Időtálló munkák: Kanye West – My Beautiful Dark Twisted Fantasy

2009. szeptember 13-át írunk, a helyszín a New York-ban megrendezett MTV Video Music Awards, ahova Kanye West egyik kezét egy üveg Hennessy-n, másik kezét Amber Rose csípőjén pihentetve jelent meg. Az eseményen – jó szokásához híven – nem maradt csendben: Taylor Swift épp a legjobb női videóklipért járó díjat készült átvenni, amikor Ye felrohant a színpadra és bár öröméről biztosította a láthatólag megszeppent Taylort, kötelezőnek érezte elmondani, hogy Beyoncé-nak van a valaha készült egyik legjobb videója. Ezt a közbelépést a Rolling Stones magazin a legvadabb pillanatnak ítélte meg a VMA történelmében, Kanye csúnyán a média kereszttüzébe került és még Barack Obama is jackass-nek hívta az egy évvel korábban az 808s & Heartbreaks-szel jelentkező rappert. Ye ezzel az albumával, illetve Lady Gaga-val közösen indult volna turnézni a VMA után, viszont ez az incidens sírba tette ezt a törekvést, sőt, Mos Def tanácsára még az országot is elhagyta: Japánban és Rómában élt néhány hónapig. Az utazások, a közutálat, a soha nem látott figyelem az USA elnökének odaszólása képében, az édesanyja elvesztése, Amber Rose-zal való szakítása, másik példaképe, Michael Jackson halála mind közrejátszott abban, hogy végül Hawaii-on kössön ki a csapatával, ahol fél éves megfeszített és edzőtábori hangulatot idéző munkával készítse el életének és a 2010-es éveknek az egyik legfontosabb albumát, a My Beautiful Dark Twisted Fantasy-t.

Forrás:

A 2010. november 22-én megjelent My Beautiful Dark Twisted Fantasy – későbbiekben csak MBDTF – megszületése, RZA-t, a lemezen szereplő egyik gigaproducert egy táborra emlékeztette: a stáb együtt kelt, reggelizett, edzett, beszélték át a tegnapot, a mát és a holnapot, majd együtt vonultak be kb. 10-12 órára a stúdióba, hogy totális fókuszban dolgozzanak a lemezen. A Power című számba, aminek videóklipje egy ókori áthajlással elkészített modernkori mozgófestmény állítólag 5000 munkaórát fektettek.

[vembed youtube=”L53gjP-TtGE” ]Az album címe nyíltan kimondja, hogy mire számítson a hallgató: Kanye gyönyörű, de sötéten kifacsart fantáziálása nőkről, drogokról, bulikról, médiáról, kapcsolatokról és persze önmagáról. A soul-os sample-ket, a chicagói nagymenő és a Jay-Z protezsáltja szerepeket levetkőzte, helyette a hip-hop egyik extravagáns és a zeneipar legizgalmasabb arca lett, ami ezen a grandiózus, határokat feszegető és összemosó, experimentális, de a régi, boombapes, mintázós Kanye-t még magába foglaló (Dark Fantasy), ugyanakkor a velejéig kísérletező Yeezus Kanye-t előrevetítő (Runaway) albumon manifesztálódott – ez a diszkográfiájának központi eleme, a magnum opusa. Ha korábban hip-hop sztár volt, itt zenei ikon lett, ennek pedig talán túlzottan is a tudatában van. A botrány és média visszhang rádöbbentette, hogy komolyabb érzelmeket és erősebb reflekciókat képes kiváltani az emberekből, mint korábban hitte volna – jelenleg is tettenérhető próféciai képzeletei innen eredeznek. Ő nem rapperekkel és piti arcokkal beefel, hanem a popkultúra fellegvárának tüneményével, Taylor Swifttel, őt nem MTV-s riporterek szólják meg, hanem a nyugati szuperhatalom elsőszámú embere, Barack Obama. Ezért is lehet, hogy jobbnak látta nem ellenkezni és felvette a jackass szerepét, beleállt a seggfej karakterébe.

[vembed youtube=”Bm5iA4Zupek” ]A produceri munka még Kanye-hoz képest is iszonyatosan komplex, mesterien komponált, néha randomnak, túlzónak ható, de mégis kerek egész hangzásvilággal rendelkezik. Ez talán a 9 perces Runaway-en csúcsosodik ki: egy végtelenül egyszerű, ám a szám teljes hosszában hallható és gerincét adó, mindig újszerűen központba helyezett melódiával kezdődik, hogy aztán egy végtelenségig kicsavart, szanaszét auto-tuneozott, robothanggal beszélő Kanye vezesse le a számot, koncerttermeket belengő szintetizátor dallammal. Az album címe ezt a trekket egy az egyben leírja, hiszen mind az alap, mind a mondanivaló kellően gyönyörű, sötéten kifacsart és fantáziadús. A beat hátborzongatóan gyönyörű zongoradallamra épít, amit a végére transzcendentálisan megaláznak és szétcsavarnak. Ezzel párhuzamosan a refrén csodaszépen triumfálja a seggfejeket és int óva tőlük, hogy aztán a Kanye és Pusha verzék a maguk vívódó, figyelmeztető, kellően felszínes, ám olykor baljósan törékeny világukba rántsák a hallgatót. Ehhez társul még egy több, mint 30 perces kisfilm, ami kiegészíti az egész lemez nagyvilági és kolosszus összképét. Kanye ezen előadói eszköze körbelengi az albumot: megénekelt, melodikus és érzelmes refrénekkel, alapokkal tompítja a média által keresztre feszített, ego-centrikussá és kendőzetlenül szókimondóvá váló, prosztó énjét. Paradoxikus pengeélen táncol végig a 13 számon: egyszerre gyönyörű és bicskanyitogató.

