Események
Prágai ősz
Ez volt az első látogatásom Prágában. Abban is biztos vagyok, hogy nem az utolsó. Mert ami lemaradt az utazási iroda prospektusáról, hogy nemcsak Párizs, de ez is a hidakon csókolózó párocskák városa – meg a jól öltözött pasiké, a táskákban cipelt kiskutyáké, és persze a japán turistáké.
Mivel aligha fogok valaha is az utóbbi három kategóriába tartozni, annyi maradt még a bakancslistámon, hogy egyszer a párommal is eljöjjek ide, mert kevés romantikusabb és szebb városban jártam eddig. A legjobb benne az, hogy bármerre mész, nem győzöd csodálni a látnivalókat – legyen szó templomokról, tornyokról, gyönyörű, régi házakról vagy különleges parkokról. Bár a város elrendezése nagyon hasonlít Budapesthez, a fő különbség az, hogy itt a régi épületek nagyon szép állapotban vannak. Sajnos nem nagyon van kitáblázva semmi, így könnyű eltévedni, és a nagy tömegben elkeveredni is – jó, ha van rajtad valami színes vagy feltűnő, hogy a sok fekete kabátos ember között megtaláljanak. Amit viszont nyugodtan elfelejthetsz, az a tűsarkú – az Óvárosban szinte minden utca macskaköves, esőben még csúszós is, így lehetetlen abban végigbotorkálni rajta – inkább a legkényelmesebb, lapos cipőidet vidd magaddal. És akkor lássuk, mit érdemes megnézni, akár egy hosszú hétvége alatt is!
A várra és környékére bőven rászánhatunk egy egész napot, mert annyi látnivaló van itt. A várban található Szent Vitus székesegyház érdekessége, hogy közel 600 évig épült, az eleje készült el utoljára, így a rózsaablak alatt helyet kaptak az építészek kőből faragott, modern, öltönyös alakjai is a gótikus csipkék mellett. Bentről nézve a rózsaablak a legszebb, amely a teremtés történetét ábrázolja és több, mint 26 000 mozaikdarabból áll. A királyi palotában meg lehet nézni az ablakot, ahonnan a híres defenesztrációk során bőszen hajigálták ki az embereket (valóban elég mély a szakadék alatta), és II. Ulászló termét, ahol lakomákat ültek, a lovagok pedig a széles lólépcsőn vágtattak be a lovagi tornákra. Aztán ott van még a Szent György templom, Csehország legszebb román kori temploma, mellette pedig a zöld kupolás épület, amelyet Mária Terézia építettetett az elszegényedett nemességnek, hogy ott rangjukhoz méltó bánásmódban részesülhessenek. Az egyik torony (ahol most katonai kiállítás van) volt II. Rudolf alkimistáinak a laboratóriuma, ahol a Bölcsek kövét kutatták, a másik pedig a tömlöc és a kínzókamra. II. Rudolf jelentősen hozzáadott a város misztikumához: nagyrészt okkult kutatásokra szórta el az ország pénzét, az aranycsinálás és az életelixír megszállottja volt, mindenféle szemfényvesztőt felbérelt, aztán kivégeztette (lásd az ablak), ha nem tartotta be, amit ígért. Őt mindezek ellenére még mindig nem utálták annyira a csehek, mint Ferenc Józsefet, aki nem koronáztatta meg magát, csak kihirdette, hogy felveszi a királyi címet – ezt a nyilatkozatát abban az időben WC-papírra nyomtatták Prágában, Ferenc József látogatásakor pedig kvázi kiürítették a várost.
A várhoz tartozik a híres Aranyművesek utcája is: eredetileg Rudolf alkimistái népesítették be, később pedig Kafka is lakott itt. A házakban felül egybefüggő folyosót alakítottak ki, ahol lovagi páncélok állnak szép sorban, alul pedig kézműves boltok várják a látogatókat. A legjobb reggel elsőként idejönni, mert hiába gyönyörűek a színes házak, később az emberáradat élvezhetetlenné teszi a látványt.
