„2 éve felmondtam, és azóta beutaztam a világot” – egy fotós útja az álommunkáig

Mint minden ilyen sztori, ez is azzal kezdődik, hogy felmondott és vett egy repülőjegyet, csak oda: Dél-Amerikába. De ami gyakran kimarad az ilyen történetekből, az az előzmény: Eric életében a változást egy mindent megrázó, magánéleti törés indította be: a válása. Itt indult el az önismeret útján, és döntött úgy, olyan munkát keres, ami egyben az érdeklődése, a hobbija is. Mivel szereti a természetet, a túrázást, egy olyan cégnél helyezkedett el, akik terápiás céllal kivisznek függőket a természetbe, el a civilizációtól és ott, ebben a nyugodt környezetben segítik őket a leszokásról. Ennek köszönhetően Eric rengeteg időt töltött Utah hegyei között túrázva, kempingezve, hegyet mászva, megszerezve azt a tudást, ami felkészítette későbbi útjára.

Korábban próbált fotósként munkát szerezni, mert mindig is élvezte a fotózást, de nem volt elég profi benne, ezért ebből nem igazán tudott megélni. Aztán a hegymászások és szabadban tartózkodások során elkezdett forgatni egy dokumentumfilmet, és minden nap fotózott, így folyamatosan fejlődött a technikája. Három év munkája után elkészült a film, amit felkapott az egyik helyi mozi. Addigra, ami hobbiként indult a rendes munka mellett, kezdett hivatássá válni, és ekkor érezte úgy: felmond, és elutazik Dél-Amerikába, ahol tovább gyakorolja a fotózást és filmezést. Nem csak nyaralni és világot látni ment: a személyes és professzionális növekedés volt a célja. Valami egyedit akart alkotni, ami kiemeli majd a feltörekvő fotósok tömegéből.

Az útja alatt rengeteget fotózott és fejlődött, így mire 7 hónap után úgy döntött, visszaköltözik az USA-ba, már volt annyi tapasztalat és tudás a háta mögött, amiből szabadúszóként karriert tudott csinálni.
[highlight]„Ha szabadúszó vagy, meg kell tanulnod együtt élni a bizonytalansággal. Nincs garantált jövedelem. Az időm nagyrészét az otthonomtól távol töltöm, hajnalban kelek, kint vagyok és fotózok monszun-viharban vagy villámcsapások között is. De akkor is, ha az anyagiak nem irigylésre méltóak, ez az életvitel igen, mert azt csinálom, amit szeretek, ami kihívást jelent, és ami jobbá tesz” [/highlight]
– íjra a blogján.

Szerinte a sikerhez vezető út egyik legfontosabb lépcsőfoka, hogy meg tudj birkózni bizonyos kényelmetlenségekkel, amit más nem feltétlenül tenne meg. Egyik posztjában ír Chris Burkardról, aki mára sikeres fotós, de a karrierjét ő is úgy kezdte, hogy a kocsijában aludt és minden nap hot-dogot evett, mert csak arra volt pénze. Közben viszont olyan képeket készített, amivel ki tudott tűnni a tömegből: amikor minden fotós a Kalifornia partjainál hullámokat szelő szörfösöket fotózta, ő bemerészkedett a jéghideg vízbe Izlandon – végül ez a fotósorozata tette híressé. Ahhoz, hogy felfedezzenek és pénzt keress, nem elég elindulni a világba és fotózgatni: valami egyedit kell nyújtani. És még ha elsőre nem is tűnik jövedelmezőnek, az elkötelezettség és kitartás meghozza a gyümölcsét, hogy az álom-munkádat csináld. Pont azért mert ez a kitartás és elkötelezettség, hogy átlépjük a saját határaikat, kimozduljunk a komfortzónánkból és valami igazán egyedit hozzunk létre, kiemelhet a többiek közül.


Forrás: Eric Hanson