Keresés


Parádés estét nyújtott Nicki Minaj, első budapesti koncertjén

P. Nagy Dávid - 2019.02.26. 19:26
A rémhírek ellenére nem okozott csalódást, mi több, legfeljebb a túl sok szám miatt panaszkodhatunk, ha már semmi nem jó.
Nagy várakozások és aggodalmak után sikeresen végződött Nicki Minaj és Juice WRLD budapesti arénakoncertje.


Nem hiszem, hogy sokaknak be kell mutatnunk a valaha élt legsikeresebb női rappert, az első, 2010-es nagylemeze óta töretlen karriert maga mögött tudó, diszkográfiájában is folyamatos fejlődést mutató 36 éves Nicki Minajt, de röviden tekintsük át kit is tisztelhettünk tegnap este, a ma hajnalig nyúló showja képében. Az amerikai szupersztár a legdélebbi, apró karibi szigeten, Trinidadon született, de 5 éves korától, a gospelénekes édesanyjával a hiphop bölcsőjeként szolgáló New York-i Bronx negyedében nevelkedett. Számtalan munkahely és a színészi ambíciói után az ének és rap felé vette az irányt, 2004-től már teljes mértékben a zenére fókuszált, pár évre rá már saját mixtape-eket jelentetett meg, amelyet még kettő követett, akkora sikerrel, hogy a harmadikon már felkarolója, a bling era világszenzációját jelentő rappere, Lil Wayne is szerepelt. 2009-ben a karcos hangú New Orleans-i rímgyáros saját kiadójához a Young Money Enertainmenthez is leszerződtette az ígéretes fiatal tehetséget, aki a hozzá fűzött reményeket már az új évtizedben megjelent debütáló stúdió albumával be is váltotta. A Pink Friday azonnal listadöntögető, sokszoros platina alkotás lett, melyet két évre rá a Pink Friday: Roman Reloaded, még két esztendő után a The Pinkprint, végül pedig a tavaly augusztusban is előzményeihez hasonlatosan nagy elismeréseket kivívó – látva pályáját, jogosan – a Queen címet kapó negyedik mű következett, mi több már idén bejelentette, hogy diszkográfiája ötödik darabja is elkészült. E 10 impozáns esztendő alatt több mint 100 száma került fel a Billboard Hot 100 toplistájára, így a valaha élt legsikeresebb női előadó lett minden műfajt tekintve, férfiakat is beleértve pedig negyedik. Nem csoda, hogy egy ilyen termékeny zenésznek a 2 és fél órás fellépése se volt elég minden slágerének elénekléséhez. De panaszra semmi ok.

A tavaly bejelentett NICKIHNDRXX turné kezdetben, tökéletes párosítást nyújtva napjaink egyik, hanem a legnagyobb hatású trap rapperét, – az autotune-ozott, szirupos és melodikus déli rap mindent átölelő hatásáért elefánt részben felelős – Future-t foglalta volna magába, de a jellegzetes hangzású rapfenomén menetrendje miatt le kellett, hogy mondja a társfellépő szerepét. Bár nem egy Future, de a tavalyi év egyik legsikeresebb újonca, Juice WRLD vállalta a trapper méretes bakancsának betöltését. Mi tagadás, a show gyengepontja ehhez illően éppen – az egyébként már egymagában több mint félmilliárd megtekintésszámot halmozó, csupán egy kiváló mixtape-pel világhírűvé vált, majd azt a vigaszként Balaton Soundon fellépő Future-rel közreműködve követő, közepes erősségű lemezt összehozó – Juice WRLD volt. De ne haladjunk ennyire előre.

