The Boyboy West Coast, a rapper, aki 2019-ben megcsinálta 2009 legforróbb slágerét

Forrás: Genius

Bajusz, egy tökéletes szemöldök, golyóálló mellény, bandana, szétvarrt test, ízléstelen snapbackek, fű, fegyverek és üres leanes poharak – Kiről lehet szó?

Hát persze, hogy The Boyboy West Coastról, vagyis az internet legújabb császáráról, a melegszívű eséről, aki az utcák és a klubok világából egészen a kommersz tini-Tiktok videók és mémgyűjtemények kánaánjáig jutott. Mindezt egy olyan dalnak köszönhetően, ami ha a kétezres évek hányingerkeltő pophullámjában látott volna napvilágot, akkor Boyboy ma már fixen egy Best 2000s Hits playlist első helyén trónolna Usher, Pitbull, Sean Paul és Flo Rida mellett.

De ki is az ember az egy csapásra világhírűvé vált, szenvedélytől fűtött mémdal mögött, és hogy tud 2019-ben aktuális és felkapott lenni egy, az abszolút a nullás évek cukormázas mocskát idéző trackkel?

Egy felejthetetlen találkozás a klubban

A 24 éves santa barbarai Manuel Ramirez, művésznevén The Boyboy West Coast a “happy pop”-ként aposztrofált Bottoms Up című számmal tűnt fel idén január-február körül.

A LiL Medic Beats alapjára írt szám eredetileg 2018 szeptemberében lett beharangozva Ramirez Instagramján egy rövidke videóban, bár ekkor még nem generált túl nagy figyelmet. Fél év elteltével aztán a rapper a műve iránt hirtelen éledező hypeot érzékelve úgy gondolta, dob egy folytatást is a dalhoz egy újabb videó formájában, amit február 15-én posztolt, benne további részleteket megosztva a partyban fellobbant szerelemről. A mestermű ugyanis egy – dobpergés – szerelembe esés történetét dolgozza fel – ami nyugodjatok meg, pontosan akkora klisé, amekkorának hiszitek. [vembed youtube=”G-l5Hn5hUuI” ] A Bottoms Up pár mémnek köszönhetően kezdett teret hódítani, majd egy nem hivatalos, snippetekből összevágott Youtube feltöltésként vált virálissá, mostanra több mint tíz millió megtekintést hozva – a legtöbben innen, vagy a Will Smith-dzsines verzióból ismerhetik a Bottoms Upra flexelő, üres lean cupokból oxigént kortyolgató latinó macsót. Az anyag egyébként a Genius top 10-es slágerlistáján is eltöltött majdnem egy hetet, egy ligában szerepelve így Ariana Grande rekorddöntögető 7 Rings-ével és YNW Melly Murder On My Mindjával.

Ezzel párhuzamosan 10 és 14 éves kor közötti lelkes TikTok userek Boy Boy West Coastra maszkírozva osztottak meg magukról tátogós videókat, ami után már tényleg nem volt visszaút.

TikTok = Instant blowup?

Ha azt mondjuk TikTok, akkor nem Kesha slágerére, sokkal inkább a tinédzser korosztály körében különösen népszerű karaoke-szerű, rövid videók megosztására szakosodott, úgynevezett „lip syncing” videós applikációra gondolunk, ami az elmúlt időszakban kezdett igazán szárnyalni, így egy egy szempillantás alatt egy rakat eddig ismeretlen feltörekvőt slágerlistás netszupersztárrá változtatva. 

Ahogy a HWSW informatikai magazin írja, a kínai ByteDance cég még 2017-ben vásárolta fel az akkor még Musical.ly-ként futó, celebgyerekek és cringe fiatalok körében itthon is nagyot menő appot, és tavaly keresztelte át a saját alkalmazásának megfelelően TikTokra. A program robbant, 2018 szeptemberére több havi letöltést hozott, mint a Snapchat, a Youtube, a Facebook, vagy az Instagram, decemberben pedig már arról cikkeztek, hogy a Google Play-en negyedik, míg az App Storeban első helyen végzett a letöltési listán. 

Ebben a felhasználókkal teli, továbbra is dinamikusan növekedő közegben pedig ha pörögni kezd valami, az biztosan nem áll meg a chartokig, neadjisten a világ szinten ismert mém-státuszig. Ez lett a Youtube-on élő iLOVEFRiDAY rapper duó sorsa is, de a Calboy nevű mc Envy Me-je is a TikTokon való megjelenés után lett ismertté és Billboard listássá. Hasonlóan járt Ava Max is a Sweet But Psychóval, és az unortodox country rapper, Lil Nas X is az elképesztő sikerű és horderejű Old Town Roaddal. 

