A comptoni Boogie, Eminem legújabb pártfogoltjának útja a debütáló albumáig

Forrás:

Megvan az a Snickers reklám, amiben egy lelakott házibuliban épp rap battle-t tartanak és miután az egyik forma lendületesen kirímeli magát, a felkonf után nem egy hasonlóan kreatív szövegelést hallunk egy másik afro-amerikai arctól, hanem Elton John jelenik meg és próbálkozik a Don’t Go Breaking My Hearttal visszavágni? Erről a reklámról van szó:

[vembed youtube=”QO2qHuEs80Q” ]Ehhez hasonló – „éhesen kifordulsz magadból” – reklámból még jó néhány született a Snickers újfajta kampányának jegyében, ám a fenti videóban nemcsak Eminem jó barátja, Elton John tűnik fel, hanem a szemfülesebbek észrevehetik, hogy az aranyhangú énekes Eminem legújabb protezsáltjává, Boogie-vá változik, aki néhány sorral zárja a reklámot – azt a reklámot, amely egyidőben jelent meg a mester Kamikaze című meglepetés albumával. Boogie már évek óta dobja ki a konzisztensen igényesebb és nagyobb odafigyeléssel készült projektjeit, 2019. január 25-én pedig érkezik a debütáló albuma, amelyben maga a Shady Records feje, Eminem segédkezett.

Compton fegyveres rablásokkal, betörésekkel és erőszakkal tarkított negyedében élt Anthony Dixson, aki a Blood bandához fűződő kapcsolatait egy templomi barátjának köszönheti és aki, miután beindult a zenei karrierje új otthonba költözött, ahol végre fegyverropogás nélkül tudtak a fiával, Dariusszal trick-or-treat túrára menni Halloweenkor. Az érzékeny oldalát az őt egyedül felnevelő édesanyjának köszönheti, míg a gengszter énjét az utcán szedte össze, ahol mindig magabiztosságtól túláradónak és bármire képes keménygyereknek kellett látszódnia. 2014-ben adta ki az első mixtape-jét, a Thirst 48-et, amin már kivillant az írói virtuózsága és egy igazán remek debütálásként könyvelhető el. Elmondja a véleményét csajokról a Let Me Rap old schoolos, jazzes alapjára, nem tetszését nyilvánítja ki a közösségi médián flexelőkkel szemben a Bitter Raps trapes, néhol dance-es elemeket előrántó beatjén és tiszteletét fejezi ki a spanok felé a Do It Like We-n.

[vembed youtube=”vi0ckf7q4Vw” ]A The Reach projekttel még egy lépést tett a szélesebb közönség felé, hiszen a függetlenül kiadott mixtape-n található az Oh My című, egyik legsikeresebb száma. Ezen a trapszagú Jahlil Beats alapon mutatja meg, hogy több lehetőség szunnyadhat benne, mint egy lokális faszagyerekben, akit csak a gettóban ismernek. Habár még az anyjánál lakott, amikor a nagymenő producernek számító Jahlil megküldte neki az alapot, a számmal sikeresen megismertette magát a rádiós körökben és 2015-ben, két kiadott anyaggal a háta mögött szerződést tudott kiharcolni az Interscope Records-szal.

