Zene
„Miért rappelsz mindig arról, hogy buzi vagy?”
Tíz LMBTQ+ előadó, akit érdemes ismerned.
Június van, azaz a Pride-hónapja, ennek örömére szivárványba borultak az Instagram hashtagei, Virgil Abloh kifutója, sőt, egy ideig még a Pornhub is. A szabad szerelmet hirdető kollekcióval jött az adidas és a H&M, drag queeneket szerepeltetett reklámjában az IKEA, június 8-tól július 8-ig pedig a világ számos országában, köztük Magyarországon is kulturális programokkal várják az ügyben érintetteket és a téma iránt érdeklődőket egyaránt.
A mainstream a kezdetektől tele van/volt saját nemükhöz vonzódó sztárokkal: egy világ szerette meg Freddie Mercuryt, Elton Johnt, George Michaelt, milliók olvadnak Adam Lambertért, Olly Years-ért, Sam Smith-ért és Troy Sivanért is, rengetegen álmodoznak Janis Joplint, vagy épp St. Vincent friss szerzeményeit hallgatva, mi ennél egy kicsit mégis mélyebbre ástunk: a Pride Month-ot záró cikkünkben sorra vettük a zeneipar jelenleg legizgalmasabb, az LMBTQ (az LGBTQ betűszó átirata magyarra – leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek, queerek – a szerk.) közösséget erősítő zenészeit, ezzel is felhívva a figyelmet arra, hogy a másság elfogadása a békés együttélésünk egyik alappillére, az alkotás pedig hovatartozástól függetlenül mindenkié.
Az R&B, az elektronika és az art pop mellett természetesen érintjük a hiphop világát is, azt a furcsa, ambivalens univerzumot, ahol a 2000-es évek elején még vígan „Gay-Z„-zett Nas, és „no homo„-zott Cam’ron, a jelenben pedig már smároló fiúkat rak lemezborítójára Lil Yachty és saját coming outjára utalgat a korábban napirendszerűen köcsögöző Tyler, the Creator.
FRANK OCEAN
Korunk egyik legünnepeltebb zenei zsenijének 2012-es Tumblr bejegyzése talán a legikonikusabb és legtöbbet hivatkozott coming out sztori a hiphopban. Frank Ocean színvallása azért volt hihetetlenül bátor, mert az elsők között lépte meg azt, amit az akkor még meglehetősen kirekesztőnek tartott szcénában akkor még nagyon kevesen: biszexuális férfiként felvállalta nemi identitását, nyílt levele pedig a sok száz bizonytalan, lépni nem merő fiatalon túl a lejjebb hozott Kevin Abstractet is megihlette. Ha Franket méltatni kezdeném, sosem érnék a cikk végére, ezért inkább csak annyit mondok, hogy 2016-ban összehozta az évtized egyik legjobb albumát, külön egyetemi kurzus indul művészetéből, tetteivel pedig újra és újra kiáll a szexuális kisebbségek mellett, legyen az egy csillámos szoknya, szemfesték, vagy szimplán egy póló, ami többet mond minden szónál.
