Hiphop
„A zenében élem ki a frusztráltságot” – interjú Deegoval
Lassacskán húsz év távlatából a hazai hiphop élet egyik emblematikus figurája lett Deego, azaz Diggieman. Habár a dallamos és sokszínű zenei világát, valamint az éneklést most egy együttesben éli ki, rappelni kicsit sem felejtett el. Új projektekről, bevándorlásról és persze a zenéről is beszélgettünk…
Halpert Balázs, Deego, Diggieman. Ki ül most itt?
Most egyszerre mindhárom! (nevet)
Külön kell választani az alteregóidat egymástól? Kell mindkét név?
Tulajdonképpen a két név, két külön zenei vonalat jelent, hiszen Deego, mondjuk úgy a rapper, ezzel szemben Diggieman az, aki inkább a dallamos, éneklős, raggás vonalat képviseli. Abból a szempontból nem jó ez a kettősség, hogy a hallgatók fiatalabb rétege nem túl tájékozott. Megfigyelhető az információ hiánya. Hiába adott az internet, minden fellelhető információval, nem igazán vagy csak kevesen tudják azt hatékonyan használni. Arról, hogy a Barbárfivéreknek hány albuma van vagy azt, hogy a Tibinek (Tibbah) és nekem van szóló albumunk,például sokuknak fogalmuk sincs…
Amit Diggieman megtehet, azt Halpert Balázs is?
Mindig komolyan vettem a munkámat, ahol a mai napig helyt kell állnom, emiatt természetesen vannak olyan dolgok, amit a munkahelyén nem mondhat ki az ember, pedig nagyon szeretne. Ilyenkor jön a képbe Diggieman, aki a zenében kimondhatja azokat a frusztrációkat, amit másokon vagy magamon élek meg. Ez állandó témája a zenémnek.
Meglepi a hallgatókat az, ha egy hozzád hasonló magyar rappernek polgári állása is van?
Elég sokszor előfordult, hogy akik ismertek és megláttak a munkahelyemen meglepetten kérdezték, hogy: „Ő dolgozik?”. Ami valahol azért is visszás, mert a rap vagy reggae rétegzene, így egy szűkebb közönségnek szól. Alapvetően mindig is arra törekedtem, hogy legyen egy biztos állásom, ez volt a fő szempont mindig is, pont amiatt, hogy soha ne kelljen olyaqn zenét csinálnom a megélhetés érdekében, amit nem szeretnék.
[blockquote]„A zenében élem ki a frusztráltságot!”[/blockquote]
Szeretsz nyíltan beszélni a zenei karrieredről a kollégáid előtt?
Eleinte nem szerettem. Sosem voltam egy önpromózós ember és úgy voltam vele, hogy nem dörgölöm senki orra alá, hogy mit csinálok. Aztán egy idő után rájön az ember, hogy szükség van arra, hogy megismertesd a zenéd másokkal. Így valahol el is fogadtam ezt az „ego” részét a dolognak. Muszáj, hogy eljuss az emberekhez! Ezer éve még a Qka (Animal Cannibals) mondta nekem: „Figyu! Lehet, hogy sokan úgy gondolják cink, amit, vagy amilyen zenét csinálunk, de általunk olyan helyre is eljut a műfaj, ahová egyébként sosem tudna!”.
Tizenhat éve, azaz 2001-ben jött ki az első albumod. Azóta készülsz az élőzenére?
Nem, egyáltalán nem. Akkoriban annak is örültem, ha elhívnak pár helyre fellépni. A 2008-as Lángtenger albumnak köszönhetően több reggae buliba is eljutottam, ahol többségében együttesek játszottak. Volt pár olyan félig-kellemetlen sztorim, hogy két zenekar között felvittem a CD-met és egyedül nekiálltam szövegelni. Nem csak nekem, a közönségnek is furcsa volt. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogyha reggae-vel szeretnék foglalkozni, akkor a zenekar elengedhetetlen. Lévén, hogy ennek megvalósítása elég nagy anyagi vonzattal jár, így a megvalósítást a Cseh Tamás Program tette lehetővé nekem.
Hogy találtátok meg egymást a zenekar tagjaival?
Tudtam, hogy Negrusnak már ezer éve van egy zenekara a The Mighty Roots Foundation, beszélgettünk is róla, hogy jó lenne valami közös jammelgetés. Ez nekik mindig is egy örömzenélő „hobbizenekar“ volt, de Ők is szerettek volna ezen túl vagy feljebb lépni. Végül aztán a sors és a körülmények is úgy hozták, hogy így, Velük lett teljes a Diggieman live projekt.