[vembed youtube=”KuMF4EvYsuc” ]Boogie – aki nem összekeverendő A Boogie Wit Da Hoodie-val – projektről projektre többet tud adni saját magából a közönség felé, fejlődik szövegírásban, jobb alapokat választ és adnak alá, a kiadók által pedig egyre szélesebb hallgatóság figyelhet fel a nyomorból jövő srácra. Az Interscope égisze alatt dobta ki a debütáló mixtape-jének második felvonását, a Thirst 48 Pt. II–t, amelyen már egy komplett előadót hallhatunk, aki bár ugyanazokról a témákról beszél, mint korábbi munkásságaiban, viszont kifinomultabban és sokkal élvezhetőbben. A Thirst 48 első részéhez képest több érettséget és felnőtt gondolatot kívánt beletenni a mixtape sorozat második epizódjába, a bizonyítási vágy pedig égett benne, miután aláfirkantotta a zenei szerződését. Igyekszik a fiatalság tudtára adni, hogy a bandaélet korántsem pénzről, elismerésről és rengeteg nőről szól, hanem elsősorban a mindennapi túlélésről, így jobban járnak, ha nagy ívben elkerülik ezt a nagy veszélyekkel járó életstílust. Legfőképp a saját fia miatt hangoztatja ezt az üzenetet, aki a fő inspirációja és nem szeretné, ha ugyanazon a hányatatott úton kéne végigjárnia a férfivé válás útját, mint amin Boogie-nak is végig kellett blood walkolnia. Látszik, hogy egyre nagyobb tisztelet övezi a Los Angeles-i előadót és a kiadó is segédkezik a felfuttatásában, hiszen sokkal elismertebb közreműködőket tudhat maga mellett. Ilyen például a sacramentói gengszterrapper, Mozzy, a comptoni legenda, DJ Quik, a szintén Interscope-os, K Camp vagy az a Dana Williams, akinek hangja már jónéhány rapper refrénjeként szolgált.

[vembed youtube=”JPl4FJKCeAU” ]A Nigga Needs az egyik kedvenc számom tőle, aminek vizuális megjelenítésében egy múzeum kiállítótermének állványán rappel: egyszer egy lőtt sebbel az oldalán, másszor egy gyereket tartva, bevert szemmel. A flowja harmonikusan változik a szám során, a szövegében listázza a dolgokat, amikre komolyabb fókuszt kell fordítania, különben elszalaszthatja a kitörés lehetőségét, visszatekint korábbi énjére (barátnő lopó, nyugati parti blood, aki belevág a kokain üzletbe is, mert miért ne?), majd a track Dana Williams és Boogie duettjével zárul – hisz Boogie énekelni is tud.

A rapper 2017 őszén Eminem kiadójához, az Interscope alá tartozó Shady Recordshoz írt alá, ahol szépen dobálta ki a kislemezeket: Self Destruction, Came Up, a Masego-val közös Violence és legutóbb a Silent Ride. Boogie a Twitterén keresztül jelentette be, hogy január 25-én érkezik a debütáló stúdió albuma, az Everything’s for Sale, mivel „megnézte a bankszámláját és kiderült, hogy rohadt csóró, változtatni kell, jöhet az album!”. Nagyon úgy tűnik, hogy Mr. Real Slim Shady és Boogie megtalálták a közös hangot, mivel Marshall kijelentette, hogy Boogie-ban minden megvan, amit egy MC-ben keres: egyedi hangzás és meglátások, amiket ötletes szöveggel és szójátékokkal párosít. A nyugati partról frissen szerződtetett rapper pedig elárulta, hogy Eminem már hallotta az albumát és imádja, a legjobb tanács pedig az volt tőle, hogy használja a hangját éneklésre is, mivel a refréneknél remekül ülnek a dalolászásai.

[vembed youtube=”TwPeCUivGCw” ]Ezt a tanácsot fogadja meg a legújabb kislemezén, a Silent Ride-on, ami az előszele a vészesen közelgő albumának, a klipben pedig egy visszafelé lejátszott történetet láthatunk Boogie-ról, aki még akkor is inkább elmélkedik, amikor a stripper az arca előtt fél méterrel táncol. A melodikus, soulos alap kitűnően korrelál a rapper hangjával, amely élénken hat magassága révén és többen Chance The Rapper vokáljához hasonlítják. Az eddigi projektjein rendre akadtak remekül összekomponált és megírt számok, de egyiket sem hívhatnánk klasszikusnak. Remélem, hogy a debütáló albumára tartogatja a nagyágyúkat vagy épp arra főzte ki a karrierje javát (mikor, ha nem most?) és Eminem besegítésével az év egyik legjobb megjelenése fog lenni.