Stevie Wondertől Kanye Westig – Az autotune rövid története

Forrás:

Az autotune hivatalos meghatározása szerint egy hangmagasság-szabályzó program, ami az adott felvételeket a helyes magassághoz igazítja. 1997-es kifejlesztése óta gyakorlatilag minden zenei műfaj dalaiban helyet kapott, megítélése (voltak akik az 50 legrosszabb találmány közé sorolták, míg mások a plasztikai műtétek alantasságával említették egy lapon) és használata is sokat változott, mára azonban már az előadók állandó virtuális kellékévé vált.

Mielőtt a zeneipart örökre megváltoztató szoftvert feltalálta, Andy Hildebrand kutatóként dolgozott egy olajcégnél. Mint egykori fuvolista, mindig is érdekelte a zene, és talált is módot arra, hogy ezen a területen bizonyítsa képességeit, amikor elindította saját cégét, ami digitális zenefeldolgozással- és mintázással foglalkozott. Rájött, hogy az a módszer, (szeizmológiai, rezgések elemzésén alapuló) amit az olajiparban használt alkalmas arra, hogy korrigálja a hangmagasságot.

De menjünk vissza egy kicsit az időben, hiszen nem az autotune volt az egyetlen hang-átalakító rendszer a zeneipar történelmében. Viszont fontos megjegyezni, hogy nem haladhatunk olyan időrendben, mint például az írás, vagy a könyvnyomtatás fejlődésének lejegyzésében, ezekhez képest a lentebb említett technikák szervesen összekapcsolódnak és időrendben olykor keresztezik is egymást, mindegyikük jelen van és használatos napjainkban is:

TALKBOX

A talkbox 50 évvel korábban robbant be, mint maga az autotune. Röviden úgy kell elképzelni a masinát, és annak működését, hogy van egy akusztikusan elszigetelt doboz, amiben egy hangszóró foglal helyet, ebből pedig kivezet egy műanyag cső. A cső mellett elhelyezkedik egy mikrofon, ez erősíti fel a képzett hangot, ami végül nagyon egyedi, sajátos módon szólal meg. Az adott zenész így, a száj formájának változtatásával „néma artikulációval” szabályozhatja a hang magasságát/mélységét, ahogy tette ezt a ’70-es évek elején maga Stevie Wonder is:

[vembed youtube=”PnR19INlXV8″ ]Majd idővel a talkbox a west coast hiphop nélkülözhetetlen kelléke lett:

[vembed youtube=”5wBTdfAkqGU” ]Egyedülálló, utánozhatatlan atmoszférát teremtett vele Roger Troutman a 80-as évek végén:

[vembed youtube=”CxdFQZpWeoc” ]A Queen is jót nyávogott vele ’91-ben:

[vembed youtube=”yEYRoXWmWYU” ]De ugyanúgy feltűnt a kortárs, mainstream popzenében is:

[vembed youtube=”UqyT8IEBkvY” ]És a gúnynevén mumble rapnek nevezett, Lil Yachty által bubblegum trapnek aposztrofált zenében is:

[vembed youtube=”YqPuV57XJNo” ]A következő hangeszköz, a vocoder térhódításával a talkbox elvesztette régi domináns szerepét, ugyanakkor mégis nagy jelentőséggel bír, a hamisítatlan autotune-hatás nem is létezne nélküle. A rock világán belül is elterjedt, előszeretettel alkalmazták gitárosok, használta a Guns N’ Roses-on keresztül a Bon Jovin át Peter Framptonig sok mindenki.

VOCODER

Különös utat járt be a vocoder, míg elért a pop –és elektronikus zenéhez: Homer Dudley 1936-ban találta fel, az eszköz eleinte fontos szerepet játszott a világháború alatt -mint haditechnikai berendezés- telefonhívásokat titkosítva –és közvetítve. Majd évtizedekkel később, 1968-ban Robert Moog, az elektronikus zene nagy mágusa kifejlesztette a talkbox utódjának tartott hangszintetizáló készüléket, ami az emberi hangot digitális hangszer-hanggá transzformálta.

A vocoder által megteremtett hangzás a Daft Punk védjegyévé vált:[vembed youtube=”yca6UsllwYs” ]

Az elsők közt kísérletezett vele a Kraftwerk:[vembed youtube=”VXa9tXcMhXQ” ]

Pörgős, eszeveszett iramot diktáló, electrós cumót hozott össze vele az Apollo 440:[vembed youtube=”4GHN1Mu6VG0″ ]

De figyelemreméltó Kanye West Runaway című balladájának utolsó 3 perce is, szenvedélyes vocoder-betéttel tarkítva, amiben Ye jóformán egy gitár hangján szólal meg:[vembed youtube=”mqpwDJpI3Rc” ]De térjünk is vissza cikkünk főtémájához.

