10 Boiler Room set, amit vétek kihagyni

KAYTRANADA (2013, MONTREAL)

A Haitiről származó producer 25 éves kora ellenére megkerülhetetlen alakja lett az újvonalas instrumentális R&B/dance hullámnak, a 99.9% címet viselő lemezét szerették a kritikusok, és olyan előadók mellett tudhatja a nevét, mint Chance The Rapper, Goldlink, Anderson .Paak, Aminé, Freddie Gibbs, vagy a BadBadNotGood. Nem véletlenül, groovy dallamai olyan megkapóak, hogy közel lehetetlen rájuk nem bólogatni, vagy mozogni. Ezt bizonyítja a közönség reakciója is, hiszen szinte egy emberként hullámoznak a hallgatók Kaytranada pattogó ütemeire.

[vembed youtube=”-5EQIiabJvk” ]

GASLAMP KILLER (2014, LONDON)

A 34 éves bongyor hajú lemezlovas előadása személyes favorit, mivel olyan egyedülálló atmoszférát teremt, hogy az még így, virtuálisan is maximálisan átjön. Killer, aki a közelmúltban zaklatásos botrányba keveredett, olyan jó ízléssel képes mindent mindennel összemixelni, hogy a végeredmény mindig hibátlanul szól. Rengeteg stílusból szemezget: hallhatunk technót, spanyol nótázást, pszichedelikus rockot, hip-hopot, experimentalt, sőt még 60-as évekbeli indonéz nőikart is. Külön figyelemreméltó a benne lakozó kifogyhatatlan energia, hiszen majdnem egy órán át megállás nélkül tolja és maxon pörög. A csoda egyébként kb. a 14. perctől kezdődik, és egészen a 23.-ig tart, de a James Blake Life Round Here című dalával és Kendrick Lamar Sing About Me, I’m Dying Of Thirst-jével díszített zárás szintén piros pontot érdemel.

[vembed youtube=”wHENTMGVb74″ ]

THOM YORKE (2012, LONDON)

Nem csal a szemetek, ő bizony a méltán híres Radiohead énekese. A 48 éves géniusztól soha nem állt messze a pszichedelika és az electronica, na meg a monoton, robotias zene (lásd: 2014-es szólólemeze, a Tomorrow’s Modern Boxes, meg úgy az egész RH diszkográfia) ezt bizonyítja 30 perces londoni fellépése is, ami egy furcsa, lehangoló, mégis magával ragadó utazás egy elvont, befordult zenei univerzumban, a végén egy kis felszabadult táncikával MF Doom-ra.

[vembed youtube=”qt-ohn5C3kU” ]

OG EMOJI (2016, LONDON)

Az első, de nem az utolsó alteregó mögé bújó előadó a listán, aki nem más, mint Rejjie Snow. A dublini rapper 2013-ban szerzett szélesebb ismeretséget magának Rejovich névre hallgató EP-jével, aminek a borítója még mindig ugyanolyan beszédes és aktuális tanulsággal bír, debütáló anyaga, a Dear Annie pedig tökéletes látleletet ad arról, hogy milyen is manapság a jazzből építkező, hullámzó alternatív hiphop. Az angolul szépen csengő OG Emoji név alatt mixelget is, cikkünk egyik leghangulatosabb (de kevésbé profi) szettje az övé, többek közt Skepta, 50 Cent, és Noname dalaival.

[vembed youtube=”diBUZXzso30″ ]

SUICIDEYEAR (2016, NEW YORK)

A remixeivel híressé váló, amerikai producer srác egy EP-n és öt mixtapen van túl, és a kezdetekkor dolgozott Yung Leannel is. (Hurt) Setje a tengerentúli trap rap/drill köré összpontosul,  de Young Thug, Future, Chief Keef, Kodak Black, és French Montana mellett van itt Ariana Grande, Aphex Twin és a Death Grips is, pár saját szerzeménnyel együtt.

[vembed youtube=”35CJkEEZl1o” ]

EARL FLETCHER (2016, LOS ANGELES)

Earl Sweatshirt megvan? Pontosan, ez bizony ő, egy újabb alteregó. Nem titok, hogy Earl RandomBlackDude néven producerként is aktív, 2015-ös, I Don’t Like Shit, I Don’t Go Outside nevezetű albumán a dalok alapjaiért – egy kivétellel – kizárólag ő felelős, és az anyukájának címzett, személyes, szívbemarkoló, depresszív EP, a Solace is teljes egészében saját munkája. Első dj fellépéseként Los Angelesben, a Babylon Skateshopban zenélt egy jót, a deszkázó, sütögető és a nyugati part rezgéseit élvező fiatalok körében.

[vembed youtube=”1tZHh8zj3H4″ ]

EDGAR THE BREATHTAKER (2016, LONDON)

Archy Marshall, King Krule, Zoo Kid, Edgar – vagy hívjátok ahogy akarjátok. Kedvenc érces hangú angol énekesünk, megmagyarázhatatlan halacskás sapkában rakott egy rövidsége ellenére tartalmas, lo-fi hip-hopban gazdag szettet, vagy őt idézve: ”valami új elektronikus szemetet, amit én csináltam.”
A sokoldalú Archy által megteremtett mocskos, nyers hangzásvilág remekül passzolt a laza, züllött brit környezethez, a hallgatóság pedig láthatóan nagyon élte a ritka, friss dalokat felvonultató előadást.

[vembed youtube=”IVpB7QDEwnI” ]

YUNG SHERMAN (2017, LONDON)

A svéd Axel Tufvesson a Yung Lean és Yung Gud alkotta Sad Boys Entertainment oszlopos tagja, akinek sok rajongói mix és jó pár hivatalos single után egy évvel ezelőtt jelent meg első EP-je Innocence néven. A debüt előtt, januárban pakolt is egy forró, electrós, dances szettet Londonban:

[vembed youtube=”anmzE8G1LZA” ]

MNDSGN & KNXWLEDGE (2014, LOS ANGELES)

Két hasonló közegben mozgó zseni egy szobában, beatgyártás közben lazul, eszik és szív. Felmerül a kérdés: mégis mi lehet ennél kellemesebb? Mndsgn, a fülöp-szigeteki felmenőkkel rendelkező producer 2009 óta aktív, önálló Boiler Room előadása is király ugyan, de még különösebb elegyet alkot Knx-val való találkozásának eredménye. Utóbbi szívesen samplerezik befutott celeb-előadóktól (Nicki Minaj, Drake, 2 Chainz) jó barátságot ápol Earl Sweatshirttel, (közös műsoruk a Stay Inside) és Anderson .Paakkal bandája is van: NxWorries-ként 2016 őszén debütáltak egy szeretnivaló, forró funk/R&B koronggal.  Ja és nem mellesleg mindketten a legendás Stones Throw Records berkein belül alkotnak, kell ennél több?

[vembed youtube=”BBzEj_BqgnM” ]

TOXE (2016, BERLIN)

A pofátlanul fiatal, imádnivaló DJ felrobbantotta a Boiler Room berlini stúdióját ütős, elvetemült setjével, ami egy szeletelős, belevaló break-beat válogatás, igazán nagy szakértelemmel tálalva. Valóságshow-hős DJ Seherezádék és egykori Hugh Hefner kegyelt Voksán Virágok után szerencsére egyre több ilyen zenész csaj van itthon is, akik végre tehetségük és nem melleik miatt eladhatóak.

[vembed youtube=”tKHFwPTGQB0″ ]