Derrick Rose második virágzása: a legfiatalabb MVP-ből a hitehagyottak listájára, majd a karriercsúcsot hozó estére

Forrás:

2011 tavaszán Derrick Rose ott állt David Stern, az NBA elnöke mellett, előttük pedig a liga legértékesebb játékosának, az MVP-nek járó díj, ami az akkor még csak 22 éves játékosra várt. Ő volt az, aki ügyességével, akrobatikusságával, robbanékonyságával a liga első helyére cipelte a szülővárosának csapatát, a Chicago Bullst, valamint profi karrierjének mindössze 3. évében elnyerte az imént említett trófeát és ezzel a valaha volt legfiatalabb MVP-vé vált. Ez a Bulls életében is jelentőségteljes pillanat: a csapatnak egyetlen, olyan másik játékosa akadt, aki elnyerte ezt a karriermeghatározó díjat, ő pedig Michael Jordan volt. Reményt adott a saját városának, hogy újabb dinasztikus csapat válhasson belőlük, óriási potenciállal játszott, a játékát élmény volt nézni.

[vembed youtube=”UyMEZ4TQ4b4″ ]Egy évvel később a Bulls konferenciaelsőként vághatott neki a rájátszásnak, Derricket kitömték egy olyan vastag szerződéssel, hogy abból Magyarország egészségügyét helyre tudnánk billenteni, de már az első meccsen hatalmas veszteséget szenvedtek: Rose egy rossz leérkezés után a térdéhez kapott, amiről kiderült, hogy elszakadt benne a keresztszalag. A tavalyi MVP, a városának fénysugarat hozó játékos jövőjét egy grandiózus kérdőjel árnyékolta be, mivel halmozottan nehéz az ilyen típusú sérülésből úgy visszatérni, hogy ismét 100%-os formát tudjon hozni a kosaras. Egy teljes évet ki kellett hagynia, ezért a 2012-13-as idénynél csak a kispadon kapott helyett, a szurkolók pedig a kezüket tördelve várakoztak, hogy mikor láthatják már ismét bevetésen a város üdvöskéjét. Türelmük 2013 őszéig kellett, hogy kitartson, amikor a sztár egy előszezoni meccsen ismét felhúzta a meccscipőt és egy teljes hónapig minden rendben ment. Utána viszont megint sérülést szenvedett, akkor jobb térdének porcával adódtak műtétet igénylő problémák – a beavatkozás sikeres volt, ugyanakkor Rose-ra újból egy éves pihenő várt.

[vembed youtube=”6Prfg3vyZkA” ]A fenti számtól egy fokkal igényesebben és klasszokkal stílusosabb tért vissza a második súlyos sérülése után: a 2014-15-ös szezonban egészen februárig nem volt gondja. Akkor már sokadjára sérült a térdén, ami egy újabb műtéthez vezetett, a Bulls szurkolók pedig kezdték elveszteni a reményt, hogy talán mégsem a Messiás metaforája a 191 centiméteres irányító, hanem egy földi halandó, akinek elképesztő kosárlabda tehetségét a sérülések sorozata fogja elkaszálni. Ezzel szembe menve még ugyanebben az idényben visszatért, tavasszal pedig 3 év után léphetett újra rájátszásbeli mérkőzésen parkettre. Az első párharcot meg is nyerték, ám a LeBron James vezette Cleveland Cavaliers ellen nem tudtak mit kezdeni és elveszítették a küzdelmet. A 4 győzelemig tartó csatában azonban volt egy olyan momentum, amire a chicagói drukkerek még nagyon sokáig emlékezni fognak: Rose egy utolsó másodperces kosárral megnyerte a hazai meccset, amire felrobbant a stadion.

[vembed youtube=”ucLTGP3Fgwg” ]D. Rose még nem tudta, de az eddigi utolsó idénye kezdődött a hőn szeretett és egekig magasztalt csapatával, a Bullsszal, amikor egy sérülés miatt arcmaszkban kezdte meg a 2015-16-os, egyébként könnyen felejthető idény – ezután elcserélték a Nagy Almába, a New York Knickshez, ahol voltak gyönyörű megmozdulásai és remek teljesítménye egy-egy meccsen, de már csak árnyékát mutatta régi önmagának. A sérülések viszont itt sem kíméltek, hisz egy ikszedik térdsérülés után az idényt rövidre zárta már április elején. A következő állomása a LeBron által fémjelzett Cleveland lett, ám ott is összeszedett egy sérülést.

