Aztaa
A 2020-as NBA All-Star gála sokkal több izgalmat hozott, mint az utóbbi években
Mindenkit körbejárt a Mamba mentality a kosárlabda ünnepi hétvégéjén.
Az NBA szezon nagyjából közepén, február hónap felénél hagyományosan megrendezésre kerül egy szusszanásnyi hétvége, ahol egy háromnapos ünnep veszi kezdetét, ám erre a gálázásra csak a legjobbakat hívják el – még a sztárok közül is. A Chicagóban megrendezésre került NBA All-Star hétvége legelső száma egy Celebrity meccs volt, ahova olyan énekeseket, színészeket, közszereplőket, ex-NBA játékosokat és más sporttág képviselőit hívtak el, akik már láttak kosárlabdát és tudják mi az a kétszer indulás. Olyan arcok vették át az uralmat a parkett felett, mint Chance The Rapper, Quavo, Taylor Bennett, Bad Bunny, Hannibal Buress vagy a meccs MVP címét is hazavivő, szintén Chicagóból származó Common. A meccs egyértelműen legviccesebb jelenete az volt, amikor az NFL-t évek óta ott hagyó, de versenysúlyát megtartó Anthony “Spice” Adams megpróbált egy többszörös cselt bemutatva betörni, de az ex-NBA-s Quentin Richardson nemes egyszerűséggel, felugrás nélkül leblokkolta.
[vembed youtube=”ALxOuZOwLQc” ]Anthony “Spice” Adams egyébként a kézdörzsölős meme-ről lehet ismeretes.
A celebritások gladiátor harca után jöhetett egy több fokkal professzionálisabb mérkőzés, ugyanis a következő szám az újoncok és másodévesek meccse volt – ezt a felállást az utóbbi években, az európai játékosok és a külföldi piac felé nyitva megváltoztatták. USA vs. World párharccá lett kombinálva az összecsapás, tehát az első és másodévesek legjobbjait aszerint osztják be a két csapat valamelyikébe, hogy amerikai születésű-e az úriember vagy a világ valamely más tájáról érkezett az NBA-be. A Rising Stars – feltörekvő csillagok – eseményre keresztelt meccsen a szlovén fenomén, Luka Doncic félpályáról bevert, a félidei dudaszó előtt még épp célba érő kosara, illetve a két leglátványosabb újonc, Zion Williamson és Ja Morant zsákolásai érik meg leginkább a kiemelést.
[vembed youtube=”css5aEbRAWk” ]
[vembed youtube=”T1avB1K4Wyk” ]A pénteki kényelmesebb, lötyögősebb nap lezárta után a szombat több szempontból is kiemelkedően izgalmasra sikerült – három versenyszámot írtak ki erre a napra és mindhárom magasfokú adrenalin löketet tartogatott. Az első az úgynevezett Skill Challenge, ahol a meghívott játékosok közül egyszerre kettőnek kell végigmenni egy akadálypályán szlalomozva, célba dobva, ziccert és hárompontost értékesítve, hogy továbbjuthassanak a következő körbe. A helyhiány miatt nem sorolok fel minden játékost, de ez a versenyszám kellőképp reflektorfénybe helyezi azt az egyre jobban előtérbe kerülő, paradigmaváltásnak betudható jelenséget, hogy már nemcsak az alacsonyabbaknak, fürgébbeknek kell ügyeseknek lenniük a labdával, hanem a magasembereknek is. A döntő Domantas Sabonis (egy 210 centis erőcsatár) és Bam Adebayo (egy másik több, mint két méteres erőcsatár, center) közt zajlott, annak ellenére, hogy a pontos passzok és a hárompontosok nem tradicionálisan magasemberekre jellemző fegyvernemek.
[vembed youtube=”EeqAgekX1DY” ]A hárompontos dobó verseny háromszemélyes döntőjébe fekete lóként érkezett a Washington Wizardsból David Bertans (ő végzett a harmadik helyen), ott volt még az a Buddy Hield is, aki egy egészen impozáns shooterré vált az utóbbi években, illetve Devin Booker, aki a megelőző négy évben már 20 pont feletti átlagával bizonyította, hogy nem feltétlenül csak egy sérülés utáni pótlás keretében kéne helyet kapnia az All-Star keretben. Bertans indult elsőként, ám nem ért el túl magas pontszámot, így a showdown Booker és Hield között zajlott – itt pedig nem spoilereznék, mert konkrétan a legutolsó eldobott labda döntött.
[vembed youtube=”c8PZ_EGowPo” ]A hétvége hagyományosan leglátványosabb pontja a zsákolóverseny, ami idén kivételesen kiélezettre sikerült. A négy meghívott közül a Bucksban pattogtató Pat Connaughtontól és a sok évi kálvária után ismét magára találó, eredetileg Kobe-val közös számot előadó Dwight Howard voltak az első kiesők. A 2016-ban kérdéses körülmények között döntőt vesztő Aaron Gordon és a Miami-ból érkező Derrick Jones Jr. végső párharca évekig emlékezetes kontentet adott a kosárlabda kedvelőknek. Úgy érzem, hogy ez az a versenyszám, ahol nem érdemes lebutítani a highlightsot a döntőre, itt minden zsákolást öröm nézni.