Az előzenekar és az egy hete kezdődő koncertsorozat előző állomásai sem könnyítették meg a páros sorsát. Előbbit eredetileg 6ix9ine alkotta volna… Csak hát közbejött az az apróság, hogy kiderült a fegyveres rablást és megöletést is magába foglaló bandamúltja, amit a rendőrség nem néz jó szemmel… Míg 6ix9ne a cellák rácsát számolgatja, addig viszont felrebbent a nem különösebben egyediségéről, vagy tehetségéről híres Lil Xan neve is, végül a magyar Zavodi és Mardoll lett a befutó, de a másfél órás, előre bejelentett csúszás miatt kevesek bánatára azonnal Nicki kezdett.

Arra tekintettel, hogy a pozsonyi koncert, – egymásra mutogató produkció és szervezők, és 5 órás késés után, – megfelelő áramellátás hiányában elmaradt, a tegnap bejelentett csúszás nem mutatott túl jó előjelet. A kapunyitás, bár háromnegyed kilenckor történt, a beengedés bonyodalmak nélkül lement, az Aréna feltöltődött, és a show negyed 11 magasságában elindult, ugyanakkor a közönséget egyáltalán nem zavarta a később, egyes cikkekben drámaian lefestetett késői kezdés, hisz a rossz óment jelentő előzmények után várakozó őrjöngés fogadta az énekesnőt, miután lekeverték a halkan háttérben szóló anonymus trap és ismertebb popakkordok sorát.

Bevallom őszintén, hogy első „arénázásunk” révén eleinte megrökönyített minket a kint álló embertenger, de szerencsés sort kifogva, hamar bejutva, és látva a megtelt stadiont, aggodalmunk ismét csak oktalan lett, hisz a szektorok feltöltődtek, de a középső állójegyes szekció hátsó harmada mindvégig üres maradt, apró hiányérzetet nyújtva mindvégig. A közönségen végigtekintve meglepett egy sarokban magányosan ülő nyugdíjas pár, de összességében határozottan felülreprezentálták magukat a tinilányok és külföldiek, utóbbiak árfekvését az Aréna büféje is magáévá tette, de egyet se féltem, így frissen szervált perecemet vidáman majszolva megkezdődött a parádé. Határozottan parádésan.

Nickiék fél 1-ig tolták, az így közel 2 és fél órás produkciót, amiben mindenki válogathatott a rappernő kedvenc korszakaiból. Kitett magáért mi tagadás. Az élmény hat kisebb szekcióból állt, amiket Nicki gyors átöltözései és a számok hangulata, mintsem a kronológia tagolt. Az elsőben az imidzsének egyik legfontosabb szeletéből, a határozott dominából kaphattunk ízelítőt, amazonokat idéző öltözékben, olyan slágerekkel mint a legelső, a Majesty, vagy a híres Anaconda. Ezeket hangos nevetésre késztető „pajkos, egyszerű kislány” karakterét mutató könnyed átkötőkkel tűzdelte, a közönséget is bevonva a játékba, annak nagy örömére. A nemi egyenlőségre figyelve három táncossrác és Nickit kiegészítve két lány lengte körül, konstans dinamikában, azonban utóbbiakat lekörözve, hisz meg kell hagyni, hogy a főszereplő nyújtotta a legszebb látványt. A színpadon emellett egy dobos és két billentyűvel körülölelt hangszeres is ügyeskedett a hátsó sarkakban, kiegészítve a showt az élőzenés hangzás teljes varázsával, még ha a szektorrengető hangzást elsősorban a basszus is adta mindvégig.

Az első 20 perc után következett Juice WRLD, aki a magasra tett lécet nem érte el, de így sem volt élvezhetetlen. Előtte 6ix9ine-nal, Sheck Wes-szel és XXXTentacion-nal melegített a DJ-je, utóbbi esetén Juice egy rövid megemlékezést is összedobott a SAD!-del, majd a Legends-dzel. A magyar közönség számára láthatóan jóval ismeretlenebb volt az Amerikában taroló ifjó emo rapper, hisz csak két számánál élt igazán a sokaság, és igen… amikor többször is lehúzták az alapot a számok végén, kibukkant, hogy élőben olykor félresiklik az autotune-t szánt szándékkal nem megvető sztár gyengécske énekhangja, fájdalmas pillanatokat okozva a fülekne. És a hakniszaghoz az is hozzájárult, hogy a felében nem tette a szájához a mikrofont, csupán a kisebb rapkoncerteken szokásos háttérből szóló verzéje ment. De védelmére legyen mondva, hogy mögöttem – oktalanul – akkor is felhorkant egy Juice-ban kevésbé járatos hölgy, mikor csupán a rá jellemző rekedtes éneket tolta, egyébként úgy, ahogy az – ha nem is a nagykönyvben, de – a lemezén meg van írva.

