Kövess minket

Hiphop

Yung Bans továbbra is meg nem értettnek érzi magát

Megosztva

Bár a műfaj, amiben alkot, nem bedroom pop, hanem sokkal inkább trap, Yung Bans pont a hálószobájából lett világhírű. Az 1999-ben született, hamarosan 23-at betöltő Vas Coleman 4 évig tartó házi őrizete alatt, elektronikus bilinccsel a lábán lépett át a felnőttkorba és a sztárlétbe is olyan, – a körülmények miatt – többnyire otthonában rögzített slágerekkel, mint a Lonely, a Ridin, a Partna in Crime, a Dresser, vagy a Prada Zombie.

A mostanában csendben levő Bans, aki 2019-ben jelentetett meg utoljára albumot Misunderstood címmel, épp 18 állomásos európai turnéra indult, így kapva az alkalmon mi is elcsíptük őt, azután, hogy budapesti koncertjét egyszer már elhalasztották a korlátozások miatt.

“Még mindig meg nem értettnek érzed magad?” – kérdeztem tőle a beszélgetés egy pontján reflektálva korábbi projektjére. “Talán jobban mint valaha.” – jött a válasz, némi fájdalommal a hangjában. Ekkor jöttem rá, hogy a rappernek van mondanivalója. És akar is beszélni. Tjay-i félmondatok helyett – ha klisékben is, de – kifejti azt, ami épp felgyülemlett benne. Volt is mit, hiszen 2019 óta alig-alig készült vele írásos, vallomásos jellegű interjú. A beszélgetés után megértettem, hogy a menedzsment miért volt meglepően nyitott a felkérésre.

Kiderült, hogy Bans egy nagyratörő előadó, aki annak ellenére, hogy egy látszólag válságos időszakot él (hiába épp a turné), és talán meg is van rekedve kissé, valóban rendelkezik tervekkel.

A St. Louis-i születésű, tinédzser éveit Atlantában töltő Bans-szel május 9-ei Akváriumos koncertje előtt fél órával ültünk le beszélgetni házi őrizetről, pandémiáról, a kettő szerencsétlen összefüggéseiről, a független előadói lét ambivalenciájáról, a kivégzéssel fenyegetett, ikertestvérnek tekintett YNW Mellyről, közös Yeat dalokról, és arról, hogy mit tanult Future-től. Interjú. 


Üdv Budapesten, hogy érzed magad, hogy mennek a koncertek? Milyen érzés bejárni Európát?

Óriási. Csodás érzés. Új helyek és új hangulatok. Az utazásnak és az eddig megismert különböző kultúráknak hála rengeteget tudtam tágítani a világról alkotott képemen. 

A turné legtöbb dátumát elhalasztották későbbre, ezért most, májusban találkozunk itt az Akváriumban. Hogy érintette ez a kellemetlenség az eddigi események folyását? 

Az eddigi bulik nagy része teltház volt. De azt hiszem sokan, akik most nincsenek itt, és nem voltak ott a többi országban, nem is tudnak róla, hogy az elhalasztott koncerteket végül mégis megtartjuk. Ezért nagyon hálás vagyok azoknak, akik eljöttek.

Mostanában elég kevés jelet adsz magadról és a közösségi médiában sem vagy túl aktív, a 2019-es debüt óta pedig nem is jelent meg albumod. Dolgozol épp valamin?

Rengeteg mindenen dolgozom épp, beleértve a magánéletemet és a zenét is. Óriási szenvedéllyel fordulok afelé, amit csinálok, így nem is akarok siettetni semmit. Tudni és érezni fogom, amikor eljön a tökéletes pillanat.

Sok esetben kiadói komplikációk is nehezítik ezt a folyamatot, nem? Bár ha jól tudom, Te még mindig független vagy. 

A rapbizniszben lenni nem egyszerű. A kiadóknál lévő háttéremberek, akiknek épp az lenne a feladatuk, hogy intézzék az ügyeinket és menedzseljék a karrierünk, van, hogy épp csak ezt nem végzik el. Hiába mondod, hogy hamarosan kikerül az albumod, ha van egy lusta tag a csapatban, aki csak pénzt akar kinyerni a dologból és késlelteti a folyamatokat. Ezért is csináltam sokszor magamnak mindent. 

