Kollab albumok, amiket bűn lenne kihagynod – 1. rész

Forrás:

A kollaborációs albumok azok, amelyeket legalább kettő, egymástól többnyire független karriert futó előadók készítenek el és kapcsolják össze a kreatív gondolkodásukat. A hip-hopban vannak olyan kollab albumok, amelyekre epekedve várunk (például az évek óta pletykált J. Cole és Kendrick Lamar közöse), van, amelyik szinte evidens volt, hogy meg fog születni és vannak szokatlan próbálkozások is. A teljesség igénye nélkül összeválogattuk azokat, amelyeket nem szabad kihagynod és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem fért rá egy cikkre az összes felsorolni kívánt projekt, így úton a második rész is.

Czarface & MF Doom – Czarface Meets Metal Face (2018)

Rögtön egy collab-ceptionnel kezdünk, hiszen a Czarface-t a Wu-Tang-es Inspectah Deck és az Army of the Pharaohsból ismert 7L & Esoteric duó alkotja, az első közös (akár kollabnak is tekinthető) albumukat pedig még 2013-ban adták ki – egy cseppnyi friss levegőt jelentett ez akkor a trappes, elgépesített hip-hop hangzásban. Hozzájuk csapódott be MF Doom, akinek közös albumok tekintetében már több, mint 25 éves tapasztalata van, nem véletlen, hogy nem utoljára fog szerepelni a listán. 7L és MF Doom mind kiváló producerek, akik többszörösen megválogatják, hogy kikkel dolgoznak együtt, így az album beatjeire egy szavunk sem lehet. A mikrofon mögött a több szótagos rímekkel előszeretettel operáló Esoteric, a klán mezőnyében edzett Rebel INS és a mára OG szövegírónak számító MF Doom csavarják el a fejünket a szóvégi összecsengésekkel.

[vembed youtube=”mUanYFSi6Wk” ]

Mos Def & Talib Kweli – Black Star (1998)

20 évet visszaugorva jöjjön az egyik legünnepeltebb és hip-hop körökben az egyik legelismertebb kollab album, amelyet a két brooklyni legenda, Mos Def és Talib Kweli hoztak össze: ez a Black Star. Mindketten a conscious hip-hop kiemelkedő előadói, az album híján van a materiális, egocentrikus szövegeknek és az afro-amerikaiak társadalomban betöltött, nem épp hálás szerepét mutatják be és igyekeznek egy szebb jövőt vázolni feléjük. Az alapok jórészt a totális elmélkedést és releváns kérdések feszegetését hivatottak kísérni, így inkább a lágy zongorák dominálnak, amelyek mellé igazi New York-i, bólogatós, old school hangszerelés dukál és kedved támad Timberlandet, nagykabátot húzni, majd a füstös brooklyni utcákon figyelni az embereket.

[vembed youtube=”GjxtRehIz2Y” ]

Bad Meets Evil – Hell: The Sequel (2011)

Ugyan csak egy kislemezről van szó, de Eminem és Royce da 5’9” közös erőfeszítése szinte elkerülhetetlen volt: 1999-ben már kiadtak két single-t, ami jelezte, hogy munkálkodnak valamin. A közös lemezre 12 évet kellett várni, ami alatt egyszer fel is oszlottak, mivel 2002-ben Royce és Eminem csapata, a D12 között nézeteltérés támadt és mindkét fél oldaláról diss trackek következtek. Mára szent a béke és csakúgy röpködnek a közreműködések a D12, Royce és persze Eminem részéről is. A lemezen sokat hallhatjuk a szintén D12 tag, Mr. Porter beatjeit, így biztosítva, hogy egy ízig-vérig detroiti munkáról legyen szó.

[vembed youtube=”rJOsjP33nF4″ ]

Blu & Exile – Below the Heavens (2007)

A csapatban Blu a szövegekért, Exile az alapokért felelős, közös munkájuk eredményeképpen pedig már három albummal örvendeztették meg a műfajt. A legjobb közösük azonban az első kollaborációs albumuk, a Below the Heavens, amelyen Blu bemutatja, hogy miért tartják számon, mint az egyik legalulértékeltebb MC-t, míg Exile az érzelmek széles skáláját tudja megmozgatni hol jazzes, hol szomorkás, hol felspanoló alapjaival, amelynek esszenciális részét képezik a soul minták. A számokban egyszer nagyképűen kiosztják a szövegírást félvállról vevő rappereket, míg máskor költői precizitással ábrázolnak fájdalmas képet életről, így biztosítva az album sokoldalúságát.

[vembed youtube=”u0ELHgxTZlw” ]

Nas & Damian Marley – Distant Relatives (2010)

Ha vesszük a hip-hop egyik legmeghatározóbb szövegelőjét és mellé rakjuk a zenevilág egyik legendás afro-amerikai énekesének fiát, aki szintén kivételes tehetséggel van megáldva, tudjuk, hogy rosszul nem sülhetnek el a dolgok. Nas és Damian Marley közös albuma, azért kapta a Distant Relatives, tehát távoli rokonok címet, mivel egy azon néptől származnak, őshazájuk Afrika, így az album tematikája is ekörül fogant meg. A saját gyökereinek felfedezését mindkét előadó fontos kérdésnek tartja az életében és a számaikban is rengetegszer központi szerepet foglal el. Az album elkészítése során hónapokat töltöttek együtt, hogy kellőképpen kiismerjék egymás kreatív gondolkodását és a legjobb összhangot építsék fel a lemezen. A reggae és hip-hop elemeket felvonultató hangszerelés kiegészül néhol az erős dobokkal, így kiszolgálva inkább a rap szcénát, néhol viszont a hátradőlősebb, enyhébb alapokkal varázsolják el a hallgatót – ezzel bemutatva, hogy míg Nas-nál a fegyver, addig Damiannél a ganja.

[vembed youtube=”wNbWSExg47Y” ]