Egy kis divattörténelem: a körömlakk száz éve

Az alábbi videó a körömdivat száz évén kalauzol végig.

[vembed youtube=”qo4U9p7cSYg” ]
A világháború előtt, dédmamáinknak még nem volt körömlakkja, a sima, ápolt, rövidre vágott köröm volt a divat. Aztán a húszas évek vége felé kezdett terjedni az átlátszó körömlakk, ekkor találták fel a fényes autópolír után, és hirtelen ez lett az igényesség legújabb szimbóluma. A harmincas években már bejöttek a színek és a trükkös festések is, ahol csak egy sávban festették be a körmöt, a körömágy és a vége színtelen maradt – ez egy 1936-os hirdetésben maradt fent, amelyet lekoppint a videó. A negyvenes években tűnt el a rövid stílus és jött be a hosszabb, ovális fazon, mindenféle élénk színben, majd az ötvenes években a csábító vörös vált az uralkodó árnyalattá. Az édes hatvanas években ezt leváltották a pasztellek, világos rózsaszín és társai. Aztán a hetvenes évek űrdivat-irányzatát meglovagolva bejöttek a fémes, csillogó körömlakkok. A legsötétebb korszak talán a nyolcvanas évek volt: a giccses, neonszínű, strasszokkal díszített, hosszú, szögletes műkörmök megjelenése. Aztán a kilencvenes évekre megint visszajött a rövid fazon és a vagány sötét színek. A kétezres évek – erre már határozottan emlékszem – a francia manikűr fénykora, mindenki ilyet akart (aztán azóta se). És akkor elértünk napjainkig, ahol lehetnek extrém hosszúságú, nude, csillámmal díszített körmök, de az utóbbi időben inkább kezd teret nyerni a természetesség: saját köröm, visszafogott árnyalatok.