A jó munkához biztosan idő kell. Előadóként pedig minden jogod megvan hozzá, hogy akár hosszú évekig dolgozz egy projekten, ha akarsz.

Addig, ameddig csak akarsz. Amíg csak szükséged van rá. Nekem is van rengeteg zeném kiadásra készen. Azért voltam és vagyok csendben, mert épp a karrierem bizniszhez köthető részén dolgozom. Csapatot akarok építeni, mivel eddig nem volt egy megfelelő team mögöttem. Addig nem akarok megjelentetni semmit, amíg nem érzem úgy, hogy minden stimmel, úgy, ahogyan én szeretném.

Azokra az emberekre várok, akik segítenek kivitelezni a víziómat. Az én víziómat. Nem a sajátjukat. Mivel épp az én ötleteimnek hála jutottam el erre a pontra. Nem adom alább, és nem érem be kevesebbel. 

Újabban visszatértél a “régi”, plug alapokkal operáló hangzásodhoz. Az Instagramon azt írtad, hogy a fanjaid már hiányolták ezt tőled. 

Új hangzás így, régi hangzás úgy, valójában egy dologról van szó. Általában csak azt teszem, amit a beat mond nekem. A Misunderstoodon sikeresen felfrissítettem a hangzásomat, és álmaim producereivel, például Wundagirllel és Nick Mirával dolgozhattam.  Még szép, hogy más hangzásokat kapsz, ha különböző producerekkel dolgozol. Wondagurllel egy nagyon durván szóló kész projektünk is van, Forever Young a címe. Egyáltalán nem hasonlítható a régi dalaim hangulatához, egy teljesen új irányt viszünk rajta. 

Visszatérve, a rajongóim sokszor elbizonytalanítanak, amikor új cuccok kiadásáról van szó, hiába vannak különböző lemezeim különböző hangzásokkal. Valahogy mindig mindenkinek van valami mondandója, amikor fejlődni akarsz. “Kérjük vissza a régi Banst. Nem akarjuk ezt. Nem akarjuk azt. Ugyanolyan a flowja, nem akar stílust váltani.” Ilyenek. 

Továbbra is meg nem értettnek érzed magad? 

Egyértelműen. Talán jobban is, mint valaha. De ez végső soron egy jó dolog. Ha egyszer ténylegesen megértenek, bebizonyítom a hatereknek és mindenkinek, aki kételkedett bennem, hogy nem volt igazuk. Azoknak, akik megnehezítettek a dolgom, amikor csak etetni akartam a családom és keményen dolgoztam. Azoknak, akik profitálni akartak belőlem. Ha egyszer rájönnek, azzá az előadóvá fogok válni, aki tudom, hogy lehetek egy napon. 

Nemrég kiadtál egy közös dalt Lil Gnarral. Milyen vele dolgozni? Jó kapcsolatot ápoltok?

Imádom Gnart. Egy iparmágnás a tag. Egy fiatal milliárdos. Az üzleti dolgokat tekintve rengeteg mindenben hasonlítunk, én is úgy nyomom, mint ő. 

A családommal elég szegények voltunk. Aztán bekerül az ember a bizniszbe, lesz pénze, azt viszont senki sem tanítja meg, hogy kell bánni vele, hogy kell megszervezni a turnéhoz kapcsolódó teendőket, mikor érdemes aláírni milliós szerződéseket. Mindenki nagy házakat, láncokat és fülbevalókat vesz, mert tartani kell az imidzset magunkról.

Gnar ezek nagy részét maga rendezi függetlenként. Saját márkája és autókollekciója van, felelős a saját videóiért, vizuáljaiért, a produkciós tevékenységért és így tovább. Én is így akarom csinálni pár barát segítségével együtt.

Te már megtanultad, hogy hogyan kell kezelni mindezt?