[vembed youtube=”r4l9bFqgMaQ” ]
SERPENTWITHFEET
A több kísérleti műfajban alkotó, homoszexuális Serpentwithfeet a modern zene egyik legkülönlegesebb figurája: Josiah Wise keresztény családba született, apja katolikus könyvesboltot, míg anyja templomi kórust vitt, így Serpentwithfeet egészen hamar megszerette a gospelt, ami későbbi, érzéki szerzeményeiben hibátlanul összemosódott az elektronikával és a neo-soullal. Az előadó ebben a hónapban debütált, (Soil) fellépett a Brockhamptonnel, nem elég, hogy Ty Dolla $ign odáig van a zenéjéért, még Björk is feldolgozta a dalát, azt pedig leszögezhetjük, hogy komolyzenét R&B-vel aligha lehetne ennél kitűnőbben keverni:
[vembed youtube=”5a4N_lOAieA” ]
070 SHAKE
Kanye West rögtön kiérdemelte az év dala díját a Ghost Town-nal, és a Violent Crimes is nagyon a helyén van, az viszont egészen biztos, hogy ezen trackek közel sem ütnék meg a tökéletesség ezt a szintjét, ha nem 070 Shake ugrott volna rájuk közreműködni. A 21 éves, leszbikus énekesnő, akit a zenei sajtó Ye új, imádnivaló pártfogoltjaként üdvözölt, még csak most márciusban jött ki első EP-jével, a Glitterrel, ami kellemes hallgatnivaló ugyan, de egyértelmű, hogy a lány a GOOD Music albummustrája során tette oda magát igazán. Ezzel bizonyította, hogy olyan feltörekvőt tisztelhetünk személyében, akinek szárnypróbálgatásait érdemes lesz figyelemmel kísérnünk a jövőben is, afelől pedig semmi kétségünk, hogy kifejezetten jó kezekben van Pusha T kiadójának berkein belül.
[vembed youtube=”DSY7u8Jg9c0″ ]
KEVIN ABSTRACT
„Miért rappelsz mindig arról, hogy buzi vagy?” – dobja be a hallgatók által gyakran ismételt kérdés Kevin Abstract, Brockhampton krú feje a JUNKY-ban, akit 2016-ban, sokak meglepetésére már orálisan kielégített egy fiú az EMPTY vizuáljában. Innen rögtön egyenes út vezetett odáig, hogy biszex zenészként leromboljon minden sztereotípiát, ami a macsó, keménykedő rapperekről a fejünkben élhet és kiénekelje az önelfogadás frusztrációit, hol ironikusan, hol pedig fájdalmasan őszintén, elősegítve az azonos nemhez vonzódó alkotók emancipációját a hiphop közösségen belül is „azok helyett is beszélve, akik nem hallatják a hangjukat.”
[vembed youtube=”1RSQaVG7_QI” ]
ARCA
A venezuelai Alejandro Ghersi Arca bőrébe bújva valami olyan bizarr világba kalauzol el minket a zenéjével, performanszaival és videóklipjeivel, ami kifejezetten morbid, és riasztó tud lenni, de ezzel együtt mégis erősen vonzza az embert: a 28 éves, homoszexuális fenomén dallamai, a puha, spanyol szólamai amellett, hogy lidércnyomást okoznak, dermesztően gyönyörködtetőek tudnak lenni. Arca több instrumentális projekt után 2017-es LP-jén már énekelt is, ez pedig olyan jót tett neki, hogy a Rolling Stones év végi listáján a kilencedik, nálunk pedig a hetedik helyig jutott.
[vembed youtube=”0WKWZ9y-dvU” ]
MYKKI BLANCO
Az LMBTQ rövidítés egykor még csak LMBT-ként állt. Akkor mégis mit rejt az a Q betű, és honnan származik? Nem mást, mint a „queer” szócskát, ami körülbelül annyit tesz, hogy furcsa, különös, szokatlan. Azokat a személyeket soroljuk ide, akiknél a szexuális irányultság nem csupán két pólusú (hetero/meleg vagy leszbikus; férfi/nő) és valamilyen módon kilógnak a társadalomból. Az imént taglalt nemi önazonosság köré egy egész zsáner épült, ennek az úgynevezett queer rapnek Le1f mellett a legfontosabb úttörője az önmagát transzneműként meghatározó, 2014-ben az A38 Hajón is koncertező Mykki Blanco. Michael Quattlebaum Jr. listánk egyik legsokoldalúbb alakja, akinek megjelenése mellett zenéje, és azon túlmutató aktivista/költő tevékenysége is jelentős. Blanco – akivel az Index és a Phenomenon is közölt egy-egy kiváló interjút- egy tiszteletreméltó, izgalmas anyagokon dolgozó, inspiráló legenda, aki nem riad vissza attól sem, hogy egy erősen 18+-os, Shakespeare sztoriba ágyazott, társadalomkritikus fekete-skinhead románcot tárjon elénk. És lássuk be, pontosan ez a radikális művészetfelfogás az, amiért igazán szeretni és becsülni lehet őt:
[vembed youtube=”cNGR4ciDmTA” ]
PRINCESS NOKIA
Destiny Frasqueri, New York legkeményebb csaja 2016-ban elérte, hogy mindenki rá figyeljen: az 1992 nyers, odamondogatós volt, belement a politikába, fejtegette a nők társadalmi helyzetét és megszólította a fiús lányokat, azaz a tomboyokat is. Az idei Balaton Soundon is fellépő Princess Nokia büszke feminista, az emóba is belekóstoló mc/énekesnő lett, aki biszexuális ikonként töretlenül küzd az egyenjogúságért, vagy csak szimplán képen önt forró levessel, ha egy részeg tuskó vagy.
