Kövess minket

Hiphop

A Bad Boy kiadó története: Diddy vára, ami kikövezte a hip-hop sikerét

A műfaj nagyon sokat köszönhet a szebb napokat is megélt kiadónak

Megosztva

A 2015-ös BET díjátadó színpada egyszer csak sötétségbe borult, majd üvegek ritmikus összekoccanás közepette felhangzott Diddy szétechozott túlvilági hangja, amint a The Warriors című film kultikus sorait forgatja át a saját Bad Boy kiadójának szájíze szerint: Baaaad Boy, coooome out and plaa-aaa-aay. A színpad szétnyílik, Diddy pedig a Mo Money Mo Problems klipjét megidézve egy tükrözött fémlapokkal kitapétázott folyosóról táncol a színpadra, ahol elnyomja a Can’t Nobody Hold Me Down első versszakát, majd Mase, a 112, Faith Evans, French Montana, a The LOX, egy színpad alól felliftező Lil Kim és egy hatalmas vászonra kivetített, fekete-fehér Biggie portré egészíti ki a színpadon. A nézőtéren többek között Rae Sremmurd, Rihanna, 2 Chainz, Big Sean, Floyd Mayweather, OT Genasis és Busta Rhymes táncolgat és énekli az időtálló slágereket.

A generációkon átnyúló performanszt még az sem rontotta el, hogy az egyik pontján Diddy elesett, ám nem ment volna keresztül négy névváltoztatáson is (Puff Daddy, P. Diddy, Diddy, Love), ha egy bukta feltartaná – rögtön felpattant és vonaglott tovább, mintha csak a Juicy videoklipben lenne. Pedig annak már 25 éve. A Bad Boy kiadó hallatán számos dologra asszociálhat az ember: The Notorious B.I.G., P. Diddy, a Death Row elsőszámú ellenlábasa a ’90-es években, legfrissebben pedig French Montana vagy Machine Gun Kelly albumai rezonálhatnak a mítikus labellel. Annak ellenére, hogy 1993-ban alapították, 2015-ben ünnepelték a 20. évfordulójukat, ennek köszönhetően lehettünk részesei a fentebbi előadásnak. Az évek múltával könnyebb nagytávlati perspektívába helyezni, hogy mit is köszönhetünk a labelnek és annak elsőemberének, Sean Combsnak.

Forrás:

Combs az 1980-as évek végén, mint egyetemista kezdett el bulikat szervezni, ahol különféle rapperek is tiszteletüket tették – Heavy D, Slick Rick, Doug E. Fresh -, majd mint gyakornok kezdett el magas energiaszinten melózni az Uptown kiadónál (ahova Heavy D nyomta be), sokszor külön kikönyörögve a tanáraitól, hogy engedjék el az óráról. Az Uptownnál segített pl. Mary J. Blige karrierjét egyengetni, előléptették egyfajta tehetségkutatóvá, de ahogy egyre több tudást szívott fel, úgy vágyott egyre inkább arra, hogy saját elképzeléseit valósítsa meg és végül kirúgták. Ennek egyik oka az volt, hogy időközben, 1993-ban megalapította a saját kiadóját, a Bad Boy Recordsot, aminek kiadásait az Uptownon keresztül akarta végigfolyatni. Nem csüggedt, megtalálta az Arista-t, akik hajlandók voltak 10-15 millió dollárt a labelje alá nyomni, ahol már ott tanyázott egy sikerre és bizonyításra éhes Craig Mack és Notorious B.I.G. Mack volt a nyelvtörő költő, B.I.G. az utca poétája – kettejük körültekintő megválasztása bizonyítja Combs tehetségekhez való profizmusát, amit jól tükröz a kiadó későbbi felépítése. A két rapper promózását újfajta elgondolással tálalta a közönségnek: egy McDonald’s-os papírtartóra emlékeztető B.I.G. Mack pack, amiben kazetta, fényképek és további finomságok várták a vásárlót. Ez a fajta marketing eszünkbe juttathatja a mai merchandisingot, gerilla marketinget és termék összekapcsolásokat, ha pedig a B.I.G. Mack koncepciót a mai világba ültetnénk, garantáltan fűtőtűzként terjedne a social mediában.

Forrás:

Ez még csak a kiadójának egyik, ámbár annál stabilabb lába. Ha hozzávesszük, hogy olyan előadókkal és csapatokkal szélesítette a portfólióját, mint Faith Evans, a fiúbanda 112, Lil Kim és Mase, láthatjuk, hogy a víziója leginkább az R’n’B és hip-hop összemosása, toplistákat döntögető harmonizálása volt. Ez pedig működött. 1994-ben kiadták a Flava in Ya Ear című hipnotikus alapú Craig Mack számot, ami a hip-hop toplista első helyén debütált, de ami még ennél is fontosabb, hogy felkerült az országos, műfajtól független top 10-es listára is. Ez már erősen prognosztizáló hatást kelt a mai hip-hop által uralt zenei világot nézve.