[vembed youtube=”LGR-Qfeb88c” ]A versenyt Derrick Jones Jr. nyerte, viszont nagyon vitatott módon: a végén már hirtelen halál módba kapcsoltak, 1-1 zsákolást mutattak be és aki a kevesebb pontot kapta a bíráktól, az veszített. Az utolsó zsákolásnál Jones Jr. egy arasznyival a büntetővonal mögül felugorva mutatott be egy windwill húzást, míg Aaron Gordon az NBA egyik jelenségét, a maga 226 centijével a legmagasabban jegyzett Tacko Fallt zsákolta át – ám utóbbi kevesebb pontot ért a bíróknál, mint a repülés. A helyzetet sokan vitatták, mindenki döntse el maga, hogy melyik tetszett neki jobban. Aaron Gordon a gála utáni sajtótájékoztatón egyébként bejelentette, hogy visszalép a későbbi zsákolóversenyektől, úgy érzi, hogy nemcsak idén, de 2016-ban is megérdemelte volna a győzelmet.
Természetesen a legnagyobb pezsgés a vasárnap megrendezett All-Star gála jelentette, ahol a korábban már említett Common rímekbe szedve tisztelgett szeretett városa, Chicago előtt és hasonlóan kreatív módon konferálta be a résztvevőket. A csapatok felosztása már évek óta egy tesiórára emlékeztetett, hiszen a keleti és nyugati konferencia két legjobb játékosa választ magának játékosokat a közönség és szakírók által az All-Star gálára küldött kosarasok közül. Tavaly és idén is Giannis Antetokounmpo-t és LeBron Jamest tisztelték meg a kapitányi karszalaggal, a mini-játékosbörzét pedig élőben közvetítették. Nemcsak a vasárnapi gálameccsen, hanem az egész hétvégén kvázi minden a Kobe Bryant és kislánya halálát jelentő tragédia körül forgott, ennek keretében még a szokványos kosárlabda szabályoktól is eltértek a rendezők. A négy negyedből az első háromnál nulláról indultak a csapatok, nem vitték tovább egyik negyedről a másikra a pontszámaikat, így 3 mini-meccset játszottak. Az negyedek győztes csapata 100 ezer dollárt kapott (az utolsó negyedért 200 ezer dollárt járt), amit jótékonysági célokra ajánlottak fel. Az utolsó, negyedik negyedben viszont már összeadták a korábban elért pontszámokat, viszont kikapcsolták a megelőző negyedekben életben lévő 12 perces időlimitet. Annak a csapatnak a pontszámához, amelyik vezetett, hozzáadtak 24-et (Kobe Bryant mezszáma) és annyit kellett elérniük a csapatoknak a győzelemhez. Ez a változtatás nem várt parazsat hozott az általában nulla védekezéstől és non-stop hárompontos dobásoktól ellaposodott All-Star meccsre. A mérkőzést LeBron csapata nyerte, méghozzá a nagy médiavisszhanggal csapattársává váló Anthony Davis büntetője után, az MVP, a meccs legértékesebb játékosa díját pedig az a Kawhi Leonard vihette haza, aki a nyáron kiegyenlítette az NBA erőviszonyait. Kobe Bryant tragédiájáról nem lehet elégszer megemlékezni és ezt érezték a rendezők is: Adam Silver, a NBA komisszárja bejelentette, hogy az NBA All-Star mérkőzés MVP címét Kobe Bryantről fogják elnevezni. A görög szörny, Antetokounmpo csapata piros mezben lépett pályára és a mezeik hátán egységesen a Kobe Bryant előtt emléket állító 24-es szám tetszelgett, míg LeBron csapatának kék mezén a 2-es számot varrták fel, ami Kobe lányának, a szintén kosaras babérokra törő Giannának a mezszáma volt. Ezenkívül egy 9 csillagos felvarróval emlékeztek még a helikopter balesetben elhunyt 9 áldozatra. A gálán egy Dr. Dre általi megemlékezésre is sor került, aminek központja természetesen a Los Angeles Lakers egykori legendája, Kobe volt. A félidei műsorban Mamba Forever dzsekiben lépett fel az irányító fenomén és a jelenlegi legjobb kosaras-rapper, Damian Lillard, aki Jeremih mellett Lil Wayne-t hozta ki a stage-re, hogy picit felpörgesse az eseményt, de majdnem 13 percig nyomta a Chicago szülött Chance The Rapper is. Annak ellenére, hogy a nemrégiben bekövetkezett tragédia mennyire szívszorongatta a játékosokat és az egész kosaras nemzetet, úgy érzem, hogy az utóbbi évek egyik legjobb hétvégéje kerekedett ki belőle – minden versenyszámban érezni lehetett a bizonyítási vágyat és győzni akarást. Bizonyára mindenkit körbejárt a Mamba mentalitás.
[vembed youtube=”KbjP3iSQUMo” ]