Tinder históriák: Nem vagyok én apáca

Forrás:

Londonba költözésem előtt egy nappal, a fószer, akinél laktam volna felszívódott. Utána már nem igazán válogattam, csak tényleg mehessek. Így kerültem 25 évesen egy lánykoliba, apácákhoz. Lehet, hogy nem rendes apácák voltak, igazából sose kérdeztem meg őket. Utcai ruhákat hordtak, és az egyik elvitt a London Fashion Week-re, mert az adományboltja is rendezett egy bemutatót. A bűnbánást viszont komolyan vették, pl. mikor az egyik lány ott aludt a pasijánál, rákérdeztek, hogy szexeltek-e, az a balga meg bevallotta, ezért kapott is másnap egy Honnan ismerem fel a jövendőbeli férjemet című könyvet kiolvasásra. Rendkívül életszerű tanácsok voltak benne, mint a “jó jel ha kedves dolgokat ír tollal az alkarodra.” Ezen el kellett gondolkodnia vasárnapig, amikor meggyónja, hogy oda a házasság előtti szex.

Mint minden rendes kollégiumban, itt is voltak szabályok:

1. Nincs wifi a háló részen, csak a tanuló helyiségekben.

Az én szobám hálaégnek közel volt az egyik tanuló szobához, szóval én gond nélkül Tindereztem Szűz Mária képe alatt egy Krisztus a keresztennel szemben, de kétlem, hogy ebben bármi bűn lenne, mert tuti, hogy a Biblia nem tér ki a Tinderre.

2. Este 22-ig haza kell érni, különben csak reggel 6-kor jöhetsz be.

Hétvégén nagylelkűen megengedték, hogy egy órával tovább, azaz 23-ig kint maradjak, viszont a hétvégét szó szerint vették: szombat, vasárnap. Ki menne bulizni péntek este, mikor ott a vasárnap?

3. Férfiak nem tehetik be a lábukat az épületbe.

Ez remek kifogás volt (később is, mikor már rég nem ott laktam), ha le akartam rázni valakit: Én egy királylány vagyok, akit minden este visszazárnak a toronyba. A szabály alól a misét tartó pap volt az egyetlen kivétel, bár én őt sose láttam.

Forrás:

[highlight]Jó, jó már jön a szex, csak ez kellett ahhoz, hogy értsétek a sztorit.[/highlight]Szóval kitindereztem egy olasz srácot, aki hasonlított a fiatal Johhny Deppre. A valahanyadik találkozónál, jóval 22 óra után, együtt akartunk hazamenni valahova, de az énhozzám kiesett, és a tehozzád is, mert valahogy nem voltak rendesen elosztva a szobák az albérletben, vagy csak otthon volt a csaja, nem tudom. Na de mit csinál ilyenkor két részeg ember?! Hát megkérdez minden motelt, hotelt és hostelt, hogy van-e szabad szobájuk, lehetőleg nem két havi fizetésért. Hát a válasz meg kivétel nélkül az, hogy nincs…péntek este…nyár közepén…London belvárosában. Aztán a jó sokadik recepció meg leszólított ember után, az egyik helyen vagy megsajnált minket a srác, vagy be akart szállni harmadiknak, de csinált nekünk helyet úgy, hogy ki kellett venni az egész dormot, 6 emeletes ággyal. Amikor újra találkoztunk, már előre ki Airbnb-zett helyeket, gyorsan tanult.

Egy másik találkozó alkalmával sikerült elég jól összetennem magam, értsd: fél Shoreditch rám maszturbált otthon. Rengetegen leszólítottak, még úgy is, hogy jött mellettem és beszélgettünk, aztán egyszer csak megállt, elővett egy papírt a táskájából, sok kis fecnire tépte és mondta, hogy várjam meg, majd egy közel fél órás monológba kezdett egy hajléktalannal. Nem unatkoztam, mert egy csomóan el akartak vinni egy körre, teszem hozzá azt csak később realizáltam, hogy elég sokáig és elég fixen álltam egy utcasarkon, de aztán megjött a srác és elmesélte, hogy pénzt nem ad a hajléktalanoknak, mert az neki sincs túl sok, de kinyomtatta sokszor egy lapra egy hajléktalan szálló címét, és ezt szokta odaadni nekik. Amúgy ez cuki, szóval nem is haragudtam rá, hogy ott kellett álldigálnom.

Forrás:

A brexit előtti éjszakát is együtt töltöttük és ott Londonban senki nem gondolta volna, hogy megszavazzák, úgyhogy „Netflix and chill” és cider volt az ágyban, nem közélet és politika. Reggel, amikor végre felkeltünk másnap, mindketten nyomkodtuk kicsit a telefont és akkor láttuk, hogy Brexit van. Annyira hihetetlen volt, hogy én felmentem egy magyare ő meg egy olasz híroldalra, hátha csak nem értünk valamit jól. Annyira szürreális volt az egész, ezt mindig hozzá fogom kötni, annak ellenére, hogy később mindketten éreztük, hogy nem lesz folytatás, mikor a betegségemre, aminek egy lehetséges következménye a meddőség, az össz reakciója annyi volt, hogy örüljek neki, mert ki akarna gyereket ebbe a világba…

A következő srác egy buliban jött oda hozzám és mivel én gyűlölök táncolni, egész este üvöltve beszélgettünk a night club közepén. Addig is itt az előzetes: tök helyes fekete srác volt, de nem az esetem: bizonytalan. Úgyhogy csak azért feküdtem le vele, hogy egy másik, akiért nagyon oda-meg vissza tudtam lenni, nagyon ideges legyen emiatt, mert az ő fuck list-jén még nem volt kipipálva a szép fekete test.