[highlight]A zenekar tagjai:
Tomasits Kata – vokál
Rugli Anikó- szaxofon
Molnár Csaba – trombita
Németh „Negrus“ Gábor – dob
Baráth Balázs (Bali Wailer) – gitár
Horváth Renátó – billentyű
Sztahura Máté (Sztahee) – basszusgitár [/highlight]
Mivel jár,ha egy együttes tagja vagy?
Rengeteg szívással és nehézséggel. Anyagilag sem egy életbiztosítás, mert még egy embert is alig tudnak kifizetni a kisebb klubok, nemhogy egy egész zenekart. Ráadásul a legtöbb pub vagy szórakozóhely már csak kialakításilag, technikai felszereltségre is olyan, hogy nehézkesen tud csak egy 8 fős zenekarnak helyet és megfelelő körülményeket biztosítani.
[blockquote]”Úgy érzem, hogy a zenémmel sok mindenkit bevonok a rappes világba!”[/blockquote]
Be lehet titeket skatulyázni valamilyen stílusba?
Nem igazán! Inkább azt mondanám, hogy fele hiphop, fele reggae. Tudatosan vonulunk a két stílus határán, ami összefogja a dalokat az a tartalmas, életből merítő szöveg.
Van konkurenciátok?
Nincsen, de jó értelemben vett sem. Ez egy sokkal kisebb és befogadóbb közeg, mint a hiphop, ezáltal sokkal összetartóbb is. Mindenki ismer mindenkit és támogatja egymást amiben tudja.
[vembed youtube=”p1kwwOXsZAE” ]
A Bloose Broavaz, mint kiadó, hogy élte meg, hogy élőzenére váltasz?
A Diggieman Live, az az én nevem alatt fut, ez kikötés is volt a pályázatnál. A Bloose Broavaz egy fantázianév volt, ami köré tehetséges előadók tartoztak, később vált csak hivatalos kiadóvá. Ez alatt csak annyit értek, hogy nem tartoztam elszámolással a BB irányába, mivel nem is volt ilyen jellegű elvárás.
Tibbah mit szólt hozzá?
Nem beszéltünk erről konkrétan, de lévén, hogy együtt dolgozunk már ezer éve, a dalaim java része tetszik/tetszett Neki mindig is.
[vembed vimeo=”154851260″ ]
Mi újság a Barbárfivérekkel?
A dalkészítés fázis pihentetve van, fellépni aktívan megyünk. Készítettünk 5 csapatlemezt + 2 producerit. Az elején elvárások nélküli projekt volt, aztán egyre sikeresebb lett, sok embernek tetszett, a közönség és magunk iránt is egyre több mindennek kellett megfelelni. Ez persze tök jó, de nem feltétlenül elégíti ki az előadót (jelen esetben engem). Ha összehasonlítjuk a Barbárfivérek dolgait a saját cuccaimmal, lényegesen más tartalma van, témaválasztás szempontjából is teljesen eltér, így egy idő után én inkább zeneibb projektekre vágytam. A másik oldala a pihentetésnek, hogy teljesen más életet élünk Tibivel, az időbeosztásunk, vagyis inkább a rendelkezésre álló szabadidőnk nagyon nincsen összhangban, marha nehéz volt már az utolsó lemeznél is összeegyeztetni az óráinkat, az pedig elengedhetetlen.
Úgy veszem ki a szavaidból, hogy belefáradtál az egész hazai rap témába. Javíts ki, ha nem így van!
Simán lehet! Nagyon sok fenntartásom van a hazai rap élettel kapcsolatban, ahogyan már egyre kevesebb ember inspirál itthon. Zeneileg még csak-csak, de emberileg, hozzáállásilag, önértékelésben, marha nagy hiányok vannak. Úgy, hogy nem rajongó/hallgató, hanem résztvevő vagyok, így teljesen mások az elvárásaim is.
[blockquote]” Sokszor volt olyan munka, amit nem szívesen csináltam, viszont mindig arra gondoltam, hogy ez egy olyan rossz, ami miatt olyan zenét csinálhatok amit tényleg szeretnék.”[/blockquote]
De nincs szó arról, hogy abbahagyod a rappet? Ugye?
Dehogy! De ha már így rákérdeztél elmondom, hogy készülök egy új raplemezzel. Tíz szám készen van, egyszer csak meg fog jelenni, mindenféle promó nélkül. Majd jön valamikor idén… Még a címét sem akarom elárulni, habár aki követ engem valamelyik felületen, az könnyen kitalálhatja mi lehet az.
A Red Bull Pilvaker állandó szereplője vagy. Hogy kerültél a képbe?