Derrick Rose-nak ekkor, 2018-ban jött el az a pillanat, amire minden profi sportoló zihálva és patakokat izzadva kel fel: a visszavonulást kezdte el fontolgatni a rengeteg sérülése miatt. Ekkor 29 éves volt… Ha ez nem volna elég, elcserélték, az új csapata, a Utah Jazz pedig felbontotta a szerződését. Ez a karrierjének mélypontja.

2018-ban szerződést adott neki a Minnesota Timberwolves, akik egy nagyon ígéretes, fiatal csapatnak számítottak: Andrew Wiggins 2015-ben az év újonca volt, Karl-Anthony Towns 2016-ban zsebelte be ugyanezt a címet, a csapat edzője az a Tom Thibodeau, akinek Rose az MVP díját köszönhette 22 évesen, illetve e csapatot erősítette Jimmy Butler és Taj Gibson is, akikkel szintén együtt bandázott a chicagói parketten. Egy új kezdet indulhat el, Rose egy 2 milliós szerződést (a Bullsnál 16-20 milliót keresett) kapott és úgy tűnt, lenyugodott, nem tör már be annyit és nincsenek szemet gyönyörködtető áthúzásai, légi akrobatákat megszégyenítő lay-upjai. A korábbi térdsérüléseiben oroszlánszerepe volt a robbanékonyságának, mivel szinte kereste a palánk alatti kontaktot, a palánkpusztító zsákolásait követően pedig rendre olyan lábtartással (egyenes, kifeszített) érkezett a kemény parkettre, ami melegágya volt az újabb és újabb sérüléseknek. Az alábbi videóban remekül összeszednek egy hogyan ne érjünk talajt, amikor épp szétzsákolunk mindent és mindenkit tutorialt, amit szívből ajánlok minden pattogtató egyénnek, legyen szó Bikás parki street arcokról vagy üzleti ligás családosokról.

[vembed youtube=”qSuu_QYm-nY” ]Rose több éves kálváriája egy meccshez vezetett: a 2018. október 31-es Utah Jazz ellenihez. A csapat, amely korábban megállapította, hogy nem tart igényt a szolgálataira csúnyán beleszaladt a régóta felszín alatt gyülemlő, keserves bosszú pontzuhatagba. A revans nem a Utah-nak szólt, hanem mindinkább a sérüléseinek, amelyek annyira elharapódzottak, hogy a Jazz már nem bízott a játékában – így vált ez a csapat a legtökéletesebb célpontnak ebben a szimbolikus küzdelemben. Derrick Rose ezen a meccsen karriercsúcsnak számító 50 pontot vágott be, az utolsó percekben magára vette a vezérszerepet, elsüllyesztett két fontos, előnyt jelentő kosarat, leblokkolta azt az utolsó másodperces hárompontos kísérletet, amivel kiegyenlíthetett volna a Jazz, majd a dudaszó után elsírta magát. A csapattársak gyűrűjében a könnyeit törölgette, miközben a stadionban mindenki talpon ünnepelte a 2011-es MVP-t.

[vembed youtube=”x48O6kU401A” ]Rose ezzel népi hős kategóriába küzdötte magát, mindenki elismerően szólt róla, hisz egy olyan körülményen sikerült felülkerekednie, amit nem magának köszönhet. Sokáig rebesgették, hogy az idei teljesítményével a most hétvégén, február 17-én tartandó legjobb játékosokat összegyűjtő All-Star hétvégére is meghívást nyerhet, ám ez nem jött össze. Búslakodni nincs oka, hiszen az egyik fő jelentkező a Legjobb Hatodik Ember (legjobb teljesítményt nyújtó cserejátékos) díjára, a karrierje pedig ismét kivirágozhat, ha meg tud békélni ezzel a konszolidáltabb, nyugodtabb játékstílussal.