Kövess minket

Stílus

Cset az első randin

Kikerülhető-e a kínos első találkozás?

Megosztva

first dateFotó: Getty / Istock

Azt mondják, ha hosszú távra tervezel, ne feküdj le a pasival az első randin: de mi a helyzet a csettel az első randin? Ahogy a múlt héten a Tinder kapcsán már írtam róla, a randizási szokások jelentősen átalakultak az utóbbi években a közösségi- és társkereső oldalak megjelenésével: nem elég, hogy mindent előre megtudhatunk a “kiszemeltről” anélkül, hogy akár egyszer is találkoznánk vele, mintha az ismerkedés is átkerült volna a virtuális térbe, és az első beszélgetések gyakran karakterek formájában hangzanak el. Akár órákig is csetelhetünk valakivel ahelyett, hogy egy asztal túloldalán kellene feszengenünk egymással szemben, és magabiztosan flörtölhetünk, miközben végig biztonságban vagyunk – otthon az ágyunkban, a kedvenc pizsamánkban, smink nélkül, ölünkben a laptoppal.

Ez azért elég vonzó alternatíva, mert valljuk be, az első randi stresszes egy dolog: találkozol egy idegennel, egyáltalán nem tudod, miről fogtok majd beszélgetni, de tetszeni szeretnél neki és ezért fokozottan szorongsz tőle, hogy mit fog hozzád szólni. Jóval könnyebb online pozitív fényben feltüntetnünk magunkat: elég pár jó kép, jól eltalált poén, és a többit a fantáziánknak megfelelően kiegészítjük: egészen addig, ameddig ott nem állunk, hogy akkor most már el kellene mennünk egy igazi randira, és arra sem emlékszünk, milyen az. És hirtelen a biztonságos menedéket elhagyni félelmetesebb, mint ezelőtt bármikor! Jönnek az olyan aggályok, mint: mi van, ha élőben zavarban leszek, és nem tudunk majd beszélgetni? Mi van, ha untatom majd és nem tetszem neki? Mi van, ha nem csinálhatunk mellette ezer más dolgot, hanem csak ketten leszünk és egymásra figyelünk? És fordítva: mi van, ha ő sem az a jófej, humoros, figyelmes, kedves srác élőben, akivel a cseten olyan jól eldumálok?

Ahogy egyre több csalódás ér minket a párkapcsolatokban, úgy akarunk egyre inkább biztosra menni: kamaszként még örülünk és azonnal körbetelefonáljuk a barátnőinket, ha randira hív minket, később pedig már mindent elkövetünk, hogy AZ a helyes srác hívja randira, akiért odavan az egész iskola. Aztán ő jól összetöri a szívünket, ahogy a következő és az azutáni, míg a végén azt vesszük észre, hogy a több a kétség, mint a jó pasi, és a lista, hogy milyen legyen a Nagy Ő, hosszabb, mint valaha. És ilyenkor kezdődik, hogy minek tegyem ki magam a randizás izgalmainak, ha anélkül is letesztelhetem, hogy egyáltalán megéri-e?

Megismerhetünk-e azonban valóban személyes találkozás nélkül is valakit? Hiszen ilyenkor pont azok a dolgok maradnak ki, amelyek más esetben az első benyomást alkotják valakiről: a nem, kor, fizikai vonzerő és a viselkedés megfigyelése. Én ezt még eggyel kiegészíteném: az illat. A legfontosabb dolog, ahhoz, hogy működjön a kémia. Mert megtudhatod te róla még azt is, hogy mit ebédelt éppen és melyik sorozatokat nézi a nagymamája, de hogy vonzódtok-e egymáshoz – ez csak úgy derül ki, ha találkozol vele.

Elsősorban nem a cseten kell működnie a kapcsolatnak, hanem a valóságban: ezért baj, ha a sorrend megfordul. Hiszen ha élőben nem tudtok egymással mit kezdeni, mi értelme van egyáltalán folytatni? Nem érdemes tehát túl sokáig húzni az online ismerkedést, mert azzal, ha elmész egy első randira, valójában sokkal több csalódást spórolhatsz meg, mint a túlzott óvatoskodással. Igaz, hogy félelmetes, de valahol mégiscsak az a cél, hogy egy olyan embert találj, akivel oldottan, jól érzed magad, nem? Ha így állsz hozzá, akkor pedig nincs mitől tartanod.

Kattints a kommentekért

Írd le a véleményed

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.