Kövess minket

Stílus

A Pomodoro technikával tanultam, ez lett az eredménye

Amikor amiatt panaszkodtam, hogy elborít a sok tennivaló, halogatok mindent és nem tudom jól beosztani az időmet, többen a Pomodoro technikát javasolták.

Megosztva

Utánanéztem, és csak annyi köze van a szó olasz jelentéséhez, a paradicsomhoz, hogy egy ilyen formájú időzítő óráról nevezték el, egyébként a módszer meghatározott időtartamú munkaszakaszok és szünetek váltakozására épül. Kutatásokkal kimutatták, hogy átlagosan 20-25 percig tudunk egy feladatra koncentrálni, így a Pomodoro ilyen időközönként kötelezővé teszi az 5-10 perces szünetek beiktatását. Itt valójában az utóbbi a jelentős, mert ennyi kell ahhoz, hogy újratöltődjünk, megtegyük, ami felé elkalandoztak volna a gondolataink (üzenetek csekkolása, evés-ivás), majd újult erővel visszaüljünk az asztalhoz. Tehát 25 perc munka 10 perc szünet ciklusokban dolgozunk. Fontos, hogy abban a 20-25 percben csak a feladatunkra összpontosítsunk, és minden mást a szünetekben rendezzünk le. Ez a technika abban is segít, hogy legyőzd a halogatást, hiszen könnyebb úgy nekiülni valaminek, ha tudod, hogy csak 20 perc lesz.

Az eddigi tanulási módszerem valahogy úgy nézett ki, hogy tudom, hogy tanulnom kellene, sok embernek panaszkodom, hogy nem akarok tanulni, posztokat olvasok Facebook-on arról, hogy más sem akar tanulni, nagy nehezen nekiállok, de közben folyton az üzeneteket, Instagramot, hírfolyamot nézegetem, és ha rámír valaki, rögtön nekiállok vele csetelni, aztán éhes leszek, úgy nem lehet tanulni, de evés után sem, akkor megnézek egy sorozatot, hopp, késő van, végső kétségbeesésemben végigfutom a diasorokat és hullafáradtan bedőlök az ágyba. Közben a takarításra nincs energiám, a lakásban káosz van, megint nem edzettem, nem tudom, mikor ettem utoljára normálisan, a hajmosás meg az emberi külső pedig végképp a prioritások legaljára szorult.

Na de lehet ezt másképp is. A Pomodoro-módszerrel nemcsak végére értem az anyagnak anélkül, hogy elfáradtam volna, de közben rend lett a szobámban, elmosogattam, beszélgettem, jógáztam, ettem és forrócsokiztam is. Nekem a 20 perc munka 10 perc szünet arány jött be. Így sokkal kevésbé éreztem azt, hogy dolgozom, mégis hatékony voltam, mert abban a húsz percben valóban intenzíven tudtam figyelni csak arra az egy dologra, és nem húztam az időt (annyira), hogy nekiálljak. Persze lényeges, hogy a szünetekre csak rövid tevékenységeket tervezz be, amiket meg tudsz szakítani, kicsit állj fel a géptől, szellőztess, mozogj. Nálam az is hasznos tapasztalat volt, hogy mire elkezdtem a 20 perces szakaszt, minden eszközt előkészítsek a munkához, mert nagyon rossz, ha meg kell törni a koncentrációt azzal, hogy mondjuk nincs papír, de jegyzetelnem kellene. Összességében viszont nagyon bejött a technika, ezért ajánlom minden társamnak az anonim halogatók klubjából!

Kattints a kommentekért

Írd le a véleményed

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.