Egy évtizede jelent meg Drake, Lil Wayne, Kanye West és Eminem epikus „Forever” kollabja

Forrás:

Ha úgy éreznéd, nem is telik olyan gyorsan az idő, itt egy nagy pofon, mely visszahúz a realitásokba: napra pontosan 10 éve jelent meg Drake „Forever” dalának a remixe. 

A megatrekk egy igazi hiphop korlenyomat, mely több szempontból is érdekes, hisz a stílus egyfajta fordulópontját jelentette, mondjuk ezt a résztvevők még nem láthatták előre. A dal producere, Boi-1da eredetileg Kardinal Offishall „Bring It Back” dalához készítette a beatet 2008 elején, de mivel ő végül nem használta fel a készülő albumához, Drake megvásárolta tőle a jogokat, kicsit átalakította, rádobta Lil Wayne-t és Kidd Kidd-et, majd összerakta „I Want This Forever” néven. Az új verzió megtartotta az RnB inspirálta refrént, de eldobta a hipergyors verzéket, amit aztán Eminem mégis visszahozott abba a 2009-es újrakiadásban, amit úgy ismert meg simán a világ, hogy „Forever„.

A 2009-es „remix” LeBron James More Than a Game dokumentumfilmjének betétdalaként jött ki, Drake és Lil Wayne mellett pedig szerepel rajta Kanye West és Eminem is. A hozzá készült klipben keverednek a kosaras felvételek, miközben Drake, Weezy, valamint Ye egy luxus Miami hotelben rappelnek, de a helyszín könnyen lehetne akár egy stadion is, Eminem jeleneteit Detroitban vették fel, de a vakító reflektorok ott is megvannak, és szép kis társaság veszi körül a verzéje alatt. Az egész vizuál azt sugallja nekünk, hogy szupersztárokkal állunk szemben, ami az idő múlásával még relevánsabb is lett, mint készítésekor. A Boi-1da alap itt tud csak igazán kiteljesedni, az izmos dobok, a kürt és szirénahangok azt az érzetet adják, hogy itt vérre megy a rap, és mindenki megpróbálja a legemlékezetesebb sorokat kiadni magából, és mikor már épp kezdenénk megunni a nagyzoló hangzást (a trekk több mint 6 perc), akkor Lil Wayne alatt egy kellemes jazzesebb részlet húz minket ismét vissza. Drake éneklős refrénje eleve arról szól, hogy szegénységből jött, és most már nem adja fel, muszáj egyre feljebb és feljebb jutnia, hisz megtapasztalta, milyen a siker – egy már-már unalomig ismert hiphop klisé ez, de ebben a posse dalban mégis műkődik, melyet amúgy JAY-Z az év legjobbjának hívott.

[vembed youtube=”eDuRoPIOBjE” ]Ahhoz, hogy megértsük, pontosan milyen helyet is foglal el ez a dal a hiphop történelemben, nem csak azt kell látnunk, hogy a stílus hol tartott épp, de azt is, hogy a dalon lévő előadók karrierje merre tartott. Drake egy évre volt a debütáló lemezének megjelenésétől, de a So Far Gone mixtape-je feltette őt a térképre, az általa nyomott, RnB-sebb, éneklősebb vonal pedig épp, hogy csak kezdett feljönni, köszönhetően T-Painnek, Kid Cudi-nak, és a 2008-as Kanye lemeznek, a 808s & Heartbreak-nek. Ye amúgy épp kísérletező korszakában volt (persze mikor nem), hisz ekkor már dolgozott a zseniális My Beautiful Dark Twisted Fantasy-n, ez viszont nem azt jelentette, hogy nem akart ütős szövegeket a dalra, mint ismeretes, Kanye újraírta a verzéjét, miután meghallotta, hogy mekkorát ment Eminem az utolsó verzén. És ha már Eminem, a rapper pár hónappal azelőtt dobta ki a sokaknak csalódást okozó Relapse lemezét, de a Forever-ön mégis bizonyított, pörgő verzéjére sokáig mutogattak a rajongók és a kritikusok is, hogy lám-lám, van még benne erő, a modern rap világban is megállja a helyét. Végül ott van Lil Wayne, aki aranykorát élte épp, hisz az egyik legjobb lemezének tartott Tha Carter III még egész friss volt.

Ha ehhez hozzáadjuk, hogy csak egy évre voltunk a trap zene lassú, de biztos hatalomátvételétől, és hosszú évekre attól, hogy a rapet nevezzük az új popnak, miközben a másik „lerappelése”, valamint a „kié volt a legjobb verze” beszélgetések még mindennaposak voltak a stíluson belül, akkor valami olyat kapunk, ami nem biztos, hogy egyhamar megismétlődik a rapvilágban.