like Kanye loves Kanye”. Így lett a szociálisan érzékeny, törődő, tudatos fiatal srácból évek alatt számos alkalommal valóságtól elrugaszkodott, utána esetenként bocsánatot kérő „isten”, azaz Yeezus. De mielőtt egyoldalúan ítélkeznénk érdemes feltenni a kérdést: mi hogyan reagálnánk, ha bármikor kilépünk házunk ajtaján tolakodó fotósok, szemérmetlen bulvárfirkászok es elvetemült rajongók hada rohanna le? Nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy legtöbbünknél ilyen vagy olyan formában, de betelne a pohár egy idő után.

Tehát ekképp született Mr. West és ekképp született Yeezus, aki sokszor „átveszi az uralmat” előbbi felett. Belső konfliktust alakít ki, hogy sokmillióan csupán egy dimenziós rapperként látják személyed, észre sem véve az elvárasok mögött rejlő hétköznapi embert, aki ugyanolyan családi, baráti, párkapcsolati, érzelmi, anyagi vagy karrieri problémákkal küzd, mint bárki más. Ahogy Kanye mondta:

„I just wanted people to like me”

Mindazonáltal Kanye Westben tagadhatatlanul esszenciális filozófiai mélységeket is találni, olyannyira, hogy egy professzor több száz oldalas regényt is írt belőle. Legtöbb számából lejön, ami a zenéjében tagadhatatlanul konzisztens első lemeze óta:

„Megtagadom a társadalom által állított szabályok követését, amit azért állítottak fel, hogy alacsony önbecsüléssel irányítsák az embereket”

„Ha Kanye West rajongó vagy, nem az én rajongóm vagy, hanem önmagad rajongója vagy”

Kanye lobbanékony, de őszinte, érzékeny, de hatásos.

„Semmise biztos az életben, csak a halál”

Bevallása szerint balesete óta már ezzel a tudattal megy előre és tesz meg mindent, amit elhatároz. Igazi, példaértékű filozófiai nagyság, amit ő sem rejt véka alá:

„Shakespeare vagyok másik testben”

„Szókratész vagyok, csak csokoládébarna”

Ahogy nem szerényen fogalmaz „a modernkori Biblia” karaktere lenne. Bele is fér Kierkegaard haláltól való megmenekülés hármasába: esztétikai eltereléssel él, etikus és vallásos áramlatokat kezd. Ruha, parti és hedonizmus mind visszatérő elem, ezt mégis tudatosan teszi – nem csak saját markája bevételeinek révén, hanem a rap görbetükreként is alkalmazva azokat. Az esztétikai-etikus-vallási hármas elsőjére tökéletes példa a gyönyörű modellek… de holtan a Monster klipjében, celebek… de mindenféle különböző területről és megkérdőjelezhető múlttal egy hatalmas franciaágyban a Famous-ben.

[vembed youtube=”Idz9aYXq98U” ]A második lépcsőfokra bizonyíték a pozitív üzenetek, a „jó emberré” válás, amit saját bevallása szerint Kim Kardashiannal történő megházasodásával ért el, a boldog családi élettel. Kezdettől fogva láthatóan törődött az emberekkel, bármennyire is meghazudtolni látszik néha ezt egomán érzetű kirohanásokkal, el kell ismerni: többek közt a rassz- és osztályegyenlőség visszatérő részese diszkográfiájának.

[vembed youtube=”WibQR0tQ0P8″ ]Harmadrészt örökkévalóvá teszi magát művészetével és annak hatásával. Miközben magát Yeezusnak véli, végig kereszténynek es Jézus kivetőjének tartja magát gospelzenékkel, tehát kettőssége, hogy istenkáromló és istenfélő egyszerre:

„I just told you who I thought I was. A god.”

Ugyanakkor itt is egy reflexióval álltunk szemben, hisz úgy folytatódik

„Jobb lenne, ha azt mondanám, hogy egy nigger vagyok, jobb lenne, ha azt mondaná, hogy gengszter vagyok, vagy strici, hisz az jobban illik egy ilyen külsejű emberre, nem?”

Földi isten próbál lenni, de közben hisz a mennyeiben. Gyakran önmagával beszélget, amikor konfliktusosnak hatnak szavai, a Twitter által csupán mind láthatjuk, „élőben”. Valójában egy különös és értelmes tehetségről van szó, nem véletlen átfogó művészi sikere. Netán Kanye csupán egy felépített karakter lenne? Aki ha dühkitörést szenved egy interjú közepén, azt a médiafigyelemért teszi? Trükk részesei lennénk vagy az egyéb opciók valósak? Ezt egyedül ő mondhatja meg.

A Twitter-őrületekkel kétséget kizárólag párjára lelt, a hasonlóan meghökkentő dolgokat posztoló amerikai elnök, bulvárceleb és dollármilliárdos üzletember, Donald Trump képében, aki mindenféle politikai tudás, tapasztalat és múlt nélkül lett a világ egyetlen szuperhatalmának vezetője. Félelmetes, de ez a valóság, és Kanye számára túl kecsegtető, hogy ne jelentse be, hogy indul a 2020-as elnökválasztásokon. Kérdés, hogy miképp érvelne egy olyan félbolond ellen, akire felnéz? Lehetséges, miképpen a Trump-jelenségre az lesz a válasz, hogy nem csak az egyik oldal indít politikailag tudatlan, őrület határán táncoló médiaszemélyiséget, – aki feltehetően csak opportunista lévén, hogy évekkel korábban mindennek, amit jelenleg mond szinte az ellenkezőjét képviselte – hanem a politikai spektrum túloldalán is egy hasonló, a skála különböző fokain, de alkalmatlan személy lépne porondra? Az emberiség elkeserítő valósága, hogy akár Kanye West, akár Oprah Winfrey, akár Dwayne „The Rock” Johnson képében, de ez a lehetőségek között szerepel. Úgy tűnik, amikor Barack Obama Kanyéval viccelődött, mondván „he is a jackass”, elhozta a jövőt, pont úgy, mint amikor megválasztása előtt évekkel, a 2011-es Fehér Házi ebéden Trumpot nevette ki.

