NBA játékosok, akik rapperként is próbálkoztak, nem túl sok sikerrel

Mondhatnánk, hogy az NBA és a rap mindig kéz a kézben járt az elmúlt évtizedekben a parketten és a színpadon egyaránt, és tulajdonképpen egy kicsit sem túloznánk ezzel a kijelentéssel. Azt nem tudni pontosan, hogyan hányan adtak ki lemezt a játékosok közül, de az szinte biztos, hogy ez a szám valahol száz körül mozog.

Éppen ezért is lenne lehetetlen összeszedni mindenkit, aki belekóstolt a „szakmába”, de ebben a kis írásban igyekszünk a leghíresebbekről pár szót ejteni.

Kezdjük is!

Kevin Durrant

Napjaink egyik legjobbja, a Golden State Warriors bedobója, 2012-ben hallatta először a hangját nagy nyilvánosság előtt. Akkor több számot is megjelentetett, ezek közül a “Worried About Tomorrow” sikerült a legjobban.

[vembed youtube=”F6RnSpgk78I” ]
Azóta sajnos egy zenét sem dobott ki, pedig lehet nem ártana…

Tony Parker

A Spurs irányítójáról, talán pont a látszólagos halkszavúsága miatt kevesen gondolnák, hogy rappel.
Pedig, de.

2007-ben anyanyelvén, franciául dobott ki egy lemezt, ami aztán finoman szólva sem rengette meg a hiphop világát. És, akkor még nagyon finomak voltunk. Parker, úgy tűnik rájött, hogy nem kell ezt erőltetnie, és azóta semmiféle kiadvány nem látott napvilágot tőle.

[vembed youtube=”lQeVAX6KxNo” ]
Metta World Peace (Ron Artest)

A leginkább balhéiról, és a név változtatásairól ismert játékos egészen fiatal kora óta fogalakozik rap zenével. New York-ból, Queens-ből származik, ami már eleve jó ajánlólevél a bizniszben, és Ron Artest igyekezett is élni vele. Dolgozott ő már együtt a Mobb Deep-el vagy éppen az Onyx-al, hogy  a legismertebb csapatokat említsük.

2006-ban jelent meg az első albuma, „My World” címmel, és minek is szépíteni hatalmas bukás volt, de ez nem vette el emberünk kedvét a zenéléstől, így aztán 2010-ben kiadott egy számot „Champion” címmel (ekkor lett NBA bajnok a Lakers csapatával), ami aztán nagy siker lett, még az NBA 2k11 játékba is bekerült.

[vembed youtube=”tfhme2RAUL0″ ]
Metta azóta hallgat, de nem lepődnénk meg, ha idővel ismét kiadna valami cuccost.

Kobe Bryant

Az idén visszavonult Kobe, nem nagy titok, hatalmas hiphop rajongó. Ő maga is bepróbálkozott, mint rapper. De még neki sem jött össze igazán. Első lemezét, a „Visions”-t, 2000-ben jelentette meg, csupán szerzői kiadásban, kis példányszámban.

Talán nem véletlenül, mert az anyag elég lájtosra sikerült, bár rossznak, azért nem neveznénk.

[vembed youtube=”QEDxn0lNrlI” ]
A legnagyobb probléma talán az volt, hogy Kobe túl sokat gondolt bele a dologba, és mint „Thug Poet”, vagyis Gengszter Költő aposztrofálta magát, és hát valljuk be, Ő nem az.

Egyik sem.

Kosarasnak viszont zseni.

Allen Iverson

Allen Iverson, az Allen Iverson. Ő volt az a játékos, akiben a hiphop leginkább vibrált a 90-es évek közepe-vége felé. Megjelenésével, viselkedésével az originál amerikai utcagyerek megtestesítője volt.

Készített egy albumot 2000-ben „Jewels” címén, de sosem jelent meg hivatalosan, méghozzá azért, mert David Stern, az akkori NBA vezetője egyszerűen nem engedte meg neki. Túl rizikós vállalkozás lett volna, ezért nem merték bevállalni…

Iverson iszonyat agresszív szövegeket tolt, és folyton a melegeket oltotta.

Lehet, hogy azért…

[vembed youtube=”-5ADD9kOP7A” ]
Chris Webber

Ő is visszavonult már, de Chris Webber, művésznevén C. Webb, azon kevés játékosok egyike volt, aki sikeres tudott lenni emszíként is. És játékosnak sem volt éppen kutyaütő. Első lemezéről (2 Much Drama), a „Gangsta! Gangsta!” című száma tizedik helyen debütált a Billboard akkori toplistáján.

[vembed youtube=”3BY7Bjxonjw” ]
Ez pedig nagy szó, bárhonnan is nézzük.

C.Webb dolgozott együtt több nagy névvel a szakmából, például Kurupt-tal is volt közös zenéjük.
Nem csak az aktív játékkal hagyott fel évekkel ezelőtt, de a mikrofont sem köpködi már tele. Mostanság szakkommentátorként dolgozik, és nagyon jól érzi magát a bőrében.

Shaquille O’Neal

Shaq az NBA történetének egyik legjobb centere, és ő az, aki a legtöbbre vitte a zeneiparban is. Első lemeze, a „Shaq Diesel”, 1993-ban jött ki, és szinte a megjelenés napján platinalemez is lett belőle. Az emberek imádták O’Neal sztílóját, nem menőzött, nem gengszterkedett feleslegesen, hanem egyszerűen laza volt, és vicces.

Ez már elég is volt a sikerhez, második albuma, a „Shaq Fu: Da Return” is nagyot ment, bár az „csak” arany lett 1994-ben.

[vembed youtube=”ENSp3MkJ_-I” ]