[vembed youtube=”q-F4vc5hLZI” ]
MIKE HADREAS – PERFUME GENIUS
A 37 éves Mike Hadreas múltja tele van sötét traumákkal: szexuális zaklatás, kirekesztés az iskolában, alkoholizmus, majd drogfüggőség, és a mindent beárnyékoló, teljes kitaszítottság érzése. Hadreas mint Perfume Genius beszélte ki magából lemezről lemezre súlyos problémáit, ez idő alatt fokozatosan megbarátkozott magával, hangzása egyre nemesebb lett, mi pedig három csodálatos, kitárulkozó albumon keresztül követhettük végig fejlődéstörténetét. A 15 éves korában coming outoló Mike, aki egy ideje párjával, Alannel – vele közösen viszik a PG-projektet, az ő nevével dal is született – él együtt, aztán az elvont art popban és mennyei, monumentális kamarapopban teljesült ki igazán, sikeresen maga mögött hagyta démonait, jelenleg pedig fényesebben ragyog, mint valaha.
[vembed youtube=”1hbfUSRRbd4″ ]
DEV HYNES – BLOOD ORANGE
Itt van ez a Devonté Hynes nevű figura, és azt kell hogy mondjam, hogy a pali mindenben tökéletes: Dev, azaz Blood Orange, azaz Lightspeed Champion énekel, táncol, rendez, gitározik, csellózik, dobol, hegedül, és Blondie-tól kezdve a Chemical Brothersen, Solange-on és FKA Twigsen át A$AP Rocky-ig inkább azt tudnánk sorolni, hogy kivel nem dolgozott még együtt. „Egy csomó Tumblr -és blogposztot küldtek, amikben a szexuális hovatartozásomat latolgatták, csupán interjúkra alapozva. Mindenki furcsállta, amikor kiderült, hogy nem vagyok ‘meleg’. De nem vagyok heteró sem, és soha nem is akartam az lenni.” – beszélt nemi identitásáról Hynes, aki az évek során különböző marginális társadalmi csoportokat támogató, valódi queer ikonná vált. Többek közt erről árulkodik legutóbbi kezdeményezése is, aminek keretében New York LMBTQ fiataljainak tart workshopokat, felnyitva a szemüket a zenében való boldogság megtalálására.
[vembed youtube=”NXtzcViZPGA” ]
SYD
A 26 éves Syd, – korábban Syd tha Kid – karrierje még az Odd Future-éra idején indult be, sőt, az egykori csapat bázisa tulajdonképpen a lányék háza volt: az OFWGKTA dalainak szerves részét például Syd szobájában vették fel, nem mellesleg ő a kollektívából ismeretes Taco nővére is. A lépegetős, lágy neo-soulban, trip hopban és alter RnB-ben utazó imádnivalóan laza énekesnő, aki „utálja a leszbikus szót, és inkább meleget használ helyette” két EP-n és egy stúdióalbumon van túl, 2011-től pedig a július 20-án friss cumóval robbantó The Internet csodás vokalistájaként ismerhette meg a szélesebb közönség.
[vembed youtube=”K6o315gdcck” ]