A sikerrel aztán jöttek a haterek, rosszakarók, leginkább a napfényes Kaliforniából, ahol a korábbi testőr, NFL játékos, blood bandatag Suge Knight pörgette non plus ultrára a Death Row kiadóját, aminek hajóskapitánya az a 2Pac volt, aki nyíltan megvádolta a korábbi barátját és en bloc az egész kiadóját, B.I.G-t és a Bad Boy Records-ot, hogy ők a felelősek egy őt ért rablótámadás miatt, amelyben hajszál híján az életét vesztette. Csodálkozunk, hogy elharapódzottak a dolgok a két part között? Aligha. Főleg, ha az egész puskaporos hordóba belelő a média egy szenzációhajhász és teóriákkal telerakott golyót. BUMM. Ebből a fegyverből kapott közvetve 2Pac és Biggie Smalls is, ezzel zárult le a két kiadónak az aranykora.

Diddy eddig a kiadója felfuttatásán dolgozott, de úgy érezte, hogy itt az ideje, hogy ő is kapjon a reflektorfényből – bár ahogy a klipekben táncolt, interjúkat adott és suttogott a számokban (amivel kb. megteremtette az ad-libeket) már jócskán kijárt neki a fame-ből. Már B.I.G. lelövése előtt felvett vele néhány számot, amit a legelső albumán, a Grammy-díjas No Way Out-on mutatott be, amin felcsendül az elesett testvéréhez szóló, Jay-Z által megírt, generációkon átívelő sirató ének, az I’ll Be Missing You. Ám az előtérbe kerülése fordítottan arányosan hatott a kiadójánál tanyázó többi előadóra, akiktől kannibalizálta a sikereket, így jogosan érezték magukat mellékvágányon. A ’90-es évek végén Craig Mack, a 2000-es évek elején pedig Faith Evans, a 112 és a The LOX is búcsút intett a rapmogul babérokra törő Diddy-nek. Saját brandjét építve nem fordított túl sok figyelmet, hogy ismét felhúzzon egy meghatározó tehetséget a zeneiparban.

Hiába adta ki az LOX a Money, Power & Respect, Mase a Harlem World albumokat, hiába szerződtette le nagy reményekkel Shyne-t, Black Robot, G. Depet, néhány emlékezetes és potenciállal kecsegtető pillanattól eltekintve, nem tudta a ’90-es évekbeli sikereket a 2000-es évek elejére is kitolni az egyre inkább celeb státuszt is magára öltő Diddy. Az MTV-s Making The Band reality-ben új tehetségeket kutatott, az Apprentice-ben személyi asszisztenst keresett, eközben elindította a saját vodkáját, a Ciroc márkát, filmes szerepeket vállalt és tovább építette a szupersztár/vállalkozó milliőjét. Mindezekkel a mellékprojektekkel elvesztette a Bad Boy Records iránti fókuszt, ami csak a 2010-es évek elején tért vissza egy clevelandi madárcsontú fenegyerek és egy New York-i, marokkói gyökerű, mostanra többszörös Grammy-jelölt rapper képében – előbbi Machine Gun Kelly, utóbbi French Montana. Kelly az utóbbi években leginkább az Eminem felé dobott diss trackjével (Rap Devil) mozgatta meg a hallgatóságot és a médiát, Montana (aki részben Bad Boy, részben a Rick Ross féle Maybach Music kölyke) viszont platina számmal (Pop That) és listavezetővel (Unforgettable) egyaránt büszkélkedhet.

Forrás:

Sean Combs vállalkozószelleme túlnőtt a Bad Boy kiadón, de mindig a szíve ügye, hiszen annak köszönheti kimagasló érdemeit. 2015-ben bejelentette, hogy új szerződés született a labelje és az Epic Records között, aminek értelmében az utóbbi szárnyai alatt új előadókat vonultathat fel – már, ha lesz rá motivációja. A 20. évfordulót nemcsak az új szerződéssel, a BET fellépéssel, de egy reunion turnéval is megünnepelték: Diddy, Mase, Faith Evans, a 112, a The LOX, Lil Kim, Lil Cease, French Montana, Black Rob is ott voltak a fellépők között, akiket Busta Rhymes, Faboulous, DMX segített ki. Ezt a pillanatot sajnos B.I.G-n túl, Craig Mack sem élhette meg, mivel tavaly márciusban, 46 évesen meghalt. A kiadó túl sok vizet nem zavar a jelenlegi hip-hop színterén, de előadói hozzásegítették a műfajt, hogy az első helyre lépjen a világon, a történelméből pedig tudjuk, hogy bármikor előhúzhat egy aduász előadót, aki térdre kényszeríti a szakmát.

Kattints a kommentekért

Írd le a véleményed

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés