Bunyók az NBA-ban: amikor a kosárlabda parkett boksz-ringgé változik

Forrás:

Gőzerővel bekezdett a 2018/19-es NBA alapszakasz és már meg is volt az első komolyabb összetűzés a pályán: a Los Angeles Lakerstől Rajon Rondo és Brandon Ingram mutatta ki nemtetszését a Houston Rocketses Chris Paul irányába. Rondo állítólag leköpte Pault, az belenyúlt az arcába, Ingram pedig még korábban kezdett el virgonckodni, szóval minden készen állt néhány eltiltásra – amit szépen meg is kapott mind a három résztvevő. Biztosak lehetünk benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor a világ legerősebb kosárlabda ligájának egyik nívós mérkőzése inkább egy Brooklynban található park pályájára emlékeztet, így összeszedtünk néhányat a legnagyobb port kavart verekedésekből, amik az NBA történelmében megestek.

Kermit Washington (közel halálosan) kiüti Rudy Tomjanovichot

1977 decemberében a Los Angeles Lakersben játszó Kermit Washington és a Houston Rockets magasembere, Rudy Tomjanovich között talált gazdát egy olyan ütés, amelyről később könyvet írtak. Épp egy bunyó volt kialakulóban, amikor Tomjanovich egyik csapattársának megsegítésére, a verekedők szétválasztására sietett, Washington viszont veszélyt észlelt az érkező játékosban és olyan erővel ütötte ki, hogy eltört az arccsontja, állkapcsa és az orra, megrepedt a koponyája, illetve agy-gerincvelői folyadék kezdett el szivárogni az ütést kapó Tomjanovichból, amit állítólag a szájában még érzett is. A Lakers ikonja, Kareem Abdul-Jabbar (aki szintén benne volt a kialakuló pofozkodásban) az ütés hangját az aszfaltra dobott dinnye hangjához hasonlította. Washington 10 ezer dollár bírságot és 60 napos eltiltást kapott, csapata pedig később elcserélte. A bajt okozó Kermit Washington még mindig nem tért meg, hiszen idén 6 évre és 970 ezer dollár megtérítésére ítélték csalás és személyazonossággal való visszaélés miatt, mivel az általa alapított jótékonysági szervezet pénzét inkább utazásokra, vásárlásokra vagy épp barátnőjének plasztikai sebészeti beavatkozására fordította. Hogy mi lett Tomjanovich-csal? 4 évvel az eset után visszavonult a játékosi karriertől, a Houston Rockets vezetőedzőjeként kétszer megnyerte az NBA-t, az amerikai kosárlabda válogatottat pedig aranyig vezette az oldalvonal mellől a 2000-es Olimpián.

[vembed youtube=”BI8nVJLHDMo” ]Knicks vs. Nuggets

2006-ban, másfél perccel a meccs vége előtt a Denver Nuggets épp 19-cel verte a Knickset a saját otthonukban és még volt pofájuk a legjobb játékosaikat is fenn hagyni, az amúgy totálisan eldőlt meccsen. Egy eladott labda után – földbe döngölés képében – nem engedték, hogy pontot szerezzen J.R. Hennessy Smith, majd jöhetett a bunyó: a 175 centis Nate Robinson volt a leginkább felpörögve („nem fogjuk hagyni, hogy 20 pontos előnynél majd a kezdőötösük zsákolgasson!”), bele is állt Smithbe. A birkózás, verekedés következtében ők kiestek a közönség első soraiba, de szerencsére ott volt még az akkor épp fénykorát élő Carmelo Anthony. Miután kirántott egy ellenfelet a tömegből, nagyfiúsan föléje tornyosult, majd egy másiknak adott hátulról ütést, hogy aztán egészen a pálya másik térfelére szaladjon (moonwalkoljon?), amikor a tömeg megindult felé. A két csapatnak félmillió dollárt kellett fizetnie, Smith és Robinson 10 meccses eltiltást kapott, másik két játékos 6 és 4 meccset kaptak, míg az épp pontkirályi címre törő, szupersztárnak és meghatározó játékosnak számító Anthony-nak 15 meccset kellett kihagynia.

[vembed youtube=”QuG19cCslBM” ]Larry Bird vs. Dr J

Az 1984-85-ös idény elején Larry Bird és az általa vezetett Boston Celtics veretlenül kezdte az idényt – ahogy a Philadelphia 76ers is, ahol pedig Julius Erving a.k.a. Dr. J és Charles Barkley voltak a legnagyobb nevek. A meccs végig felfokozott hangulatú volt, Larry Bird több, mint 40 pontot vágott, míg Ervingnek nem igazán ment a játék – jöhettek az öklök. Bird ideges lett egy meg nem adott falt miatt, Irving (saját elmondása szerint) próbálta lenyugtatni, amit félreértett a bostoni legenda és nekiment Juliusnak. Barkley akkor került a képbe, amikor lefogta Birdöt, aki így könnyű célponttá vált a csapattársának és úgy tűnhetett, mintha szándékosan fogná le a bostonit, hogy csapattársa püfölhesse. Persze Barkley elmondása szerint korántsem így történt, ő csak próbált rendet tenni, lenyugtatni Birdöt, nem azért fogta le, hogy Juliusnak könnyű célpont lehessen – és ezért nem is kellett volna kifizetnie a büntetését, ezért pedig az NBA a mai napig tartozik neki pénzzel! Erving és Bird 7500 dollárnyi megrovásban részesültek, ez akkoriban a második legmagasabb kiszabott büntetés volt.