Lassan de biztosan, igen. Sokkal bölcsebb lettem a hibák után. Néha elbotlunk, de pont ez tanít meg visszatérni az útra. Ami nem öl meg, az tényleg megerősít. Valójában azt tanultam meg, hogy mit nem szabad csinálni. Tudom, hogy mit ne csináljak az új projekten. Ezt észben tartva jutok tovább a következő lépésnél, a három millió dollárt, amit keresek pedig tíz millióvá változtatom, ahelyett, hogy csak kettőt tennék zsebre. 

Ha elérsz egy mélypontot, az sokszor egy új állomás is lehet. Ha kimászol belőle, utána tudni fogod, hova nem szabad visszatérni.

Pontosan, később már nem engeded visszaesni magad abba a pozícióba. Nem egyszerű. Sok minden változik. Könnyű a semmiből jönni és szerezni valamit. Ha viszont sokat szerzel, még többet fogsz akarni. Azt pedig meg is kell tartani. 

Tegnap egy fürdőben voltunk relaxálni a barátaimmal, mivel a sok koncert eléggé megvisel. Pont arról beszéltem nekik, hogy mekkora lehetőséget kaptunk az élettől. Amolyan egy a millióból lehetőséget. Valamit, ami lehet, hogy csak egyszer történik az életben. Huszonegy-huszonkét éves fiatalok vagyunk Európát járva egy turné közepén, mindenhol rajongók fogadnak minket, akik boldogan üdvözölnek és mutogatják a tetoválásaikat, amiket én inspiráltam. 

4 éven át házi őrizetben voltál, majd a szabadulásod után pont kitört a világjárvány. Hogy érintett a pandémia és a karanténnal járó bezártság négy hosszú év után, amit végig otthon töltöttél? 

Megtanított még keményebben dolgozni. Illetve sok mindenre ezalatt az idő alatt jöttem rá, amikor sikerült feldolgozni a történéseket. Ráeszméltem, hogy nem hiteles emberek vettek körül. Sokan csak ki akarják lopni a táskából amit csak tudnak. A COVID időszaka is kellett ahhoz, hogy erre a jelenségre így nézzek.

A házi őrizet olyan szempontból jó volt, hogy semmi mást nem tehettem, csak zenéltem. Miután kiszabadultam és jött a járvány, már kevésbé tudtam tartani a fókuszt. Mint mondtam, a körülöttem lévő emberek is lehúztak. Éppen ezért ez egy depresszív időszak volt, amit addig fel sem fogtam, amíg ki nem jöttem belőle. 

Feltételezem, életed legjobb hónapjait akartad átélni, a lezárások viszont majdnem mindenben megakadályoztak.

Nem is igen tudtam, hogy mihez kéne kezdeni. Egyfajta köd ült rajtam végig. Nem is csináltam annyi zenét, amennyit kellett volna. Meggyőztem magam, hogy tök rendben van, ha nem alkotok annyit, ha már több mint ezer kész zeném van betárazva. Valahol éreztem, hogy ugyan vannak kész albumaim, de talán mégis folytatnom kell tovább. Talán még több kell.

Future ebben óriási inspirációt adott. Ő alig hagyja el a stúdiót. Világslágerei vannak, mégis állandóan ott él. Én még nem értem el ezt a szintet, szóval most beköltöztem a mikrofon mögé, olyan emberekkel magam körül, akik őszinték és értem vannak, én pedig értük.

Ha már a rappert említed, még mindig kapcsolatban állsz a FreeBandz (Future által 2011-ben alapított label, akik felkarolták Banst is – a szerk.) kiadóval? 

Persze. Ez örökké tart.

Future amolyan mentorfigura volt az életedben, nem?

Bizonyos értelemben igen. Future mentorált és sokat is tett értem. Hozzám nőtt, Young Scooter és ő volt az, akikre felnéztem. De főleg Scooter, mindig is éreztem az éhséget és a nyers energiát a zenéjében. Ettől még szeretnék a saját magam főnöke lenni és a saját pályámon maradni.

A koncert előtt épp a budapesti Footshopban jártál, és tudom, hogy foglalkoztat is a divat. Van esetleg álom kollaborációd?