[vembed youtube=”HAfFfqiYLp0″ ]Az All of the Lights-on annyian működnek közre, hogy a nettó gázsijukból valószínűleg a Föld minden létező problémáját meg lehetne oldani: a szám létrejöttében segítségére volt John Legend, Rihanna, Alicia Keys, The-Dream, Fergie, Elton John, Drake, Kid Cudi. Ye ágyúval lőtt verébre. A So Appalled egy monumentális posse cut, egy ereje teljében lévő 4 fejű sárkány, aminek feszültséget teremtő aláfestése mindegyik rapperből – Kanye, Jay-Z, Pusha T, Chyi the Prynce – kihozza a vérprofi szövegírót és a halálosan kimért flowt. A produceri munka és a közreműködők megválasztása életnél nagyobb érzést ad a lemeznek. Kanye kivirágoztatja a vendégszereplőinek tehetségét: Nicki Minaj – állítólag, mea culpa, de nem hallgattam Minaj albumait -, élete legjobb versszakát hozza a Monster-en, bár túl sokat játszik a hangjával, Ye vérebjénél, Pusha T-nél nehéz eldönteni, hogy a So Appalled vagy a Runaway versszaka szakít nagyobbat, Jay-Z-nél viszont könnyedén rá tudnám mondani, hogy a So Appalled verzéje mérföldekkel éhesebbnek hangzik, mint a fáradt és picit közhelyes Monster sorai. Országos cimborájából, Kid Cudi-ból is felejthetetlen és fülbemászó refréneket csal elő, Rick Ross, Devil in a New Dress versszakához pedig külön, csak az Officer Rozay verzéjét megfilmesítő videóklipet is forgattak, annyira jól sikerült.

[vembed youtube=”0o9HzQ3zAcE” ]Az album szövegvilága nagyon eltér a korábbiaktól, hiszen Kanye brutálisan őszintén és kendőzetlenül tárja elénk a fantáziájának mélyebb titkát – ebben közrejátszik édesanyja, Donda halála, nélküle nem igazán maradt senki más, aki miatt visszafogná magát. A szövegírásán hallani, hogy több hónapos, akár éves rákészülés áll a sorok, versszakok, rímpárok mögött: előre-hátra utalások, metaforák, társadalomkritikák és mélyebben szántó gondolatok, mint korábban. Néhány kiemelendő szövegrész:

“The plan was to drink until the pain over

But what’s worse, the pain or the hangover?” – Dark Fantasy

“Penitentiary chances, the devil dances

And eventually answers to the call of Autumn

All of them fallin’ for the love of ballin’

Got caught with 30 rocks, the cop look like Alec Baldwin” – Gorgeous

Az album idézhető szövegek és Insta captionök melegágya, ám azért többször előbújik belőle a későbbi karrierjére jellemző corny, túltolt és huh, ez most kajak elhangzott szövegek. Például:

„Mix that Goose and Malibu, I call it „Malibooyah” – Monster

„One day I’m gon’ marry a porn star

We’ll have a big-ass crib and a long yard

We’ll have a mansion and some fly maids

Nothin’ to hide, we both screwed the bridesmaids” – Hell of a Life

Néhány erőltetett és bárgyú sortól eltekintve a számok sorai szövegírói karrierjének ékkövei: a későbbiekben nem hallani tőle ennyire összeszedett írásokat, korábban pedig túlságosan is nagy vehemenciával akart költői szerepben tetszelegni, így veszített a játékosságából és a habkönnyed tálalásból. Érdekesség: az album még a Kim Kardashiannal való kapcsolatát is megjósolja, neki írta a Lost in the World szövegét.

[vembed youtube=”UTH1VNHLjng” ]Ha most nézzük meg Kanye zenei karrierjét olyan, mintha minden efelé az album felé mutatna, ebben futnak össze a szálak, benne van a munkásságának az összes eleme: az első három, mintázósabb, földhöz ragadtabb, backpack rapperes énje, az 808 & Heartbreak-es auto-tune-os, érzelgős, éneklős Kanye, illetve előrevetíti a MBDTF utáni, új hangzásokban gazdag, kísérletező műveket. Ugyanakkor ez a korong nemcsak Ye karrierjének legjobban sikerült epizódja, hanem az évtized egyik legfontosabb alkotása is: egy sor új zenei halhatatlan jutott ki a fényre a mocskos fantáziájának köszönhetően. Utat tört Drake-nek és Kendrick Lamarnak, akik progresszívebb, újszerű, felüdült, korábbi sémákat és normákat ledöntő hangzást hoztak a hip-hopnak, meghatározó szerepe volt Nicki Minaj megítélésében és Pusha T jelenleg betöltött szerepének elérésében. Ez csak néhány név a My Beautiful Dark Twisted Fantasy erkölcstelen, formabontó és meghitt tanain kinevelt előadók közül, de számos mai zene küllemét vissza lehet kapcsolni ennek a lemeznek a megszületéséhez.

(theneedledrop ; Pitchfork ; Kanye West: The Making of My Beautiful Dark Twisted Fantasy)