Árulod a tested? Igen, de nem úgy!

[gif]https://jamesalbon.files.wordpress.com/2014/04/draw-me-like-one-of-your-french-girls.gif[/gif]

Szégyenlős társadalmunkban megbotránkozásra ad okot, ha valaki a meztelen testével kereskedik. Egyből a prostitúció vagy a sztriptízipar ugorhat be mindenkinek, pedig sok más olyan szakma van, ahol az emberek pénzt kaphatnak azért, ha ledobják a textilt.

Ez is egy ugyanolyan pénzkeresési lehetőség, mint bármelyik más, csak éppen ruha nélkül. A vetkőzésnek nem kell, hogy feltétlenül az exhibicionizmus legyen a célja, lehet az puszta pénzszerzés vagy a művészetek iránti nyitottság is. Az emberekben mégis ez a kép él azokról, akik ruha nélkül keresik a kenyerüket, és amint felmerül, hogy te tényleg ezzel keresed a kenyérrevalót, zavartan témát váltanak.

A rajziskolák és művészeti egyetemek szinte kötelező kelléke az aktmodell. E szó hallatán sokan a playmatekre és egyéb, különböző naptárban pózoló dupla D-s szilikoncsodára gondolnak, holott a művészeti oktatásban az aktmodell megkerülhetetlenül fontos elem. Ennek okát nem az öncélú művészkedésben kell keresni, hanem egyszerűen a rajztanulásnak fontos része, hogy a csontváz-rajzolás után hús-vér emberen is gyakoroljon az eziránt érdeklődő – lehetőleg ruha nélkül. Az emberi portré rajzolásának alapját a csontváz adja, először itt lehet megtanulni az emberi test arányait. Ezután jön a pucér test, amely a következő, megkerülhetetlen lépcsőfok a rajztanulás során.

A rajziskolás és művészeti képzések pedig egyáltalán nem szűkölködnek aktmodellekben, hiszen sokan vállalják büszkén az áldozatot a rajz iránt érdeklődők kedvéért. Másodsorban ez ugyanolyan munka, előképzettség sem kell hozzá, jóformán csak ülni kell, vagy pózokban állni, ez pedig vonzóvá teheti az utca embere számára ezt a fajta munkavégzést. Persze nem árt, ha az ember bírja a monotonitást, és nem áll be a háta vagy a nyaka a sok egy helyben üléstől vagy állástól. És mennyi az annyi? A babakék jacht nem lesz meg belőle, de például nyugdíjasoknak, háztartásbelieknek tökéletes kiegészítés: párezres nagyságrendű fizetést kaphat egy aktmodell 3-4 óra pózolásért. Sokan főállásban vállalnak aktmodellkedést, nagyjából tehát meg is lehet élni belőle.

Aktmodellkedni persze nem csak művészeti kurzusokon lehet, hanem a kamera előtt is. Sok fotós keres olyan modelleket, akik bevállalják a pucérságot – és itt nem feltétlenül az ízléstelen pucér nénis kamionos naptárakra kell gondolni. Átgondolt koncepcióval, világítással, ötlettel könnyű a meztelen testet művészien ábrázolni, sok fotós számára például ez a terület jelenti az igazi kihívásokat. Persze ezen a téren sokkal fontosabb a megbízhatóság és a bizalom – az ember inkább ismerősön át szerveződik be ezekbe a körökbe, egy Facebook-hirdetésre látatlanba azonnal igent mondani könnyen kínos, akár veszélyes helyzetekkel végződhet, szóval nem árt megválogatni, kinek a kamerája elé kerülünk.

A statisztaügynökségek a virágkorukat élik. Nem is hinné az ember, mennyi nemzetközi produkció forog jelenleg is a hazánkban, elég csak megnézni azt, éppen melyik hollywoodi sztárról cikkeznek az újságok, ahogy felbukkant a budapesti bulinegyedben. Ráadásul a statisztálás talán jobban meg is éri, mint az aktmodellkedés – igaz időszakos tevékenységről van szó. Egynapos forgatásért (ami 12 órát jelent) 8-15 ezer forintot fizetnek átlagban, ez persze függ a produkció büdzséjétől, vagy hogy kiemelt statisztaként hívják be az illetőt. Az „extrákért” pedig külön fizetnek: nem ritka, hogy 20 ezer forintot fizetnek hozzá, ha az ember hajlandó kopaszra borotválni a fejét, vagy letolni a szemöldökét. A pucérkodásért pedig szintén felárat fizetnek: a statisztaközvetítő cégek jelentkezési lapján be is kell jelölni, vállal-e a jelölt meztelen jelenetet. És ebből sincsen hiány, sokaknak megéri ledobni a ruhát azért a plusz párezer forintért.

Ebből is jól látszik, hogy a pucérkodásnak nem kell feltétlenül erotikus jellegű munkának lennie. A meztelen testtől való idegenkedés tényét az is jól megmutatja, hogy több pénzt kínálnak annak, aki meztelen testét bocsátja vászonra, fotóra vagy festményre, ám vannak, akik ettől függetlenül is szívesen áldoznak ruhátlanul a művészet oltárán.

Írta: Polák Zsóka