Várni a hegy tetején, míg elolvad a jég: Co Lee – „Iceberg” klip-és dalpremier

„Egy jéghegy tetején élő személy vagyok, akit valójában a hegy nagyobbik része érdekel, a rejtett egész, az, hogy mi van a víz alatt. Azonban egyrészt félek, másrészt lusta is vagyok lemászni, ezért megvárom, amíg a jéghegy elolvad alattam.”

– mondja Halász Kolos, alias Co Lee, aki kétség kívül az egyik leghiánypótlóbb hang az itthoni szcénán belül, ezt pedig a bevett útról kissé letérve bizonyítja is a Beatrickkel közös, hosszú hónapok óta csiszolódó-finomodó Icebergen, ami az OFF Médián látható és hallható először.

„Ha nem tudjuk, hogy egy magyar srácról van szó, azt is hihetnénk, hogy egy amerikai arcot hallunk, aki a nyugat-parti chillt keveri a keleti-parti szövegközpontúsággal.” – írtuk a legutóbbi DAY OFF-on is tiszteletét tevő 22 éves budapesti rapperről tavaly decemberben. Bár Lee ambivalens és igen méltatlan módon mindig is a radaron kívül helyezkedett el, előadói virágzása és produktumának egyre határozottabb kiforrása egyértelműen érezhető, ahogy a népszerűségének biztos növekedése is, a jövőben pedig már egy Beton.Hofi és Hundred Sins dalon hallhatjuk majd, mint nemrég kiderült.

Annak ellenére, hogy az imént idézett szavaink semmit sem vesztettek aktualitásukból, boldogan néztem végig, ahogy Co Lee óvatosan ugyan, de kilép a koszos, jazzy alapok ésvagy hullámzó boom bap beatek nyújtotta komfortzónából, és gitárok, torz vokálok, Doormant idéző dobok és új hegycsúcsok felé kezd kacsingatni. Mint mondja, „Az volt a benyomásom, hogy ilyen zenét IS akarok és akartam csinálni, ez hiányzott.” Ennek a beteljesülése az önreflexív és metaforikus Iceberg, ami az első, Gólem Fesztiválos előadása óta organikusan érett, fejlődött, növekedett és lett kerek egésszé.

„Majdnem egy évig húztuk a megjelenést, de a demó már májusban elkészült.” – meséli Kolos, aki a dalt megturnéztatta már a Központ alagsorától kezdve a Turbinán és a Düreren át a Flashbackig, így az már-már tradicionálisan a koncertek szuszkiadós, energikus záróhimnuszává vált. „A kiindulópont egy intenzív vizuális kép volt, maga a jéghegy-metafóra. Mindez akkor pattant ki a fejemből, amikor először meghallottam Patriknál (Beatrick) az alapot. Organikusan gyors mechanikája volt a gyártásnak, ami aztán szintúgy organikus és kevésbé organikus úton, de végül belassult: a klip és minden más behind-the-scenes promóció egy jófajta lassúságot adott a projektnek. A késedelemnek lemezkiadós vonzata is volt, amiből végül sikerült kimásznunk.”

Már az elején tudtuk, hogy ez valami más. Ahogy megcsináltuk a dal demóját, pezsgővel koccintottunk Beatrickkel és magunkra tetováltattuk a dalcímet. Akkor és ott lehoztunk valamit fentről. Mintha a dal mindig is létezett volna, mi csak levittük a szavak és a hangok szintjére.

Co Lee

Hiába jött ki a közelmúltban Cerberus című EP-je, egyértelműen az Iceberg A nagybetűs release, Az emlékezetes megjelenés az előadó eddigi diszkográfiájában, mely promóciós és vizuális oldalról is ügyesen és ízlésesen ki van találva, az izgalmas háttérmunkálatokról és a habra cseresznyét helyező külső erőkről már nem is szólva – John Foyle producer-hangmérnök-zenészre nézünk most, aki a Gorillazzal, Kali Uchis-szal, FKA Twigs-szel, és Samphával (!) való közösködés után Budapesten landolt, hogy a törökbálinti SuperSize stúdióban csiszolja fényesre a jeget a srácokkal, miután a Beatrick-Co Lee páros szerzeménye lett a HOTS- pályázat nyertes pályamunkája.

„Asszem ez volt életem egyik legjobb napja.” – emlékszik vissza a produktív sessionre Kolos. „A track nagyjából 80%-a, avagy a kemény váz már kész volt ekkor, a vokálokba már bele sem akart nyúlni, inkább az alap finomhangolásával foglalkoztunk. John számlájára írható még a track outroja, vagy ahogy én hívom, a dühöngő rész. Emellett gitározik és szintetizátorozik is a dalban. Felemelő volt vele dolgozni, egy humble tag, akinek minden oka meg lehetne rá, hogy el legyen szállva, ennek mégis nyoma sincs.”

Az energiák annyira passzoltak, hogy Foyle végül rögtön számot cserélt, két hét múlva pedig váratlanul csörgött is WhatsAppon Kolosnak, akik Beatricknél folytatták újra a – már kötetlenebb – munkát, zárásképp pedig pár sör erejére bemutatták a hangmérnöknek a Központot is.

Ami az önutazás stációit lefestő klipet illeti, a rendezés Beyondthebeat, avagy Kelemen Barnabás munkája, Székelyhidi Márk pedig operatőrként működött közre, Ahmad Samer pedig néhány kiegészítő felvétellel járult hozzá a végeredményhez. A master-felelős Szabó Levente volt.

„A rudabányai bányatónál, a Margit-szigeten és a Hajós Alfréd uszodában forgattuk a klipet, nagyjából egy hónap alatt zajlottak le a folyamatok. Az alap szimbolika így fest: az ágy a jéghegy, amin felébredek. Korán eljön a tetőpont, amikor vagy elolvad a jéghegy, vagy felállok és beledőlök a vízbe. Lesüllyedek, majd jön a rock bottom, amikor a tükör felé sétálok, és szembe találkozom saját magammal. Ez kvázi annyit szimbolizál, hogy az egész szarság, amitől paráztam, és ami meggátolt a lejutásban, az csak saját magam voltam. Ez egy önreflexív felismerés, amiből jön a kioldás, majd kijutás és önszembesítés. A klip végén pedig a zárópillanat, amikor sokszorosan megjelenek a képernyőn. Ez egy visszatérő momentum a klipjeimben, sokat is foglalkozom a különböző személyiségeimmel és én-részeimmel.”

A Wavy-rapper végül így összegez:

„A klipben látható végkifejlet azt szimbolizálja, hogy sokan nem vesszük észre, hogy ugyanazokat köröket futjuk újra és újra – ez egy kitekintés a loopból, amibe oly sokan beleragadunk. Maga az Iceberg is ez. A gondolat, hogy “No para, ezen már túl vagy, sokszorosan is”. Ennek a felismeréséről szól, ami egy ajándék.„

Az Iceberg release bulija március 19-én, szombaton lesz az A38 Hajón. Esemény és részletek hamarosan.