Új hangzás, új flow, de minden a régi: TKyd – Most és Mindörökké Albumkritika

Forrás:

Őszinte leszek. Kicsit félve nyomtam rá a play gombra, mikor beraktam az albumot. Nagyon szeretem TKyd zenéit, szövegeit, azonban számomra az elmúlt években kissé repetitív lett, így már nem élveztem az előző lemezeit. Sokáig halogattam is a Most és Mindörökké meghallgatását, mert úgy gondoltam, amit most hallani fogok, azt úgyis hallottam az ezelőtti korongon. Meg az azt megelőzőn. De mély lélegzet, füles bent, mehet a play.

Kezdjük a Mártírockkal, ami egyből egy erősebb alappal indít, köszönhetően az M-Squadnak. Bigmek kezdi a verzék sorát, ahol egyből egy erős tizenhatossal adja meg a löketet. Tkyd folytatja a második verzével, a megszokott bölcsességeket lövöldözgeti a fülünkbe, amelyből egyből megragad az emberben, hogy „Nem kell a dicsőség, ha kondulnak a harangok / Mert kívülről szépek vagyunk, belülről meg varangyok.”. Eckü a harmadik verzével robban be, azonban sajnos olyan, mintha nem érezné az alapot, így nem ragad meg, mit is mond.

Következő trekk Az Életem címet kapta. Az alap kicsit trappes hangzással indít, amit a dobok még jobban megerősít, közben a kezemen a libabőr ül ki. Tibbah-ék most hanyagolták a szokásos boombap ütemeket, helyette egy finom trap ütem üti fel a fejét, amire Tkyd flowja tökéletesen illeszkedik. Vendégverzével bejelentkezik Giajjenno is, aki köszöni a lehetőséget, felgyújtja a mikrofont lehengerlő stílusával. Kellemes meglepetés, az első két szám teljesen berántott.

Újabb trappes alap szólal meg. A lemez címadó dala kezdődik épp, Tkyd pedig ismét bizonyítja, az új hangzás remekül áll neki. Siska a második verzében szintén megmutatja, mi fán terem a Bloose.

Következik a Tükörképek, ahol a DSP is megjelenik. Amellett, hogy a DSP Bloose tagok, remekül éreztek rá korábbi zenéikben arra a vonalra, ami itthon kezd egyre jobban teret nyerni. Az M-Squad ismét remek munkát végzett, az alap minden bizonnyal a legtöbb fejet megmozgatja. Muszáj megemlíteni Bom verzéjét, elviszi ezt a számot, de az album legjobb verzéi közt is simán lehet emlegetni.

A Túlélők egy kicsit üres járatnak tűnik a lemezen, mondjuk négy erős trekk után jól is esik a pihenés. San-nal kezdődik a zene, így az old school hallgatók örömmel csaphatnak a levegőbe, ismét hallható a Dreamerz, még ha csak egy szám erejéig (spoiler alert: nem csak egy szám erejéig).

A Király című dalban Tkyd most egyedül ontja magából a szöveget, és egyből célba is veszi a politikai elitet, nosztalgiázik és elmélkedik a mai társadalom „korcsságán”. Ez a zene tipikusan az lehet, amit most a legtöbben idézni fognak, mert rengeteg okos gondolat hangzik el.

[vembed youtube=”k9fr-g1ObY8″ ]Jön a Maradok Én, ahol egy progresszívebb alap röpít minket Kyd gondolataiba. Viszont ebben a dalban tűnik fel a számomra legüdébb színfolt, ugyanis FNT is megszólal. Sokáig gondoltam azt, hogy FNT lehet az új generáció TKyd-je, és számomra ez egy staféta átadás is egyben. Nem véletlenül örültem, mikor megláttam a nevét, mint közreműködő, ideje volt már a felszínre törnie.

Vihar, így szól a következő nóta. Ismét egy szóló zene, közreműködő nélkül. A korongon számomra ez egy olyan szám, amit nem sokszor fogok meghallgatni, mert sem az alap, sem a szöveg sajnos nem tud olyat nyújtani, ami megfogna. Kár érte.

Már szinte szokásosnak mondható, hogy TKyd minden lemezére pakol egy régebbi szöveget, amit új köntösbe öltöztet, most a Perfectre esett a választás. A kisnagyember a tökéletes világ definícióját próbálja felvázolni, amihez Dreamerz-es csapattársa asszisztál.

A záróakkordokat az Élet a Halál Előtt szolgáltatja, ami remek lezárást nyújt ennek a 10 számot tartalmazó lemezhez.

Összegzés: Tkyd a lehető legjobbkor nyomott a retool gombra, az új hangzás világ, és az ehhez simuló flow szerintem rendkívül jól áll neki. A szövegek a régiek, azonban ebbe is sikerült valami újat csempészni, ami megragad sokáig a hallgató fülében. Az egyik legnagyobb pozitívum, hogy a korong 10 trekket tartalmaz, és nem esik abba a hibába, mint sok más magyar hiphop lemez, amit telepakolna 20-23 számmal. Ez azért fontos, mert így Tkyd hagy lehetőséget arra, hogy végig figyeljünk, és a lemez második felénél még emlékezünk, mit hallottunk az elején. Az alapok zseniálisak, egy-két kivételtől eltekintve, de azt hiszem, ez belefér. Ez a lemez lehet az, ami közös halmazt hozhat létre az oldschool hallgatók és newschool rajongók közt. Így mindenképpen ajánlva a hallgatása.