Aztaa
Narancsujjazás és mandarinorgazmusok: a gyümölcspornó lenne a 21. század feminista művészete?
Stephanie Sarley alkotásai.
A környezetünk és a mainstream tele van puncikkal: a már letörölt @look_at_this_pussy nevű Instagram oldal például mindenben – legyen az egy krumpli, pár füge, egy párna, vagy egy wc kagylója – női nemiszervet látott, a Libresse meg idén novemberben a vagina képzetét keltő, playbackelő dolgokkal, például kagylóval, muffinnal és bábokkal kampányolt a Viva La Vulva szlogen alatt. Janelle Monáé szintén a szemérem ajkait nyitotta dalolásra a PYNK-re keresztelt nunihimnuszában, a Fendi pedig ezekkel a fanszőrös sunasálakkal vitte tovább a pussy-vonalat.
Amúgy meg a Call Me By Your Name után tudjuk, mire használható még a barack a megevésén túl, és a kígyóuborkát is alkalmazták már a feladatkörén kívül eső dolgokra. A banánt éppúgy társítják a pénisszel, ahogy a barackot a popsival és/vagy puncival, és számos tűzforró sextingelés alapkelléke volt a jó öreg padlizsánemoji is.
A gyümölcsökben rejlő burkolt szexuális tartalmat a metoo és további feminista mozgalmak valódi kibontakozása idején Stephanie Sarley is felismerte, művészetét pedig teljes egészében a gyümölcsök és zöldségek erotikus világának szentelte. Instagramjára pakolt videóiban egy csomó lucskosan, nedvesen, tocsogósan bizarr dolgot művel, többek közt
Vérnarancsokat, kiwiket, ananászokat és epreket ujjaz meg buja gyengédséggel.
Vagy éppenséggel barackokra folyat mézet, banánokat borotvál, és slowmóban nyomkod bébiparadicsomokat és szilvákat egészen azok masszív squirt-orgazmusáig – mindezt több mint 300 ezer boldog követője előtt.
A weirdo gyümis lány
Stephanie 1988. június 22-én Berkeley-ben, Kalifornia államban született, majd San Franciscóban nőtt fel, itt kezdett el művészetet is tanulni az oaklandi Laney Collage-ban. Ahogy weboldalán írja, szabadszellemű művész-családja révén egészen fiatalon lehetősége nyílt a szexualitással és az étellel való kísérletezésre, ami nagy benyomást gyakorolt karrierjének mai alakulására.
Filmes apukájával tervezett, nagyszüleivel múzeumokba járt, maga pedig Da Vinci-inspirálta DIY kiállításokat csinált. Egy évtizeden át klasszikus művészetekkel, többek közt festészettel, filmezéssel, szobrászattal, és még tetoválással is foglalkozott, majd 2013-tól a digitális világban kezdett el alkotni.
Ekkor látszott kibontakozni igazán szexuális-töltetű, feminim művészete: még ez évben kiadta a Dick Dog and Friends (vagyis Faszkutya és barátai) című felnőtt-színezőjét, tele mókás, gyermekien tizennyolcpluszos rajzokkal, borítóján egy hosszú, merev farokorrú, piros ebbel és sok-sok cicivel.
Sarley tulajdonképpen azért regisztrált fel Instagramra, hogy pár gyümölcsizgatós videóval népszerűsítse friss könyvét. A koncepció tehát megszületett, már csak egy kis boostra volt szükség.
“You. Are. Genius.” – méltatta Jerry Saltz, a Pulitzer-díjas műkritikus Stephanie alkotásait 2015-ben, ami meglehetősen nagy hullámot indított el: az alkotó követői megsokszorozódtak, és habár a nagyközönség és a sajtó felfigyelt rá és körülrajongta, a hype-pal együtt jött egy rakás negatív komment, meg egy halomnyi kellemetlenség is a közösségi médiában.
Posztmodern orgia
Stephanie művészetének célja a modern femnizmus és a női szexualitás reprezentálása és elfogadtatása, természetessé tétele a perverz tartalommal megtoldott gyümölcsökön keresztül. Ehhez képest sokan csupán a kontextustból kiragadva nevetségesnek titulálták az alkotásokat, majd mémeket faragtak Sarley munkáiból, mindennek tetejébe még az Instagram is elkezdett kekeckedni az alkotóval.
Az insta frigid és mondvacsináltan családbarátkodó szabályrendszerének (amiről már Peter DeVito esetében is írtam, és ami a – költőként amúgy irtó béna – Rupi Kaur menstruációs foltját is támadta) Sarley kontentje túl sok volt. A nő profilját eddig számtalan alkalommal tiltották le a kifogásolható és felnőtt tartalom miatt, – korábban elvileg havonta háromszor – ez azonban nem tartotta vissza explicit munkáinak terjesztésében, sőt. A sok prüdéria vezérelte tiltás mindhiába, az elsőre visszataszítónak, vagy legalább is meghökkentőnek ható magház-stimuláció a lédúsan avantgárd művészetekre nyitott felhasználók, magazinok és újságírók tömegeit vonzza.