Az autotune-t eredetileg futurisztikus pop slágerekben használták:

[vembed youtube=”68ugkg9RePc” ]

1998-ban Cher Believe című száma ott volt az első könnyűzenei felvételek közt, amiben feltűnt az effekt:[vembed youtube=”4p0chD8U8fA” ]Majd Jennifer Lopez ihletésére T-Pain, az autotune koronázatlan királya egy új szintre emelte, ezzel egyre jobban elterjesztve az ekkor még bőven gagyinak számító effektet. A sztori röviden úgy szól, hogy a rapper szeme felcsillant, mikor meghallotta J.Lo 1999-es sikerszámát, az If You Had My Love-ot, amiben röpke 2 másodperce hangzik fel egy autotune-ozott vokál. Ezután T-Pain közel másfél évig kereste, hogy mégis mi volt ez, és miképpen használhatná ő is, majd 2005-ben, debütáló albumán már rutinosan, állandó jelleggel alkalmazni kezdte.

[vembed youtube=”rxRvDpF2FDA” ]

2007-ben Snoop Dogg is felvette a repertoárjába:[vembed youtube=”Y1PVmANeyAg” ]Majd miután Lil Wayne is legitimálta a hiphopban, Kanye West 2008-ban egy egész lemezt szentelt az autotune-nak, – és nem mellesleg elhunyt édesanyja emlékének- ezzel megalapozva annak elterjedését és bizonyítva létjogosultságát. Ezért itt és most szögezzük le, hogy az 808’s & Heartbreaks minden kétséget kizáróan a 21.századi, kortárs trap –és rapzene legtöbb előadóját inspiráló lemeze, ami egy meglehetősen új irányvonalat adott.

[vembed youtube=”HZwMX6T5Jhk” ]

Ennek ellenére 2009-ben Jay-Z, mint a régi értékek védnöke legszívesebben kinyírta volna az effektet.[vembed youtube=”Rpxb9JfSqXA” ]De az autotune életben maradt, és mára már mindenki használja, (ki titokban, ki büszkén és tudatosan) a rapszakmáról nem is beszélve. Nagyívű, szenvedélyes és szentimentális balladákhoz meg aztán pláne passzol:

[vembed youtube=”5aqKA_2UUy4″ ]Hova tovább? – A prismizer

A prismizer hangzása meglehetősen hasonlít a vocoderéhez, de könnyedén hihetjük autotune-nak is, viszont egy sokkal frissebb technikáról van szó, ami alapjaiban egyezik az előbbiekkel, de a végeredmény mégis egy árnyalattal másképp szól. Először Chance The Rapper 2016-os, Grammy-díjas mixtape-jén, a Coloring Bookon tűnt fel, majd Frank Ocean második albumán, a Blonde-on, a Bon Iver 22, A Million-jén és végül, de nem utolsó sorban a prismizer feltalálójának, Francis Farewell Starlite-nak (Francis and the Lights) debütáló anyagán, a Farewell, Starlite!-on. A név a prisma és a harmonizer szavakat ötvözi, ezzel utalva a telített és fényes hangzásra, amit megteremthetünk vele.
[vembed youtube=”wScYn10D2vo” ]Az autotune jött, látott és győzött, vagyis sikeresen integrálódott minden zenei műfajba. Minek köszönhető ez? Talán annak, hogy egy olyan művészi kifejezőeszközről beszélünk, ami olykor fájdalmasan és mélyrehatóan, de fenségesen szólal meg, ám tökéletesen illik a fura, folktronicás (folk + electronica), experimentalos, kiforgatott és újragondolt emelkedett hangnemű slágerekhez is. Mint minden eszköz, használható jól és rosszul is, tehetségtelen előadóknak lehet a titkos fegyver a képzelt tökéletesség eléréséhez, akár egy ócska Snapchat filter, vagy a Photoshop, de ha értő kezekbe kerül, akkor igazi műalkotások jöhetnek létre, nem véletlenül beszélünk a modern zeneművészet egyik legforradalmibb és legizgalmasabb kellékéről, amely szélsőséges véleményeket generál ugyan, de hát az igazán nagy dolgokkal nem mindig pont ez történik?

(via Genius, Business Insider)