Paulo Sousa csapata vezeti az olasz bajnokságot

Akár úgy is leírhatnánk az edző történetét, mint az akaraterő és az eltökéltség diadalát. Paulo Sousa története szép iskolapélda: amit nagyon akarunk, azt meg tudjuk valósítani. A portugál játékosként kétszeres Bajnokok Ligája-győztes lett, 1996-ban a Juventus együttesével, rá egy évre a Borussia Dortmunddal hódította el klublabdarúgás legértékesebb trófeáját. Sérülékenysége meggátolta a még nagyobb ívű karrierben, de így is 52-szeres portugál válogatott lett, portugál és olasz bajnok, Európa-bajnoki bronzérmes. Végül pályafutását a spanyol Espanyolnál fejezte be, alig 32 évesen. Ezt követően pedig nekiállt tanulni.

Már játékosként is vehemens, makacs, önfejű volt. Szorgalmas, hatalmas küzdő. Ezekkel a tulajdonságokkal felvértezve vágott neki az edzői pályának is. Eleinte inkább csak bukott, de Sousa tudta, hogy mit akar, tisztában volt a céljaival és azzal is, hogy el fogja őket érni. Márpedig egy eltökélt embert, bár együtt élni vele nehéz, muszáj tisztelni, hiszen úgyis eléri a célját.

Első klubja az angol Queen’s Park Rangers volt, ahonnét kirúgták, akárcsak a Leicester Citytől. Ekkor a klubtulajdonosok nem igazán kapkodtak az edzőként nem igazán bizonyító Sousáért. Garancsi István, a Videoton első embere 2011 nyarán Magyarországra hívta, ahol kétkedve fogadták érkezését. Hiába a játékossikerek, addig csak arról lehetett hallani, nehéz ember. És bizony, 2011 őszén a magyar NB 1-ben is sokfrontos harcot nyitott. A hazai trénerek folyamatosan támadták, ő pedig nem hagyta magát. Felkavarta az állóvizet. De az eredmények nem jöttek, kevéssel a szezon őszi zárása előtt a Videoton alig több, mint 50 százalékos mérleggel állt, közel állt az edzőváltáshoz. Aztán minden egy csapásra megváltozott.

A székesfehérvári klub megindult felfelé, sorozatban győzött, klubrekorddal lett második a bajnokság végén a veretlenül bajnok Debrecen mögött. A következő szezonban Sousa az Európa Liga csoportkörébe jutatta a vetélytársakhoz képest törpe költségvetéssel működő csapatot. 2013 januárjában azonban távozott a klubtól, családi okok miatt. Azt rebesgették, a New York Cosmosnál lesz edző – állítólag kinevezését Mezey György, a Videoton korábbi trénere fúrta meg, nagy ellenlábasa. Mezey az UEFA szakmai elemző csoportjának tagjaként jó barátságot ápolt Andy Roxburgh skót mesterrel, aki akkor éppen a Cosmos sportigazgatója volt. Elég volt egy telefon…

De Sousát nem lehetett megállítani. Minden csapatát hamar ráncba szedte. Jellemzője, hogy játékosai mindig imádják, hogy a 45 éves portugál teljes mellszélességgel kiáll értük, hogy csapatai végsőkig fegyelmezett futballt mutatnak be. Ezt tette a Videoton is, úgy játszott, ahogy sem addig, sem azóta magyar csapat nem játszott a modern, elüzletiesedett fociérában. Így játszott következő csapata, az izraeli Maccabi Tel-Aviv, aztán a svájci Basel is – mindegyikkel bajnokságot nyert és bravúrt ért el a nemzetközi kupában. Sousa mindenhol csak egy-egy évet töltött. Karrierjét szisztematikusan építgetve lépked felfelé. Idén őszre már egy olyan csapat kispadjára ülhetett le, amely a négy nagy európai bajnokság egyikében indul. És az eltökélt portugál itt is bizonyítani látszik. Vasárnap este az olasz bajnokság 6. fordulójában a Fiorentina idegenben győzte le a korábbi éllovas Internazionalét, méghozzá 4-1-re, ezzel pedig a Serie A élére ugrott. Sousának a Videoton kispadjától idáig elég volt két és fél év.

Hogy mi lesz a pályafutás vége? Eddig nyílegyenesen vezet felfelé…