ScHoolboy Q, a modern gangsta rap csillaga

Forrás:

A Top Dawg Entertainment – Kendrick Lamar után – második legnagyobb arca, az emós, trapes, Soundcloudos hiphopba egy csipet „OG, West Coast vibe”-ot vivő lírikus gangsta hetek kérdése és kidobja ötödik nagylemezét, egyelőre név nélkül. Már meg is jelent az első sláger róla, a szokás szerint „hard-hitting”, de rövidke Numb Numb Juice, egy csekkolásra érdemes, kreatív klippel karöltve. A várva várt stúdióalbumot azért is érdemes lesz figyelni, mert elvileg korábban nem reprezentált személyiséggel lesz tűzdelve, amire egy lapáttal rátesz az is, hogy az eredetileg tavalyi megjelenéssel tervezett korongot a Q-val többéves, szoros barátságot ápoló Mac Miller halálának híre halasztotta el, érthető okok miatt. A készületekben tekintsük át, hogy jutott el 2019-ig a kirívó Los Angeles-i rapper.

Kezdetek

Quincy Matthew Hanley, azaz az „iskolásfiú” 1986-ban született Nyugat-Németországban, míg a szülei az éppen Európában állomásozó amerikai hadseregben szolgáltak, de a kicsi Q már Kaliforniában nőtt fel, egy nem épp békés negyed tövében. Bár kiskorában rendőr akart lenni, hamar letett álmáról, hisz 12 évesen már a kékruhás banda, a Crips tagja lett, holott eleinte lelkesen állt a sulihoz – innen a neve -, hamarosan elvitte az utcai élet, konstans puskázással lendítette meg iskolai teljesítményét, de az amerikai foci edzések teljes gyerekkorát végigkísérték. Noha hosszú esztendők óta kokain-, marihuána- és gyógyszerárulással töltötte napjait, 21 éves korában letartóztatták betörés miatt, és egy rövid börtönbüntetés után jött rá, hogy jobban teszi, ha a zenével kezd komolyabban foglalkozni: „ekkor jöttem rá, hogy jobb, ha a mikrofon előtt adom ki az agressziómat”.

Az agresszív attitűddel jött a kivételes energia és változatos flow a stúdióban, ami első pillanattól egyedi hanggá tette a hiphopban, és meglepő módon példaképei közé főképp keleti parti klasszikusok tartoztak mint Biggie, Nas, Jay-Z és 50 Cent, de fontos volt az NWA, Dr. Dre és Snoop Dogg hatása is. A siker azonban néhány évet még váratott magára. Egész konkrétan két mixtape-et, – ami megnyerte Kendrick Lamart és a TDE kiadót, így álltak össze a Black Hippy formációvá Ab-Soul és Jay Rock kíséretében -, illetve két nagylemezt, melyek közül utóbbiakat mai napig érdemes bárkinek meghallgatni.

Az áttörés

[vembed youtube=”UziocaSimyc” ]A 2011-es Setbacks-szel már kritikai és anyagi sikereket is elért, rajta a műfajtól megszokott gettóélet mindennapjait taglalja, mindezt olykor megrázó őszinteséggel, hatásos flow-val, tapadós hangzással, hagyva rajta teret klisésebb „füves”, és öntudatosabb, társadalmi témáknak, erős old school és újabb elektronikusabb beatekkel egyszerre, továbbá erős kollabokkal csapattársaitól. Megfelelő ízelítőként szolgál példának okául az iBETiGOTSUMWEED, a Druggy’s Wit Hoes és a Rolling Stones.

Egy évre rá jött az újabb előrelépést nyújtó Habits & Contradictions, ami témák terén a már ismert abszolút sötét, illegális köröket taglalta, korábbinál hipnotikusabb alapokkal. A második 15 számos gyűjtemény még inkább megmutatta mennyire sokféle hangszínt tud megütni, legyen az karikatúraszerű, vad, karcos, pörgős vagy lágy. Teletömte magában is jobbnál jobb szeletekkel mint a bevezető, temetők érzetét keltő Sacrilegious, az A$AP Rockyval közös partiszám, a Hands On The Wheel, a Jay Rockkal készített, kemény 2 Raw.

[vembed youtube=”KnnYiW5dnhQ” ]Bár korábbi két lemeze is felkerült a Billboard Top 200-as listájára, annak első helyét a 2016-os Oxymoron kaparintotta meg, joggal. Egy kiváló korong abból a fajtából, amin lehetetlen lenne elképzelni bárki mást, mint aki megalkotta azt. Személyisége jobban kibontakozott mint valaha, koncepciózusabb lett, de így is változatos, és mire ideértünk, számos emlékezetes featen is megtette lenyomatát a Kendrickes MAAD City-s „YAWK-YAWK-YAWK”-tól a Mac Milleres Gees és A$AP Rockys PMW-n át a Ferges Workig. A fiatal gengszterélet darabjai még életképszerűbbek lettek mondjuk a Hoover Streeten, újból kapunk partihangulatú pop rapet például a K Dottal karöltve készített Collard Greens gigaslágeren, és a pszichodelikusabb, trapesebb Hell Of A Nighton, érzékien költőinek kissé nehezen nevezhető, romantikus számot a Studio révén, megrázóan őszinte és megható trekket Prescription/Oxymoron által, amin a gyógyszerfüggőségével küzdő, kidőlt Q-t lánya szólongatja. Mindemellett nem feledhetjük a nagyobb single-ök közé tartozó OG-s és zongorás, boom bap Break The Banket, és a sikerözönt lefestő Man Of The Yeart. Impresszív flow, reszelős és különc hang, sokrétű beatek Pharrelltől, Tyler, The Creatortől, The Alcemisttől, és Mike Will Made Ittől. Eddigre eldőlt, hogy a TDE-n belül ScHoolboy Q a relatíve kevésbé szövegközpontú, „piszkos”, bűnöző karakter, aki van, hogy introspektív, de a „hogyan” jelentősebb, aki megidézi a ’90-es évek rapjét egy friss megközelítésből.

Nincs megállás

[vembed youtube=”rEMsjeq43_U” ]A 2016-os Blank Face LP kicsit kisebbet ütött, indokolatlanul hosszúra sikeredett, de így is volt benne tartalom. Az elismerés most se maradt el, az előző platinum, még egy aranylemezzel is kiegészült. Negatívuma az összefüggőség és részletesség hiánya, ezenfelül a túl sok töltelékszám. Pozitívuma a számok jelentős része így is megáll önmagában. Ezek közé tartozik a Kanye Westtel kreált THat Part, feledhetetlenül misztikus erejével, a Groovy Tony/Eddie Kane-nel alvilági karaktersztoriba tekinthetünk bele, személy szerint imádtam a By Any Means lassú, álomszerű világát, az állatias Str8 Ballint és a Miguel karizmájával kiegészíitett Overtime-ot is, már-már zavaróan egyszerű refrénje ellenére.

[vembed youtube=”7iJDXIOk0bg” ]Három évig viszonylag keveset hallatott magáról Q, viszont ilyen előzményekkel, feltehetőleg legújabb projektjében sem fogunk csalódni, és az előrejelzések szerint teljesen más szemszögből láthatjuk majd az azóta sok mindenen átment, tehetséges new school gengsztert.