[vembed youtube=”lq4-9cHTULQ” ]Kobe Bryant vs. Chris Childs

2000 áprilisa volt, Kobe Bryant úton az első bajnoki gyűrűjéig, ám a listán már korábban szereplő csapat, a Knicks egyik játékosa nem fért a bőrébe – ahogy a Black Mamba (Kobe) sem. A Lakers támadott, Bryant seggében, szoros emberfogás képében ott volt Childs, odaszólogatások és lökdösődések után Childs belenyomta a képét Kobe arcába, aki egy laza könyökössel válaszolt. Childs nem tétovázott és ütött, kétszer is. Szerencsére a balhé még azelőtt félbeszakadt, hogy mondjuk a szintén Lakerses Shaquille O’Neal vagy a Knicks óriása, Patrick Ewing belekeveredhetett volna. Childs bokszolóra hajazó ütései 15 000 dollárjába és két meccsébe fájtak, Kobe 5 000 dollárral lett szegényebb és egy meccset kellett kihagynia. Kobe egyébként sosem volt egy félős fajta: ő az a földönkívüli munkamorállal megáldott játékos, aki még akkor sem pislant, amikor 1 centire az arcától ijesztgetik a labdával.

[vembed youtube=”BUdLLdR8Pow” ]

[vembed youtube=”q4SVYUYNgKw” ]Malice at the Palace – a legnagyobb verekedés az NBA történelmében

A történet, aminek teljes valója egy külön cikket igényelne, annyira érdekes és szörnyű volt, utóhatásával pedig szintén rengeteg cikk foglalkozik. 2004 novemberében járunk, az előző évi bajnok, a Detroit Pistons fogadja otthonában az Indiana Pacerst és mindkét csapat tele van rosszfiúkkal: Ben Wallace, Ron Artest, Rasheed Wallace, Stephen Jackson, Jermaine O’Neal – ezekkel a nevekkel egy hip-hop bandát lehetne alapítani. Az Indiana 15-tel ment 1 perccel a játékidő vége előtt, a meccs tehát a zsebükben, de egyik csapat sem a cseréit játszatta, fennhagyta a legjobbjait. Big Ben Wallace-nak bejátszották a labdát, Ron Artest teljes erőből visszarántotta, amiért rögtön kapott egyet az előbb említett magasembertől. A verekedni akaró tömegbe egyre több játékos csatlakozott, ám Ron Artest (aki akkorra már vérbeli bad boy hírnevet szerzett magának, ám később mégis átanyakönyvezte magát Meta World Peace-re) lazán felfeküdt a pályát és a játékosokat elválasztó, elemzők és kommentátorok által használt pódiumra. A pokol akkor szabadult el, amikor Artestet a szintén dühös közönség megdobta sörrel, aki ezt nem hagyta annyiban, kirohant a közönség soraiba és elkezdte gyepálni azt, aki a sört dobta – legalábbis, aki szerinte dobta, mert később kiderült, hogy rossz embert vert meg. Csapattársak és az ellenfél csapatából is csatlakoztak a lelátó történéseihez, ami semmilyen módon nem mondható sportemberhez méltó viselkedésnek. Ron Artestet az idény végéig eltiltották (később bajnok lett Kobe oldalán), Stephen Jackson 30 meccses kényszerpihenőt kapott, Jermaine O’Neal 15 meccsig nem léphetett pályára és közmunkára fogták (állítólag amikor büntetésből szemetet szedett az országúton, a csapattársai direkt kimentek és kedvesen odaszemeteltek neki), a Pistons játékosai – Wallace-szal az élen – mindössze néhány meccset kaptak. Pár játékos próbaidőt is kapott, dühkezelési oktatásra kellett járniuk, a nézők közül pedig volt olyan, akit örökre kitiltottak a Detroit meccseiről.

Az első videó bemutatja, hogy pontosan mi is történt, de aki egy izgalmasabb elbeszélést szeretne hallani az NBA legsötétebb estéjéről, annak a második videó nyújt teljes rálátást a verekedésre.

[vembed youtube=”gQIIOWPNYM0″ ]
[vembed youtube=”C8VYYLO6z6w” ]+1 Jeff Van Gundy lábon lógása

Annak ellenére, hogy szám szerint 0 ütésváltás történt a következő történet alatt, érdemes megemlíteni az eseményt. A Knicks (igen-igen, megint a Knicks) Larry Johnsonja és a Heat Alonzo Mourningja (akik korábban még csapattársak voltak) sosem kedvelték egymást igazán, így nem meglepő, hogy az 1998-as rájátszásban összetűzésbe kerültek. Kicsivel több, mint 15 másodperccel a vége előtt elkezdtek verekedni, amire a kommentátor csak annyit mondott: még szerencse, hogy ennyire pocsékul bunyóznak. Egyik játékos sem találta el a másikat és szeretnénk hinni, hogy ebben szerepet játszott a Knicks edzője, Jeff Van Gundy is, aki úgy próbált rendet tenni, hogy Alonzo Mourning lábába kapaszkodott, mint valami hisztis kisgyerek, aki nem kapja meg a boltban a hőn áhított játékát.

[vembed youtube=”KRONorKxXI4″ ]