A Red Bull brand menedzserének, Takács Ákosnak ajánlottak be, hogy hallgassa meg pár számom, mert biztosan üde színfoltot vinnék a produkcióba. Nem indult túl fényesen az egész, hiszen először az Úthenger című számot hallotta tőlem, ami persze abszolút nem volt odavaló! Aztán néhány szóló munkám alapján döntöttek úgy, hogy mégiscsak helyem lehet a csapatban. Az első Pilvakerbe azonban ennek ellenére nem kerültem be, ugyanis A walesi bárdokra kellett írni, ami így utólag meghallgatva tényleg túlzottan keményebbre sikeredett. Voltak benne durvább sorok, amik ha nem is vulgárisak, de talán egy kicsit eltúlzottak voltak, így nem felelt volna meg a rendezvény szellemiségének.
A Pilvaker lényege a szólásszabadság nem?
Így van, de aktuálpolitikát, vagy erőszakosabb sorokat/gondolatokat nem tartalmazhat egyik dal sem. Nem úgy kell elképzelni, hogy valaki megmondja, hogy miről írhatunk, csupán annyi, hogy az éppen aktuális pártokat nem lehet bevonni. Nem lehet „orbánozni” vagy „gyurcsányozni, de ez bármilyen hasonló rendezvényen is teljesen normális elvárás”!
[vembed youtube=”EMMXCsCBECY” ]
Nem is olyan régen landolt egy videó az interneten, ami a rapperek és az NKA-s pénzek szétosztását feszegeti. Ebben téged is megemlítenek. Mit szólsz hozzá?
Nem is értem. Ez az egész videó úgy lett előadva, mintha ez valami k*rva nagy szenzáció lenne! Egy teljesen legális dologról van szó, amire bárki pályázhatott volna. Alapvetően én örülök neki, hogy ez a lóvé ahelyett, hogy valahova elfolyt volna, inkább a zenébe forgatták vissza. Voltak pályázati feltételek, amiknek meg kellett felelni, és elszámolni valók, amikkel szépen el kellett számolni a végén, mint minden normális pályázatnál. Mire ez az ominózus videó felkerült a netre, én addigra kiadtam már az albumomat, megjelent a klipem és a honlapom, tehát lezárták a pályázatomat. A babyloni kérdéskörbe pedig bele sem mennék, annyira erőltetettnek és demagógnak érzem már csak magát a kijelentést is.
Magánéletedről nem sokat tudunk.
Ahogy már említettem, van egy felelősségteljes állásom egy autóipari nagyvállalatnál. Ezenkívül boldogan élek a feleségemmel, így 35 évesen már lassacskán a családalapításon törjük a fejünket.
Aktuális:
Bevándorlás/kivándorlás
Abszolút hiszek a diverzitásban, a másságban, toleráns embernek tartom magamat, alapvetően jó és rossz létezik bőrszíntől, származástól függetlenül. A „rohadt bevándorlózástól” rosszul vagyok, főleg azoktól az emberektől hangzik ez furcsán, akiknek valamelyik családtagjuk külföldön dolgozik! Bonyolult téma, dióhéjban ennyi.
Manchesteri terrortámadás
Az erőszak, a szélsőségesség kéz a kézben járnak, így sajnos valószínűleg, nem ez volt az utolsó hasonló eset. A hozzáállása az embereknek tiszteletreméltó, hogy nem engedik magukat megfélemlíteni, nem általánosítanak, a szörnyűségek ellenére is felnőtten és pozitívan próbálnak a körülményekhez hozzáállni.
Ingatlanhelyzet?
Győrben elég kemény! Amikor mi vásároltuk a házunkat néhány éve, akkor körülbelül a felébe került a mostani áraknak. Hálás vagyok nagyon, hogy nem kell albérletet fizetnünk, mert azon a területen is félelmetes árak vannak! Hogy ez meddig megy vagy mi a teteje az áraknak, azt talán nem látja még senki sem.
EYOF?
Huhh! Tegnap lezárták a Szent István utat. Nagyon mérges voltam! (nevet) Egyébként örülök neki! Remélem a későbbiekben mindenki használhatja majd a sportlétesítményeket.
Azért, felújíthatták volna a Nép utcára bevezető utat! (haha)
[gembed G=deegointer]
Fotók: Szami | RAW Agency
Mark Zuckerberg hypebeastként ünnepelte a születésnapját
Soulja Boy bocsánatot kért Metro Boomintól, miután szidta a producer elhunyt édesanyját, azt mondja, hogy „terápiára megy”
Folytatást kap „Happy, a flúgos golfos” a Netflixen
Előzetest kapott a Budapesten forgatott Dűne előzménysorozat