A harmadik felvonásban a Nicki-féle harcos aranyszerkót klasszik piros és fekete urban fashion váltotta fel, ehhez mérten többnyire a rapszelet következett, igazán korai számokkal és egy újabb DJ-vel, akivel közösen a „DJ-zni tanítás” apró átkötőjét láthattuk. A negyedik felvonásban újra kilengett a szexuális töltet, egy kerekded ágyon fekete bőrszerkóban „fetrengve”, eget rengető frappánssággal a Bed és egyéb hasonló vibe-ot árasztó nóták következtek. Ez idő tájt feltehetőleg annak a srácnak se okozott csalódást, akit az EDM zenéi közben „a legnagyobb fanját keresvén” felhívott a színpadra, beletéve a középen tornyosuló futurisztikus kapszulájába, mondván „I will keep you here with me forever”, az érvelés is meggyőző volt: „Nice and tall, that’s why I like European boys”. Az irigylésre méltó „emberrablás” után, ötödjére terebélyes, kockás, pink-fekete, viktoriánus, abroncsszoknyában láthattuk a művésznőt a legérzékibb, szerelmes dalait előadva, és bár a részek kontrasztosoknak tűnhetnek egymással, mind köztük, mind a szeleteken belül olyan szinten mesteri volt az átkeverés, hogy sokszor fel se tűnt, hogy már újabb számba kezdett az énekesnő. A profizmus érzete nem lankadt egy pillanatra se. Emellé minden számnak önálló vizuális effektje volt jó pár kivetítő segítségével, és saját világításjátéka, színes lámpahadak garmadájával, melyet olykor füstjáték, és színpadmozgás kísért, így lehet, hogy a zárófejezetet egy 3 méter magasan álló Nicki is megelőzte, de hamar – csak fél fokkal szolidabb – zöld-fekete kockásszoknyára váltott, hogy a Night Is Still Younggal és a Super Bass-szel koronázza az estet a „királynő”.


Bár Nicki Minaj lemezei sokszor vegyes felvágottak az indokolatlan hosszukat eredményező jó pár töltelékszám miatt, de egy ilyen karrier után, ennyire színes és sokoldalú személyiséggel, melyben helye van a tisztahangú, rádióbarát popénekesnőnek, a lágy R&B dívának a kivételes szövegírásra képes, pörgő nyelvű, játékos, beszólogatós rappernő mellett, ott egy efféle tartalmas koncerten is van az a minőség, amiből mellényúlás nélkül lehet válogatni. Egyedüli hiányérzetet a tény nyújtotta, hogy Juice tagadhatatlanul csak a Nicki mellé eredetileg szabott, több közös számmal is rendelkező Future „beugrója” volt, így számomra furcsa módon a két sztár még csak nem is állt együtt a színpadon a teljes este alatt.

A „rap queen” végül egy szárnyas unikornis nyakán, az egész Papp László Sportarénát betöltő rózsaszín konfettifelhők közepette „hátragaloppolt”. Búcsúzását tapsvihar és a közönség teljes megelégedettsége kísérte. Tökéletes példát mutatott minden legközelebb Budapestre érkező világsztárnak. Utána már csak egy levezető sörre ültünk be a közeli bárba, ahová sajnos már Nicki Minaj nem tartott velünk.

Hozzászólások