Aztaa
Viszlát elcseszett koncertélmények, itt a periszkópos szemüveg, aminek hála végre kiláthatunk a mindent kitakaró magas emberek háta mögül
Egy alacsony ember vagyok. Tetszik vagy sem, meg kellett, hogy szokjam, hiába hitegetnek azzal, hogy úgyis növök még. A nagyjából 170-171 centiméteres magasságom számos hátránnyal jár a mindennapi életben, melyek közül sok lehet, hogy inkább csak egyéni szocprobléma, de azért van pár olyan is, ami minden kisebb embert frusztrált már az élete során.
Polcok felérésében nem vagyok rossz, de ha egy koncertről van szó, rendesen szenvedésre vagyok ítélve. Látás szempontjából legalábbis biztosan. Nyújtózkodhatok, állhatok lábujjhegyre, akkor is csak izzadt hátakba és tarkókba ütközök, néha-néha megpillantva pár másodperc erejéig azt, ami a színpadon zajlik.
Fájó beletörődéssel már-már kezdtem azt hinni, hogy soha nem oldódik meg a helyzetem. Aztán a semmiből felbukkant egy brit tervező, Dominic Wilcox, és egy csapásra megoldott mindent a One Foot Taller névre hallgató forradalmi találmányával.
A szerkezettel, ami valójában nem több, mint egy periszkópos szemüveg.
Egy eszköz, melynek segítségével a szemmagasságunk felett akár 30,5 centivel láthatunk, a hiánypótló kiegészítő tükrökkel közvetíti a látottakat a dőlt lencséjű szemüvegre. Viszlát sötétség, viszlát szar koncik!
De hogy jött Wilcox ötlete? A Microsoft Surface egy felhívást intézett a világ tervezői felé, ebben közölték, hogy a feltalálóktól a mindennapi életet megkönnyítő, egyszerű problémákat megoldó ötleteket ésvagy tárgyakat, eszközöket várnak, erre kapta fel a fejét a One Foot Taller atyja is. A kreativitásért élő-haló, a londoni Royal College of Artra járt férfi agyalni kezdett, végül egy koncerten világosodott meg, egy teljesen egyszerű élménynek és benyomásnak hála.
“Egy koncerten voltam, és észrevettem egy alacsonyabb nőtt, aki habár táncolt, képtelen volt bármit is látni az előtte álló magas emberektől.” – mondta a dizájner. “Ez arra ösztönzött, hogy módot találjak arra, hogy a kisebb személyek is képesek legyenek látni az olyan akadályoktól, mint például egy 182 centis ember, amilyen én magam is vagyok.” – meséte projektjéről Dominic, aki nevetve hozzátette, hogy habár a találmány “jól szuperál, a tánc kihívást jelenthet vele.”
A terméket egyelőre sajnos nem lehet megvásárolni, viszont a londoni D&AD fesztivál keretein belül megtekinthető az Extraordinaty Solutions to Everyday Problems nevet viselő kiállításon.