A Bstroy márkával mindenképp szeretnék egyszer merchandise termékeken dolgozni. Brick Owens alapító az egyik legjobb tervező. Ahogy Matthew M Williams is. Szívesen sétálnék egyszer egy kifutón, mivel benne vagyok a divatban. Talán egyszer fogok is, ha oda jutok. 

Egy korábbi interjúdban azt mondtad, hogy YNW Melly akár az ikertestvéred is lehetne. Hogy érzel most vele kapcsolatban? Az őt övező ügy egyre kevésbé halad biztatóan, és a halálbüntetés lehetősége is felmerült már, mint végső forgatókönyv.

A nap végén Isten úgyis megóvja. Melly haza fog jönni. Isten kiválaszt ilyen embereket. Ő egyike a kiválasztottaknak. 

Amúgy tényleg az ikertestvéremként nézek rá. Lelki okokból, nem csak azért, mert hasonlítunk egymásra. Órákat tudnánk beszélni a magánéletünkről, annyi a hasonlóság. Ahogyan adunk, ahogyan szeretünk, és ahogy elárultak minket. Rájöttem, hogy ő tényleg érti a fájdalmamat. Tudja, hogy mivel volt dolgom és hogy nem vagyok egyedül ezzel. 

Hasonló volt a helyzet X-szel is (XXXTentacion – a szerk.), nyugodjon békében. Akármikor beszéltünk, megértésre találtunk. Sus, hogy az emberek, akikkel ennyire összepasszolok, nem lehetnek itt velem. De épp ezért értük is csinálom. 

Partna in Crime című dalodban a Foster The People Pumped Up Kicks-jét hangmintáztátok. Mindig is érdekelt, hogy Te hallgatsz-e ilyen stílusú zenét?

Mindenféle zenét fogyasztok. Persze, alapból a rapért vagyok oda, bármikor felrakok egy Future, Young Thug, Juice WRLD, vagy XXXTentacion dalt. De vannak más frekvenciák, és magasabb szintű rezgések, amit régi, több évtizedes slágerek tudnak kiváltani. 

Beszéljünk egy kicsit a trap előadók új generációjáról. Van most olyan frissen befutott artist, akivel szívesen közreműködnél? Bevallom, Yeatre, Kankanra, Destroy Lonely-ra, Ken Carsonra és társaikra gondolok épp. Hogy vélekedsz róluk olyan művészként, aki szintén Playboi Carti oldalán futott be? (lásd: 4Tspoon)

Fun fact: több közös dalom is van Yeattel, az egyikük nagyon durván régi, még jóval azelőtt készült, hogy befutott volna. Egyébként mindegyikük erős artist, de egyszerűen nincs időm ezen gondolkozni mostanában. A saját ügyeimmel vagyok elfoglalva. 

Ha jól értem, szeretnél örökké független maradni. Az új út az, hogy mindenki saját kiadót és kreatív hubot alapít, amiben igazságosabb eloszlás érvényesül – Kendrick Lamar pgLang projektje is ilyen alapon született.

Talán. Még mindig független vagyok, és szeretem is ezt a felállást. Bár néha azt kívánom, hogy bárcsak aláírtam volna egy támogatóbb labelhez. Az biztos, hogy csak akkor igazolok valahová, ha megtaláltam a megfelelő helyet. Sajnos a kiadók úgy működnek, mint egy nagy bank. Nem csak az van, hogy odaadják a pénzt, hogy tessék, csinálj zenét. Hálás vagyok a Foundation Mediának és a StreamCutnak is, akikkel együtt dolgoztam korábban, de láttam, hogy mennyire száraz tud lenni a folyamat. 

Olyan platformra van szükség, ahol magas szintre tudom emeli az elképzeléseimet. Ahol le tudok igazolni olyanokat, akik felnéznek rám. Szóval hosszú távra tervezek. Nyomot akarok hagyni és dinasztiát építeni. Támogatás kell hozzá, ennyi. Stratégia, sőt, egy okosan kitalált terv, amit követni tudsz a menedzsmenteddel. Nem csak pénz, amiért cserébe slágereket várnak.


Fotók, borítókép: Kersner Máté / OFF Média

Hirdetés

Facebook

Hirdetés
Hirdetés