A vár kapujánál, a dombtetőn van a Loreto kegyhely és vele szemben az a nagy épület, amely alatt a legenda szerint a Pokol hét kapuja közül az egyik található. A vár alatt elterülő Kisoldalban pedig az volt a hobbija minden gazdagnak, hogy kastélyt és parkot épített, amelyek ma már szabadon látogathatóak, így érdemes a környéken csatangolni: a legextrább parkban van mesterséges szürke sziklafal cseppkövekkel, hatalmas baglyok egy ketrecben, csónakázótó és sövénylabirintus.
Az a várnegyedből a Károly híd vezet át az Óvárosba: a kőszobrok által őrzött gyaloghíd mindig varázslatos, a végén álló őrtoronyból pedig szép kilátás nyílik a város rengeteg tornyára. Még mielőtt átmennénk a hídon, érdemes azonban egy rövid látogatást tennünk a színes graffitikkel díszített John Lennon falnál, amelyen a Beatles figuráktól kezdve a dalszövegekig minden láthatunk.
Az Óváros macskaköves utcácskáin kanyarogva aztán eljuthatunk a központjába, az Óvárosi térre, amely nemcsak nappal, hanem az esti órákban is csodálatos. Ilyenkor érdemes felmenni az óratoronyba, mert gyönyörű onnan a kivilágított Prága, minden egész órában pedig hatalmas tömeg gyűlik össze a torony lábánál meghallgatni az óra játékát. Az utóbbi nem tart két percig, így érdemes időben ott lenni.
Az óváros melletti Zsidónegyedben található zsidótemető nagyon egyedülálló, így nem csoda, hogy külön látványosságként van számontartva: ősszel, ahogy a sárga levelek beborítják a földet és minden irányba megdőlt sírköveket, gyönyörű!
A vásárlás szempontjából annyit érdemes tudni, hogy Csehországban még a korona van érvényben, az eurót nem nagyon fogadják el, úgyhogy jobb az előbbit váltani – és lehetőleg itthon, mert kint, ha csak tehetik, átvernek, és általában sosem azon az árfolyamon váltanak, mint ami ki van írva. Ez a taxisokra is igaz, sose fogadjuk el az első árat, mert általában egy százast simán lehet alkudni! A sör nagyon olcsó mindenhol (kivéve a szórakozóhelyeken, ahol nem érdemes inni), minden más viszont elég drága, még az ásványvíz is többe kerül, mint egy Kozel.
A híres bevásárlóhelyként számontartott Hável-piacon igazából csak a szokásos ajándékokat találjuk, általában többért is, mint máshol. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én valahogy nem vágytam se hűtőmágnesre, se marionett-bábura, se Justin Bieber mintájú matrjoska babára. Tipikus helyi souvenier-ek még a kisvakond, a gólem, és persze a sör vagy a Kofola. Az angol könyvek rajongóinak igazi kincsesbánya lehet a Shakespeare nevét viselő angol nyelvű antikvárium, amely a Károly híd Kisoldal felőli végén, jobbra az első utcában található. Különlegessége, hogy kettő található belőle a világon, a másik Párizsban van, ahol nagyon híres.
Ha pedig a sok látnivaló után megpihennénk, minden kis utcácskába találhatunk egy jó sörözőt. Én bevallom, a „híres kocsmák” közül egyikbe sem jutottam el, nem támasztottam ott a pultot, ahol Bohumil Hrabal vagy Johnny Depp – ennek ellenére mindig találtam valami jó helyet. Az agyonsztárolt helyekre már csak azért maximum nézőbe érdemes bemenni, mert kevésbé különlegesek, viszont jóval drágábbak, mint sok más. Ez elmondható a Karlovy Lazné klubról is, amely Közép-Európa legnagyobb szórakozóhelyeként reklámozza magát. Ehhez képest vasárnap este például csak három szint volt nyitva, a legalsón annyira rosszul van megoldva a szellőzés, hogy jártam már hűvösebb szaunákban, az elsőn csak páran lézengtek valami borzasztó rossz zene mellett, a harmadikon pedig retró volt. Akkor már a kicsivel eldugottabb Roxy nekem sokkal jobban tetszett. Ez a klub az Óvárosi tér mellett, egy régi moziból lett kialakítva, így igazán különleges az atmoszférája. Elég elvont az egész, hétfőn ingyenes dubstep buli van, a többi nap viszont ez is belépős.
