Sziget
Manu Chao a menekültekért a Szigeten
Cladestino, pizza, angolos távozás.
A Sziget Fesztivál pénteki napjára már valamennyivel enyhült a csütörtöi Rihanna-őrület, de lehet, csak nekünk volt szerencsénk, ugyanis mind a bejutásnál viszonylag hamar végeztünk, mind pedig olyan koncertekbe sikerült belefutnunk, ahol kicsit sem a playback dominált.
A Sziget útlevél idén is az egyik legjobb barátunk, hiszen, ha bár zsebbe nem igazán fér el, de egy helyen minden fontos infót megtalálunk, így még az italok árlistáját is (fél liter csapolt Dreher 650 forint, a dobozos 740 forint), a pálinkaárak nem szálltak el túlságosan, mi legalábbis rosszabbra számítottunk (1050-1250 forint között van a 4 cl), a borozóknak pedig meglepően mélyre kell nyúlni a pénztárcájukba, hiszen egy deci 400-550 forint között mozog.
Kicsit korán mentünk ki ahhoz képest, hogy az első koncert, ami tényleg érdekelt minket, fél 10-kor kezdett (a Manu Chao), de így legalább volt időnk alaposabban szétnézni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján már meg sem lep minket, hogy bármerre megyünk, külföldi szót hallani, igazából már az a furcsa, hogyha magyarul szólal meg egy fesztiválozó. A lányok hajában a kis virágok azok ezen a fesztiválon is iszonyatosan mennek (eddig tényleg mindenhol találkoztunk velük), a legaktuálisabb jelmezek pedig egyértelműen a Pokémonok voltak.
Rengetegen hozták magukkal a zászlóikat, svájcit, belgát, osztrákot, mexikóit, ausztrált lehetett látni rengeteget – persze ez még közel sem teljes lista, ami viszont elgondolkoztató volt, az az, hogy magyarral szinte nem is lehetett találkozni. Még mielőtt azonban belesüllyedtünk volna az aktuálpolitika mocsarába, gyorsan tettünk egy kört, de a világzenei színpadnál le is ragadtunk. Szerintünk ez való a legjobban azoknak, akik nem túl tudatos fesztiválozók, hiszen a legmeghökkentőbb, legkülönbözőbb, legszínesebb fellépőkkel találkozni. Legyen az egy olasz, egy szerb, vagy egy finn együttes, itt szinte biztosan olyan zenészeket látni majd, akik szívüket-lelküket beleteszik a muzsikába, amit a közönség is megérez.
Ahogyan azt már fentebb említettük, számunkra a nap igazán a Manu Chao koncertjével kezdődött, ami kicsit sem okozott csalódást, még akkor sem, hogyha akkora tömeg volt a nagyszínpad előtt, hogy éppen csak a kivetítőt láthattuk a színpadból. A hangtechnika viszont kellően jól volt megoldva ahhoz, hogy a távolság miatt ne legyen élvezhetetlen a koncert. A legismertebb slágereket persze eljátszották (mint például a Me gustas tu-t vagy a Bongo Bongót), Manu pedig többször is belekiabálta a tömegbe, hogy „Let the refugees pass!”, vagyis hogy engedjétek át a menekülteket. A Cladestino című számukat is nekik ajánlották, ez a dal pedig már régen volt ennyire aktuális Európában, mint most. Egyébként hozták azt, amit el lehetett várni tőlük: jó kedvet, fergeteges bulit, éneklést, pogózást, összességében nehezen lehetett volna levadászni a koncert végén olyan fesztiválozót, aki csalódott lett volna.
Nagyon vártuk még az A38-on fellépő Unkle koncertjét is, akik szerencsére nem okoztak csalódást. A hangra itt sem lehetett panasz, a színpadi megjelenés rendben volt, a hangulat pedig mindenkit magával ragadott. Ha valami rosszat akarnánk róla írni, akkor az az lenne, hogy rövid volt és angolosan távoztak. De még így is reméljük, hogy nem kell sokat várni, hogy Magyarországra tévedjenek, mert biztosan megnézzük őket legközelebb is!
Ha az éjszaka során megéhezel és gyorsan akarsz valami életmentő kaját, akkor a pizzaszeletet ajánljuk, mert egész finom, és viszonylag a mérete is okés (bár 750 forintért nyilván rablásnak érezzük, de nincs az a bóvli a Szigeten, amit nem lehetne aranyáron rásózni az emberekre), a hotdogot pedig úgy érdemes kikérni, hogy full extrásan, mindent tesznek bele, mert a plusz feltétek nélkül elég sovány adag. Mi a Babuskát szerettük volna még kipróbálni, ám péntek este a táblán körülbelül a választék fele át volt húzva – bevalljuk, nem kérdeztünk, hanem logikusan arra gondoltunk, ennek az oka, hogy azok elfogytak. Az meg nyilván a mi bajunk, hogy a maradék lehetőségekből egyikre sem fájt a fogunk. No sebaj, legközelebb hamarabb érkezünk!
Nézd meg galériánkat is!
[gembed G=sziget-08-12-pentek]