Keresés
21O
Budapest
2017.06.27., kedd (László)

Kokain és Tisztulás - David Bowie 70'- 80'

Erdélyi József Attila- 2016.01.11. 12:40
350
Sokak vitatkoznak azzal a kijelentéssel, miszerint David Bowie a hetvenes évek sztárja lett volna. Egyrészről a rajongók érvelnek azzal, hogy a hatvanas évek végétől egészen az utolsó kiadott lemezéig (2016 – Blackstar) többnyire sikeresen dolgozott, másrészt az eladási mutatók szerint, Bowie legnagyobb időszaka a nyolcvanas évek volt. Ebben az időben lett belőle globálisan sztár, akit már a kölyköktől kezdve az otthon szorgoskodó háziasszonyokig mindenki ismert. Mégis David Bowie-nak, az összes igazán jelentős kiadványa 1970 és 1980 között datálható. Persze kétség sem fér ahhoz, hogy utána is voltak rendkívül sikeres próbálkozásai, de a későbbiekben inkább csak a korábbi remekművek makulátlanságával kellett megküzdenie. A következő összeállításban azt a néhány állomást mutatjuk be, amely az 1971-es és 1980-as évek között jellemezte a zenészt.


Hunky Dory (1971)


Habár a 70-es és 80-as évek közötti időszakot vizsgáljuk, nem szabad figyelmen kívül hagyni, az úgynevezett szárnybontogatós korszakot sem, habár tudjuk, hogy a Bowie-sztorit tulajdonképp Ziggy Stardust indította el. Az 1972 előtti korszak mutatja igazán Bowie dalszerzői énjét. A Hunky Dory-n vélik felfedezni karrierje nem egy legjobbjait.  Az előző album kemény rock hatása csak nyomokban fedezhető fel. Akusztikus gitár, fúvósok, vonósok színesítik a kiadványt, és olyan kedves szerzemények is megtalálhatóak, mint a fia születése alkalmából írt Kooks. Itt aztán van tisztelgés dögivel a példaképek előtt: Bob Dylan, Andy Warhol…de az igazi nagydobások, a Changes, Oh You Pretty Things


The Rise And Fall Of Ziggy Stardust and The Spiders From Mars (1972)

Bowie leghíresebb alteregója Ziggy Stardust, aki a Marsról érkezett a bolygónkra, majd az egész korszak emblematikus figurája lett.


A lemezen található dalok között, nincs kifejezetten összefüggő sztori, de így is kibontakozik a rocksztár története, aki végül elbukik egy apokaliptikus világban. Bowie mindig is Ziggy marad, hiába is próbálja ,, eltenni lábalól” saját hősét az utolsó dalban. Az album azóta is gyakran felbukkan különböző listákon, így nem igazán lehet megkérdőjelezni azt, hogy minden idők legfontosabb lemezei között tartják számon.



Station To Station (1976)


Az énekes jó pár átalakuláson megy keresztül és az úgynevezett glam rock már a múltté. Itt éppen a Thin White Duke (Vékony Fehér Herceg) szerepét ölti magára annyira, hogy teljesen átszellemül aktuális alteregójává. A címadó szám is innen kapta a nevét, amiben a kokain mellékhatásait tárgyalja Bowie. Nem véltelenül! Az énekes ilyenkor már masszív kokainos Amerikában. Azonban, ez sem tudott kifogni karrierjén, nem úgy, mint más zenészekén, akik minőségi termelését a drog mindig a lejtőre sodorta. Azt mondják Bowie annyira szét volt csapva ebben az időszakban, hogy arra sem emlékezett, hogy felvette volna a számokat. Amíg az előző albumok könnyen befogadhatóak voltak vagy épp klasszikus rock’n ’roll albumok, addig a Station To Station egy elég nehezen emészthető lemez.


Low (1977)


Bowie tökéletesen szemlélteti a kokainfüggőségből való kilábalást és azt a harcot, amelyet saját magával vívott. Az énekes legdepresszívebb kiadványáról beszélünk. Az albummal szemben két tévhit is van: Berlinben készült, a másik, hogy Brian Eno volt a producere.

Az igazság az, hogy a Low dalait egy francia stúdióban rögzítették, ahol Bowie partnere Tony Visconti volt. Az album végső mixelése folyt csak Berlinben.

A lemez pontosan a Station To Station ellentetétje.

Scary Monsters (and Super Creeps) (1980)


A 80-as évekre Bowie végzett Berlinnel és Brian Eno-val is. A rockmezőny átalakult, hiszen addigra a briteknél más hemzsegtek az önjelölt Bowie utánzók.

A lemezen hallható Bowie legnagyobb slágere, amik újra a csúcsra repítették vissza: Ashes To Ashes .


Bowie itt számol le végleg kábszeres múltjával. A Scary Monsters arról is nevezetes, hogy ez a leginkább politizáló lemeze. Több szám foglalkozik a fasizmussal, korábbi félreérthető Hitlert dicsőítő kijelentései is vannak ( It’s No Game, Fashion).




Habár az összeállítás célja, mint mondtuk, hogy a 70-es évektől egészen a 80-as évekig betekintést nyújtson Bowie korszakaiba, tisztelgés gyanánt azért megemlítjük, legutolsó klipjét is. Bizarr dolog az, hogy halála előtt pár nappal, már a kórházi ágyon láthatjuk a klipben, mintha csak egy utolsó üzenetet közvetített volna: 




Forrás: tgcom24.mediaset./ wikipedia/ origo.hu /dailymail.co.uk

Hozzászólások

#OFFHetiKvíz

Azt gondolod, mindent tudsz Rihannáról? Lássuk!
Forrás: Getty Images
Játszom