[vembed youtube=”078BGtKNL1o” ]Mindenestere Kanye ideológiai megfontolatlanságáról tesz bizonyítékot, 2018-as számán a Ye vs. the People-ön:

„I know Obama was heaven sent

But ever since Trump won, it proved that I could be president”

A számban T.I. képviseli a tömeget, arra a kérdésére pedig, hogy mi a „Trump mondanivalójának felével nem értek egyet” Kanye-kijelentés másik fele, azaz amivel egyet ért, a válasz, hogy „azzal, miképp megtehetsz bármit, amire mindenki azt mondta lehetetlen”. Nem túl alapos érv egy minden ember életét érintő választáson, ahol elengedhetetlen kulturális és gazdasági nézetek kellenek, hogy ütközzenek a jelöltek és szavazók közt ideális esetben. Ebből erezhető, hogy a Trump-dicsőítés inkább egy botrányhajhász póz, mint megfontolt döntés.

Ez nem jelenti azonban azt, hogy ne fejthetné ki bárki a véleményét akár közéletről, akár ideológiákról, akar kormányzásról, akar választások előtt, akár egy ciklus alatt, de más dolog a saját meglátások szerint bizonyos vélemények megformálása és szavazók inspirálása, és más dolog a belekontárkodás olyanba, amihez egyértelműen nem értenek. Ahogy egyre több világsztártól hallhattuk, Trump is eleinte viccből indult a választásokon, és ahogy a neves műsorvezető és barátja, az őt 40 éve ismerő Larry King mondta, mindenki tudta róla, hogy „egy centrista baloldali, liberális figura”, aki személyesen támogatta korábban Clintonékat, mégis ez a vicc – ma mar kristálytisztán látszik – tovább futott a kelleténél:

„Két dolog, amit mindig tudtuk Trumpról, hogy egy szórakoztató karakter, aki megszállotton hazudik, és életében nem olvasott el egy könyvet se…, de hogy elnök?!”

A párhuzam Kanye Westtel elég látványos. 2016-ban találkoztak, majd 2018-ban egy kellemetlenül feszengős, értelmezhetetlen beszélgetés kereteben a média előtt is konferáltak. Az old Kanyét, aki szociális kérdésekben oly összetett es kiemelkedően fontos állításokat tett, emiatt hiányoljak sokan. 2018-as rabszolgaság okait megkérdőjelező felháborító kijelentése, így szólt:

„Amikor hallod, hogy a rabszolgaság 400 évig tartott… 400 évig? Ez úgy hangzik mint egy választás.”

Ezen utolsó nagy botránya miatt már bocsánatot kért, és hasonlókat elvileg mondott a stúdióban, ami humorként jött le, csak egy élő műsor egészen más közeg, az emberek döbbenete teljes mértékben jogos volt.

[vembed youtube=”s_M4LkYra5k” ]Korábban már J. Cole se hagyta szó nélkül Kanye incidenseit, a False Prophets teljes első versszakát egykori példaképének írta, mondván:

„Well, fuck it, what’s more important is he’s cryin’ out for help

While the world’s eggin’ him on, I’m beggin’ him to stop it

Playin’ his old shit, knowin’ he won’t top it

False prophets”

Sokan így fogják fel Twitter-rohamait, ahol olykor meglepően paranoid tévképzeteket vázol fel mint Drake ellen vívott szájkaratéjében az XXXTentación halálának es 6ix9ine potenciális életfogytiglanának felemlegetése, teljesen kontextus vagy magyarázat nélkül.

Ehhez képest annyi pozitívum mindenféleképp elmondható, hogy 2016 „két rossz közül a kisebbik” típusú amerikai választásán gyakorlatban Kanye West legalább nem járult az urnákhoz. Bármennyire is közelinek hat, remélhetőleg sose érjük el azt a pontot, amikor a hétköznapok ilyen fontos elemei is mint a politika, a valóságshow mézesmadzagával fonja be önmagát, legyen az akár egy „You are fired”, akár egy „Boldog Karácsonyt”. Hamarosan egy ország vezetése se lesz több, mint egy drámai karakterektől hemzsegő szappanopera, miközben a valódi problémák kezeletlenül maradnak és a tények szem elől vesznek? Az érzelmek végleg diadalmaskodnak az értelem felett? Vajon az a Kanye, aki a mainstream rapről lecsupaszította a hamis külsőségeket, lesz az aki, betetőzi a politikában a hamis valóságshow-elemeket, hozzáértés nélkül, a jelenlegi amerikai elnökhöz hasonlatosan? Hál Istennek 2018 végén már visszavonta 2015-ös elnökségért induló bejelentését, bár kiderült, hogy közben fű hatása alatt volt, de sokáig kitartott már jóval előtte elhatározott ígérete mellett. Leszögezte, hogy „kivonul a politikából”, de Twitterét figyelve az elmúlt napokban megtudhattuk: 2019-ben már a Trump-sapka koncerthordásának bizarr tervét találta ki… Egy dolgot biztosan megtanulhattunk az elmúlt húsz évből: akár mestermű, akár botrány, Kanyénál sose lehet tudni mi következik.

[vembed youtube=”z_pzlfL4-II” ]