Ragaszkodik a szinkronizált filmekhez az átlagmagyar

Valahány felmérést olvasunk, mindegyikben közös: a magyar jóval kevésbé beszél idegen nyelvet, mint akár a körülöttünk élő népek. Ennek persze sok oka van. Nem tett jót az orosz nyelv kizárólagos erőltetése a rendszerváltásig. Az is igaz, hogy nyelvünk unikális, nem rokon a nagy európai nyelvcsaládokkal, így a germánnal, az újlatinnal vagy a szlávval. Egy román vagy olasz százszor könnyebben sajátítja el az ismerős nyelveket.

A szinkronizálás eredménye:
[vembed youtube=”U7sEnH6I9Gw” ]

Sok országban az angol nyelvet úgy ismertetik meg a lakossággal, hogy nem szinkronizálják a filmeket. Ezzel a módszerrel már gyerekkortól ismerős lesz a nyelv, és könnyebb elsajátítása. Az átlagmagyar azonban konokul ellenáll a feliratos filmeknek. (A magyar szinkron amúgy világszínvonalú, ráadásul sokan is élnek belőle, megszüntetése számos érdeket sértene.)

A legfrissebb felmérésben, amelyet a Cinema City készített, újra csak az derült ki, a magyar ragaszkodik a szinkronhoz. A megkérdezettek 78 százaléka szerint ideális esetben a vetített film nyelve a magyar. A korábbiakhoz képest kicsi a változás e téren. Az viszont elmondható, mélyült a szakadék a generációk között. A 16 és 29 évesek körében már csak 59 százalék favorizálja a szinkronos filmeket, míg az 50-59 éves korosztály 89 százaléka továbbra is magyar hanggal kívánja élvezni a vetítéseket.

A felmérés alapján az is kiderült, hogy a legzavaróbb mozis szokás a széktámla rugdosása, ezt követi a hangos beszélgetés vagy a folyamatos, film alatti suttogás, illetve a közelben ülő gyermek hangoskodása, nyűgössége.