Valamilyen módon Manuel is ide keveredett, a TikTokon való felbukkanás a Reddites, Facebookos, Twitteres és Instagramos megosztások mellett pedig rögtön megalapozta a sikerét. Egészen elképesztő újraértelmezéseknek, beöltözéseknek és feldolgozásoknak hála a Bottoms Up csak terjedt és terjedt, végül befészkelte magát az internet legapróbb zugaiba is, és nem úgy tűnik, mintha nagyon távozni készülne. [vembed youtube=”jMMHMlJwEos” ]

A mély hangú gengszter playboy

Habár a legtöbben most hallunk először róla, Boyboy már egy ideje a zene világában mozog, első debütálása épp 2018-ban volt a Soundcloudon exkluzív formában fellelhető Playboy Gangsta nevet viselő cumóval. A mixtape-re amúgy sikerült megnyernie magának Tory Lanezt, aki igaz, hogy napról napra egyre közelebb kerül ahhoz, hogy abszolút irrelevánssá váljon, azért még mindig viszonylag nagy névnek számít.

Egy hallgatás után azt kell hogy mondjam, a projekt egészen szürreális élményt ígér. Kicsit olyan, mint egy időutazás, ingázás valahol 2008 és 2013 közt, apróbb west coastos kitekintésekkel, és egy 2Pac sample-lel a Been A Thugban, ami legalább annyira műfajhű, mint amennyire Logic fekete.

Valójában minden egyes dala hordozza azt a szirupos, irritálóan ódivatú és lejárt hangzást, amit a szóban forgó főmű is, csak amíg a Bottoms Up magában viccből lecsúszhat akár tízszer is, 13 eltérő, kevésbé simogató BoyBoy szerzemény 45 percen keresztül azért már tartogat némi kihívást. [instagram]BpdaDrZnEbb[/instagram] Ramirez előadói karizmáját többnyire jól beazonosítható, Vin Diesel mélységű énekhangja adja, na meg hát természetesen a feljebb már taglalt megnyerő külső, két tűpontos görbületű ébenfekete szemöldökkel és 2019 legigézőbb mosolyával.

Én talán kicsit késve, március elején bukkantam rá a sármos nyugati parti félistenre, mégpedig az Odd Future új Oldie-ján keresztül, amiben Frank Ocean a jól ismert verzéje helyett azt kezdi el énekelni, hogy “You was at the club…”. Mi tagadás, a dallam szinte egyből a füledbe ragadt, dúdolni, utánozni kezdtem az öblös, búgó, autotuneban fuldokló hangot és az elharapott szavakat, és azt éreztem, meg lettem fertőzve – és ezzel közel sem voltam egyedül.

Buta és boldog

Nagyjából ez a fülbemászóság a mémszám elvitathatatlan sikerének a kulcsa. Meg az, hogy trash minőségében első osztályú, szinte sugárzik belőle az, hogy mennyire nem mai. Mindenki érezheti, ha hallja, hogy itt valami, a jelen popsémáitól nagyon eltérő és gagyi zajlik, mintha BoyBoy West Coast kómába esett volna 10-12 évvel ezelőtt, és nemrég ébredt volna fel, hogy közvetítsen valami olyat, amit legutoljára Lil Jon, a fent már említett Flo Rida és Sean Paul, esetleg a fiatal Future, vagy mondjuk a Black Eyed Peas művelt.

Fontos még valamit megjegyeznünk: Boyboy nem egy jó rapper. Abszolút nem. De annál megnyerőbb karakter és jelenség, egy olyan figura, aki – ahogy azt a FADER cikke is hangsúlyozza – színtiszta boldogságot áraszt magából. Fel sem merül, hogy számon kérd tőle, hogy mégis miért gyárt ilyen zenéket, vagy éppen mi ez az elcsépelt cholo-imidzs, ami utoljára kábé a San Fierro Rifa és a Varrios Los Aztecas rosszarcai körében volt menő.

Boyboy nem vált világot, Boyboy nem megy bele társadalmi kérdésekbe, ő csak azért van itt, hogy arról énekeljen, épp ki hozta lázba egy szórakozóhelyen és hogy a csaj legalább annyira imád cuccozni és legalább annyira utál józan lenni, mint ő. De szép is ez.

Lehet, hogy egy számtalanszor sokszorosított, kiüresedettnek tűnő mémről van szó, a Bottoms Up mégis csupa báj és csupa szív, egy butuska, klisés, cukormáz-trapesen romantikus életigenlő boldogsághimnusz, amit csak érezni kell és eggyé válni vele – talán ez a legtöbb, amit tehetünk. [vembed youtube=”49wWLRVo6XY” ]