Sarley egyik legerősebb videója (talán ebből jön át leginkább az üzenet egy kis stripper-pornós-fisting narratíván át) mindenképpen a sütőtökös darab, amiben egy formás, pénzzel kitömött tangát viselő tököt (itt popsit) csapkod, majd öklözni kezdi azt. De imitál kézimunkát is uborkával és csokival, belenyúl fánkokba is, és megosztja fallikus szimbólumokra fókuszáló mókás grafikáit is különböző fütyikről, vagy épp pöcsorrú, ánusszájú emberekről, Dick Dog után szabadon.
Happy Halloween!
6,286 Likes, 1,209 Comments – Stephanie Sarley (@stephanie_sarley) on Instagram: „Happy Halloween!”
Sarley egyszerre parodizál és boncol egészen aktuális, vitatott témákat, videóiban pedig “a humor és az abszurditás nyelvén testesíti meg a vaginákat.” Munkáival többnyire a társadalom női szexualitás felé tanúsított idegenkedését teszi próbára, és megpróbálja bebizonyítani, hogy “a puncik nem valami olyasmik, amiket rejtegetnünk, vagy szégyellnünk kellene.” Mint mondja, a legtöbb negatív kommentet a trollokon kívül pont nőktől kapja, akik vagy sírós emojikkal ellátott “WTF?” kérdések sokaságával bombázzák, vagy épp nagy frigiden azt írják, hogy soha nem tudnak majd ezentúl úgy nézni a gyümölcsökre, ahogy eddig tették.
Én személy szerint úgy 3 hete botlottam bele először: egy pubban ültem pár barátommal, amikor az insta feedemen scrollozgatva egyszer csak a képünkbe élvezett egy vérnarancs. Rácuppantunk a képernyőre, majd az 1 perces fruitporn-válogatás megnézése után a velem együtt elképedten maga elé bámuló, mocskos és szürreális eufóriában lubickoló haverom annyit mondott: “lebilincselő.”
Egyetértően bólogattam, felírtam a jegyzeteim közé, hogy “gyümölcsujjazás”, majd rányomtam a follow gombra.
Tehát hatás az van, és ez már épp elég jót jelent.
@stephanie_sarley open for interpretation
4,388 Likes, 450 Comments – FFA (@fashionfuckeryart) on Instagram: „@stephanie_sarley open for interpretation”
[vembed vimeo=”169372801″ ]
Sikeres stimuláció
Kétszázmillió poszt található a foodporn hashtag alatt: mesterkélt, ügyesen beállított, ugyanakkor persze kívánatos kajafotók, Párizs legfancybb csillogós macaronjai, Amerika legbrutálisabb, mac & cheese-zel felturbózott hamburgerei, makulátlan tortatornyok, shakek, kávék, koktélok. Szinte innen érezni a fullos ételek és italok ínycsiklandozó illatát, a kép mégis hamis egy kicsit.
Ehhez képest Stephanie odanyúlt a telefonjáért, elindította a felvételt, kielégített pár gyümölcsöt és zöldséget – vagyis a szó szoros értelmében színes-szagos, szinte élő, kendőzetlen kajapornót csinált, színesítve azt a tiltott gyümölcs metaforájával és ideológiája egyszerűen nagyszerű formába öntésével.
Be kell tehát látni, Sarley hírneve teljesen indokolt. Műveszete 2018-ban különösen trendi, és persze kellően megbotránkoztató, figyelemfelkeltő és izgató is. Formátuma és tálalása abszolút releváns és egyedi, még ha sok vita is folyik arról, hogy a digitális, közösségi média-központú, lájkolt, osztott művészetet szabad-e egyetemes értelemben vett művészetnek elkönyvelnünk, és ezzel a kifejezéssel óvatlanul dobálóznunk. Épp emiatt fontos tisztázni, sőt, helyettünk tisztázza is maga Sarley most decemberi interjújában, hogy ő bizony nem egy szimpla „instaművész”. Karaktere nem egy szimpla múló szenzáció, ugyanis több mint 3 éve forgatja fel a gyomrokat és indítja be a fantáziákat ugyanazzal az erővel, nem mellesleg újra és újra előveszi őt a sajtó, hiszen ahogy a személye is, úgy a feldolgozott témái is kimeríthetetlennek látszanak az identitáskeresés és a nemi egyenjogúsági harcok érájában.
Egyesek a “vagina-rajzok védőszentje”-ként hivatkoztak rá, nem mellesleg olyan nevek mellett emlegetik, mint a meztelenséget és a testiséget rendszeresen ábrázoló Egon Schiele, a sexart nagyasszony Betty Tompkins, vagy épp a szopást dokumentáló Andy Warhol.
Már 2016-ban felkerült a Cosmopolitan “az év 20 legjobb vagina-pillanata” listájára, és foglalkozott vele a Huffington Post, a VICE, az Elle, a Playboy, az Artsy, a Buzzfeed, a GQ, a The Guardian és a Spiegel Online is. (Az eddigi, róla szóló publikációk itt vannak egy csokorba gyűjtve.)
Habár művészete az interneten összpontosul, munkáit kiállításokon lehet megtekinteni Európa-szerte: idén például egyenesen négy show-t jegyez egészen pontosan Berlinben, Leipzigben, Hollandiában és Londonban is, és nagyon úgy tűnik, hogy 2019-ben is folytatni fogja menetelését, tovább spriccelve a gyüminedvet és terjesztve az igét.
STEPHANIE SARLEY: INSTAGRAM / FACEBOOK / WEBOLDAL / TWITTER
