23. éve teszi jobbá a világot a Radiohead-től a Creep

Fotó: Getty / Europress

A Radioehad tagjai az Abingdon School fiúiskola, felvételije alatt találkoztak. Thom az Exeter Egyetem Lemon Grove („Lemmy”) nevű Student Union Hall mosdójában írt meg. A világhírű mosdót Radiohead rajongók százai látogatják meg hetente. A „What the hell am I doing here, I don’t belong here” sort minden Exeter University diák érti, hiszen Exeterbe azok a kiváló képességű diákok mentek tanulni, akiket Oxford vagy Cambridge visszautasított a felvételin.

[vembed youtube=”XFkzRNyygfk” ]

Emellett az is biztos, hogy a Radiohead rajongók himnuszává lett ez az alkotás. Ebből következően rengeteg feldolgozás látott napvilágot a későbbiekben, melyek közül most az egyik legizgalmasabb, kellemesebb talán ez lehet:

[vembed youtube=”zVy_Pxz8TFM” ]

Persze minden próbálkozás más- és más, íme néhány;

A Korn-tól, ami elég érdekesre sikeredett.. Nem feltétlenül természetes érzés, ha a hallgatása közben, szambázni, vagy rumbázni támad kedve az embernek, mondjuk az 50 első randi egyik tengerparti jelenetében.

Itt egy újabb próbálkozás, a ’lóháton a sivatagban’ érzéssel a Muse-tól. 1:02-nél pedig erőteljes böfögés érezhető, az egyszál gitáros balladisztikus előadás során.

A Weezer-nek sikerült végre nem túlerőltetve, mutálós hülyéskedést improvizálva előadnia, kellemes hangulatban, sok emberrel előadnia.

Macy Gray is hozzájárult ehhez a feldolgozáshoz, és nem is lett olyan rossz, mint elsőre, tele előítéletekkel gondolnánkJ

A Tears For Fears is, a jobbik kategóriába tartozik.

Jim Carrey pedig a viccesen jóba!

[vembed youtube=”tLpnEp1-rT0″ ]

És az is biztos, hogy azután, hogy ennyi remeket végignyálaz az ember, egy ideig biztos, hogy az eredetit sem szeretné meghallgatni.