Sir Elton John 70 éves – PORTRÉ

Forrás: Getty / Europress

London egyik jómódú elővárosában született a meglehetősen prózaian csengő Reginald Kenneth Dwight néven. Apja a Brit Királyi Légierő tisztje volt, aki katonaként hatalmas elvárásokat támasztott fiával szemben. Jóllehet ő is zenebolond volt, és trombitásként játszott egy félhivatásos zenekarban, azt akarta, hogy gyermeke „rendes” foglalkozást válasszon magának. A sors azonban másként akarta: a kis John hároméves korában ült először a zongorához, s tizenegy éves korában már a Royal Academy of Music tanulója volt, aki azzal keltett feltűnést, hogy képes volt egyszeri hallás után hosszú műveket is hibátlanul eljátszani. Szülei házassága megromlott, fiuk még csak tizennégy éves volt, amikor elváltak. John nagyjából ebben az időben nyergelt át a klasszikus zenéről a rockra, s apja legnagyobb bosszúságára tizenhét évesen félbehagyta az iskolát, hogy a lazább muzsika sztárja lehessen.

Egy ideig kocsmákban verte a billentyűket aprópénzért, és együttest alapított Bluesology néven. Énekesnek a blues-körökben igen jó nevűnek számító Long John Baldryt nyerték meg, a zongorista művésznevét az ő, illetve a szintén tag szaxofonos Elton Dean keresztnevéből kölcsönözte. Egy későbbi nyilatkozatában példaképei között Elvis Presleyt, a Beatlest, a Rolling Stonest és a Beach Boyst nevezte meg.

Húszévesen egy tehetségkutató akció révén lett hivatásos slágeríró a Liberty kiadónál, ahol Bernie Taupin szövegíróval kezdett dolgozni. Alkotómódszerük elég különös volt: az elkészült anyagot levélben küldték el egymásnak, és a munkának ezt a formáját a mai napig fenntartják – bár száznál több szerzeményük van, egyik sem született úgy, hogy mindketten ugyanabban a szobában tartózkodtak volna.

Első lemeze Empty Sky címmel 1969-ben jelent meg, de nem keltett különösebb figyelmet. Az Elton John című második lemez, és annak Your Song című dala viszont annál inkább, az 1972-es Honky Chateau már amerikai listavezető volt, akárcsak a Rocket Man című dal. Angliában a Don’t Shoot Me I’m Only the Piano Player című albumával került először az élre. Máig az egyik legnépszerűbb lemeze az 1973-as Goodbye Yellow Brick Road, ugyanebben az évben alapította meg Rocket Record nevű lemezcégét. 1974-ben szerepelt John Lennon Whatever Gets You Thru The Night című dalának felvételén, ugyanebben az évben Lennon volt a zongorista-énekes New York-i koncertjének vendége; Elton John máig ezt tartja pályája egyik legemlékezetesebb pillanatának, mert ez volt az ex-Beatle utolsó fellépése. 1975-ben került a boltokba a legjobbak között emlegetett korongja, a Captain Fantastic and Brown Dirt Cowboy, 1976-ban világsláger lett a Kiki Dee társaságában előadott Don’t Go Breaking My Heart.

Fellépései szenzációszámba mentek, rikító ruhákban, elképesztő kalapokban, magas sarkú cipőben és furcsa szemüvegekben lépett színpadra. Mindezt azzal magyarázta, hogy ellentétben nagy pályatársaival ő nem volt szexszimbólum, valamit tennie kellett, hogy két órán át a zongora mellett ülve is figyeljen rá a közönség.

Sikerei csúcsán, 1976-ban rövid időre visszavonult, és nem csak azért, hogy az általa megvásárolt Watford futballklubot az élvonalba juttassa. Ekkoriban mértéktelenül evett, ivott, drogozott, ráadásul sajtónyilatkozatban hozta nyilvánosságra, hogy az azonos neműekhez vonzódik. (Elton John 2005-ben házasodott össze partnerével, akivel több évtizede él együtt, és két gyermeket is nevelnek.)

A diadalmas visszatérésre a nyolcvanas évek elején került sor, fellépett az 1985-ös Live Aiden, majd George Michaellel hatalmas sikert aratott a Don’t Let The Sun Go Down On Me című, a brit listát is vezető dallal, Budapesten 1984-ben koncertezett először. Az elvonókúrák után már teljesen tiszta előadóművész 1994-ben bekerült a Rock and Roll halhatatlanjainak dicsőségcsarnokába. Ugyanebben az évben Oscar-díjat vehetett át Az oroszlánkirály című Walt Disney-rajzfilm Can You Feel The Love Tonight című daláért, amelynek szövegét Tim Rice írta. A dalszövegíróval közösen vitték sikerre az Aida című musicalt is, amelyet 2000-ben mutattak be a Broadwayn. A darab 1852 előadást ért meg, és négy Tony-díjat kapott. 2005-ben Londonban láthatta először a közönség a Billy Elliot The Musicalt, amelyet tíz Tony-díjjal jutalmaztak, a zenés darab Magyarországra 2007-ben érkezett meg.

Elton John a brit zeneipar egyik leggazdagabb embere, fényűző életstílusa mellett azt is megengedheti magának, hogy bőkezűen adakozzon jótékonysági célokra. Főként az AIDS-betegeket segítő szervezeteket támogatja, 1992-ben saját alapítványt hozott létre, és kiáll a melegek jogai mellett is. Nevéhez fűződik minden idők egyik legkelendőbb kislemeze is: az eredetileg Marilyn Monroe emlékére írt Candle In The Wind című dalának aktualizált változatát 1997-ben énekelte el Diana hercegnő temetésén. A kislemezből ezután 33 millió példány kelt el, ennél több csak a White Christmas című Bing Crosby-dalból fogyott.

Elton Johnt 1998-ban ütötte lovaggá II. Erzsébet királynő a brit popzenében elért sikereiért és az AIDS elleni tevékenységéért. Sir Elton, ahogy azóta nevezheti magát, huszonkét év után, 2012-ben került ismét a brit slágerlista élére a Good Morning To The Night című dalának elektronikus remixével. Az énekes, aki 2016-ban adta ki pályafutásának 33. albumát, az idén kezdett bele Paul Rudnick amerikai szerzővel Az ördög Pradát visel című film Broadway-musical változatának elkészítésébe.