A legalulértékeltebb underground hip-hop csapat? – A CunninLynguists sztori

Forrás:

Ha feldobjuk azt a nevet, hogy CunninLynguists (ejtsd:kaninlingvisztsz), valószínűleg senki sem fog a távolból örömmámorosan nekünk szaladni, hogy „mekkora zene”. Pedig az atlantai rap csapat már lassan több, mint két évtizede köpi a rímeket és gyűjti a respektet a földalatti körökből, valamint az ő nevükhöz fűződik minden idők egyik legfontosabb hiphop albuma.

1999, Atlanta – a hip-hop virágzott a keleti part déli felén, köszönhetően többek közt az Outkast kirobbanó sikerének. Pörögtek a földalatti megmozdulások, rengeteg MC bontogatta szárnyait André 3000 és Big Boi sikerén felbuzdulva, több rapbuli is szerveződött. Egy ilyen buli alkalmával találkozott össze Deacon The Villain és Kno, akik ugyan már egy közös ismerősnek köszönhetően tartották online a kapcsolatot egymással, mégis ez volt az első személyes összefutás. Bár már mindketten tagjai voltak különböző rapbandáknak, mégis egymás közt érezték a legnagyobb kémiát. Kezdésként, miután Deacon hazaköltözött Kentuckyba, Kno követte őt, ahol felvetették egy EP ötletét, melyen előbbi vinné a szöveget, utóbbi pedig az alapokat pakolná. Végül Kno is beállt a mikrofonok mögé. Ekkor alakult meg a CunninLynguists, ami szlengben a megfelelő szájmunkát jelenti. Kno ezt mondta a névválasztásról: „Egy olyan nevet akartunk, ami fülbemászó, de furcsán fülbemászó.”.

Eleinte nem is vették komolyan magukat, csak szórakozásból csináltak pár számot, ami végül egy albummá nőtte ki magát, ez lett a Will Rap For Food. A lemez jó kritikákat kapott, a legtöbben az okos szójátékokat emelték ki, valamint, hogy az egész lemez működik, nincsenek üresjáratok. A csapatra ekkor még jellemző volt a viccelődés, hogy nem vették annyira komolyan a mondanivalót. Ebből lógott ki a Mic Like a Memory című dal, ami megmutatta, melyik irányba tart majd az együttes.

[vembed youtube=”hmpG7LZvdo8″ ]A lemez sikere után Mr. SOS csatlakozott a bandához, így MC-k terén már hárman dobálták egymásnak a mikrofont. A trió két évvel az első lemez után kihozta a SouthernUnderground című albumukat, amin szerepet kapott Masta Ace is, a Seasons című szám hatalmas sikernek nézett elébe a földalatti körökben. A korongon már érezni lehetett egy stílusváltást, egyszer a hiphop különböző korszakait veszik górcső alá, aztán elreppelik, mitől mocskos a rapzene, hogy végül a szeptember 11-ei terrortámadásokról meséljenek el egy érzelmes történetet.

Két sikeres lemezzel a hátuk mögött turnéra indultak, ahol olyan nevekkel léphettek fel, mint Cee-Lo Green vagy akár Raekwon a Wu-Tang Clanből. A SouthernUnderground után viszont Mr. SOS ki is lépett a csapatból, békés körülmények közt, később többször is közreműködött a banda kiadványain. Ekkor lépett be szinte rögtön Deacon egyik kentucky-i ismerőse, Natti. A csapat az új felállással nekilátott a harmadik stúdiólemezének, mely az A Piece Of Strange címet kapta.

[vembed youtube=”FWUO94g011Q” ]Az új album egy nagyon egyszerű koncepcióra épült: bemutatni az életet születéstől a halálig, melynek kezdő- és végpontja az eredendő bűn. A 16 számos korong minden dala ezt a történetet építi fel. A kiadvány fordulópont a csapat életében, itt döntötték el, hogy mostantól komolyabb témák után nyúlnak és hanyagolják az egyszerű, viccesnek ható szójátékokat. A váltás annyira bejött, hogy a kritikusok odavoltak a lemezért, az IGN 9 pontosra értékelte 10-es skáláján, a HipHopDX 4 csillagot adott rá, míg a Hype nevű hiphop magazin 5 csillagosra osztályozta és a 2006-os év legjobb albumának titulálta. A közreműködők terén a csapat behúzta Cee-Lo Greent és Immortal Technique-et is, valamint a korábbi albumok egyik állandó vendégét, Tonedeff-et. Végül olyan sikert értek el vele, hogy Kanye Westtel és Pharrell Williams-szel is turnéztak a következő évben.

2007-ben a Dirty Acres című lemezükkel szintén kivívták a kritikusok elismerését, mély mondandójukkal sokan tudtak azonosulni, bár a korong tónusa eltér az előző kiadványuktól. Tették mindezt úgy, hogy egyszer sem nyúltak a klisés közhelyszótárhoz. A PopMatters nevű online újság ezt az albumot az elmúlt évtized egyik legjobb hiphop albumaként tartja számon, míg a HipHopDX ismét 4 csillaggal ajándékozta meg őket.

[vembed youtube=”npSFbmmKImo” ]2009-ben két mixtape-pel gazdagították repertoárjukat, a Strange Journey Vol. 1 és Vol. 2 egymást követve jelentek meg, melyeken úgynevezett „útravaló” zenéket hallhatunk. 2010-ben bejelentették újabb albumukat, melynek az Oneirology nevet adták. Ez a korong tulajdonképp ott folytatta, ahol az A Piece Of Strange-dzsel abbahagyták, csak most az álmok tengerében eveztek a srácok. A kritikusok megint pozitívan fogadták a lemezt, bár most már az értékelések lejjebb estek. Minden esetre kiemelték a kreatív szövegeket és hozzájuk remekül asszisztáló zenéket. A PopMatters a 2011-es év hatodik legjobb albumának nevezte.

Mindamellett, hogy remekül működik együtt a trió, külön projekten is dolgoznak. Kno, a csapat producere 2010-ben megjelentette a Death Is Silent című albumát, amit úgy jellemeztek a legtöbben mintha egy filmet néznének, olyan részletesen mesél a lélekben lezajló folyamatokról. Deacon The Villain 2015-ben jelentetett meg egy lemezt Peace of Power címen, melyeken a zenéket is ő készítette.

Az Oneirology sikere után a banda kicsit visszavonult, legközelebbi kiadványuk a Strange Journey Vol. 3 lett, mely 2014-ben jelent meg, ezt követte 2017-ben a Rose Azura Njano című albumuk.

Bár sosem tudtak kitörni az underground kötelékeiből, mégis nagy hatása volt a hiphopra a CunninLynguistsnek. Hat albummal a hátuk mögött rengeteg ismert előadóval dolgoztak már együtt, Kno sok tiszteletet gyűjtött producerként (pl. a WhoSampled oldal megtiltotta felhasználóinak, hogy bármilyen CunninLynguists által használt mintát felrakjanak), míg szövegeiket sok helyen idézik.

Legnagyobb sikerük, az A Piece Of Strange elérte azt, hogy a rajongók egy egész weboldalt készítsenek a korong kielemzéséhez, míg a HipHopDX minden idők egyik legfontosabb albumának tartja.

Írta: Steiner Krisztián