Az „elterelő” lehet mostantól a vamzer szinonimája a magyar rap zenékben

Friss szleng épülhet be a magyar rap zenékben, miután az új drogtörvény szerint csak akkor választhatja egy lebukott magyar droghasználó az elterelés intézményét, ha feldobja a dílerét.

Az „elterelés”-t azok a droghasználók választhatták, akiket egy rendőri intézkedés során kis mennyiségű droggal fogtak meg, így a büntetőjogi következmények kiváltásaként részt vehettek egy megelőző, felvilágosító, gyógykezelő szolgáltatáson. Az hogy ezeknek mennyi hasznuk volt, illetve, hogy mennyire voltak változtató erejűek, az nyilván egyénfüggő. Egyesek számára biztosan már maga a rendőrségi eljárás is életmódváltásra késztetett, míg megint mások az elterelést félvállról véve ott folytatták a fogyasztást, ahol abbahagyták. A lényeg ugyanis nem ez, hanem az volt, hogy átlagos fogyasztókat nem kezelték bűnözőként. Ez változik meg a mostani változtatással, ami már csak pár lépéssel van a Kínai Népköztársaság rendszerétől, ahol rendszeresen alkalmazzák a droghasználók lekapcsolásánál azt a módszert, hogy enyhítést kap az, aki megnevez 10 másik személyt, aki tudomása szerint szintén fogyaszt, és akikhez így meglepetésszerűen ki tudnak szállni a rendőrök.

A hazai rap világban nagyon lassan jutottunk el oda, hogy a mai előadók őszintén szövegelnek a saját szerfogyasztási szokásaikról, néhol pedig utalva, vagy nyíltan a terítésről is. Indultunk onnan, hogy 1997-ben Ganxsta Zolee és a Kartel még a heroinról rappelt úgy, mintha csak drogügyi kormánybiztosok lennének:

„Te az anyagért vagy oda, én meg a nőkért
Hogy szívjad ezt a szart, arra senkise kért
Ez a lopakodó halál, a neve a cucc
De tudod beburkolt az anyag, ellene tenni nem tudsz
Mindenhol ott van és mindent elpusztít
Az ereje nagyon nagy, ezért mindenkit csábít
Te beleestél haver, neked már véged
Te csak egy senki lettél, mert nincs semmi léted„

Hogy aztán nyolc évvel később Missh arról rappeljen a „Budapest” című dalában:

„Csak baby te és én, ketten Budapesten
Csapattunk a városban, szívtunk egész este” – mintha csak legális cigizgetni az utcán.

Persze a fűszívás régóta toposza még a magyar rap daloknak is, de Missh zenéje nem valami underground rap csapat dala volt, hanem egy olyan trekk, amit a maga idejében még a műkörmös csaposlány is örömmel betett a kocsmában, hangosan énekelve. Mainstream lett erről rappelni, megszűnt az a fajta a stigma és ettől való ódzkodás, ami korábban jellemezte a szcénát. Ott persze még nem tartottunk, mint a német rapper, GZUZ, hogy dobozokban mutogatják a palántákat és a szüretet a klipekben, de itt sem kellett sok idő, hogy Pogány Induló cigivel a szájával mutatkozzon, vagy OTL rapperek eki dobálásról beszéljenek a szövegeikben. Ma már egyenesen ott tartunk, hogy Hazetomika és Mollywood meg se kell, hogy szólaljanak, hisz már a nevük is drogos utalások. Ez ugyanis bele kell, hogy férjen a művészi és úgy általában a szólásszabadságba. Amerikában már 1987-ben is rappelt drogokról az N.W.A., nekünk a 2000-es évek közepéig kellett várnunk.

A drogos utalások most pedig újabb szlenggel bővülhetnek, hisz ha elfogadják az új drogtörvényt a mostani állapotában, akkor hamarosan azok az illetők, akik elterelésre mennek, mind vamzerek. Kvázi papírjuk van arról, hogy spiclik. Ennek a szónak eddig gyéren volt itthon érzelmi töltete, hisz ez nem Amerika, itt nincsenek lövöldözések, alig történnek gyilkosságok, azok a rapperek, akik arról rappeltek, hogy valaki „vamzer kutya”, max a saját fejükben fújták fel a dolgot, és egy nagymamára gondolhattak, aki meglátta őket graffitizés közben, majd hívta a zsarukat. Hamarosan ez megváltozhat.

Ehhez mondjuk az is kell, hogy a tervezetten alaptörvénybe foglalt „tilos a drogok népszerűsítése” szigorítás ne érintse a rap zenék szövegeit. Ki tudja, lehet mire oda jutnánk, hogy valaki elterlésre menő vamzerekről rappeljen, már azért is elővehetnek, hogy azt szövegeled:

„Tolod a talicskát én pakolom a trekkeket
Pakolom a tasit te meg veszed majd a pack-eket„