Keresés

Kitekintés Dél-Korea különleges hiphop kultúrájába

P. Nagy Dávid - 2019.10.06. 18:40
Psy-on és a BTS-en túl...
Érthető módon sok szó esik az amerikai hiphop világról a szcénán belül, nálunk pedig természetesen a magyar zenékről is, de egyre népszerűbbé válik a műfaj a környező európai országokon belül és kívül egyaránt. Ezekből már több alkalommal is kiválogattuk a legérdekesebbnek tartott előadókat, összekötve a helyi kezdetektől való áttekintéssel, legyen szó a francia, a svéd, a szlovák és lengyel, avagy a német, az olasz, a holland, és norvég szcénáról. Ezúttal azonban jóval távolabb utazunk, hisz aki nem hallott még színtiszta koreai rapet, az nem tudja mit hagy ki.


A legtöbb országhoz hasonlatosan a modern távol-keleti félsziget hiphopja is nagyjából egy évtizeddel amerikai párja után kezdett helyi hódításba az 1980-as évek végén és a ’90-es évek elején, ami egybeesett a helyi autoriter fejlesztőállam demokratizálódásával, és a cenzúra visszaszorulásával. Az első rappernek Hyun Jin-youngot tartják, a korai nagyobb csapatok pedig az évezredforduló előtt jelentek meg mint a Drunken Tiger és a Garion.

Ez a két csapat már csak azért is jó példa, mert az előbbit képviselő, koreai nyelvű verzéket jelentős részben angollal, azon belül is természetesen amerikai szlenggel keverő vonal, és a tisztán anyanyelvi sorokat író vonal közt kisebb ellenállás alakult ki, mely mára elült a műfaj meghonosodásával párhuzamosan. Mindemellett az amerikai kultúra végletes különbözőségei miatt a koreai hiphopban már kezdetben feltűntek a konfuciánus értékek, és a központi téma a hely rímelők élete volt, ami nélkülözte például az eredeti szövegekben kiemelt szerepet kapó kábítószereket, hisz az ország jóformán drogmentes.

Szintén a csupán USA-ból eredő hangzást pártolókkal szemben kialakult egy gyakorta helyi zenei elemeket felhasználó rapvonulat – mint az MC Sniper által alapított Buddha Baby, valamint a Seo Taiji and Boys -, akik előszeretettel nyúltak bambuszsíphoz, és tradicionális buddhista faütőhangszerekhez alapjaikon. Utóbbi csapat egyébként olyannyira sikeresen nyúlt az R&B elemeihez és a napjainkig koreai zenével azonosított csapatformációhoz, hogy a K-pop előfutárainak is őket tartják. Ennek a hasonlóságnak a felfedezéséhez egyébként elég rátekinteni egy ’92-es klipjükre, és egyik legnagyobb slágerükre az I Know-ra.

Érdekesség, hogy a hosszasan rímelésre építő első rapperig 2001-ig kellett várni, Verbal Jint képében, hiszen előtte a nyelvet nem tudták átültetni konkrét rapverzékre felépítése miatt, így sokszor inkább csak éneklésnek hatott hiphop beateken. Az új évezredet a csekkolásra érdemes Dynamic Duo, az Epic High és a Leessang határozta meg, miközben a korábbi arcok is egyre több újoncot karoltak fel.

2012-re már országos figyelmet kapott a Show Me the Money raptehetségkutató, ami azóta is minden évben új szezonnal jelentkezik. Emellett elindultak a heves, oda-vissza diss-csaták is, amelynek egyik legjelesebb pillanata, amikor több helyi rapper is elkészítette saját verzióját Kendrick Lamar Control verzéjének, természetesen ugyanarra a frissen legendássá avanzsált beatre.

Ezen felül berobbant a trap is, aminek globálisan elismert vezérfigurája Keith Ape lett. It G Ma című kezdeti slágerét OG Macóhoz hasonlítgatták. Furcsán hathat, de sikere mégis tovább tartott mint amerikai párjáé, említett dalának remixére pedig hamar felugrott A$AP Ferg és Waka Flocka Flame is, a Complex bónusz segítségével bebetonozva az amerikai hínév alapjait. Keith korunk egyik legnagyobb koreai rappere, akit nem a show-biznisz nevelt ki, zenéje nagyon mai, nagyon trap, nagyon cloud rap, így nem is csoda, hogy 2015-ös robbanása óta a világ minden táján rajongókra akadt, csekkolásra érdemes az új hallgatóknak Ski Mask The Slump Goddal, és XXXTentacionnal közös nótája is.

Abszolút vállalható zenét készít Keith Ape távoli rokona JayAllDay is, de nem árt felsorolni az amerikai születésű, 88risingos Okasiant se, valamint az erősen poppos, BTS-ből ismert, legújabban Lil Nas X-szel együtt remixelő Rap Monstert. A BTS természetesen egy teljesen új fejezetet érdemelne, a YouTube-ot uraló koreai boyband sikerei magáért beszélnek, ugyanakkor zenéjük a töméntelen mennyiségű RnB, és még gyakoribb, cukormázas pop elemek miatt kevésbé illik ebbe a képbe. Amerikai születésű, de mégis érdemes megemlíteni a teljesen koreai felmenőkkel rendelkező Jay Parkot, akit 2017-ben JAY-Z kiadója, a Roc Nation szerződtetett le.

A modern koreai hiphop egyik alternatív példája, az XXX nevezetű rapper-producer duó, akiknek szédületesen minimalista, futurisztikus beatjei még nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten egyedinek hatnak, ezeket pedig többnyire generációs frusztráiójukat leíró kevert angol-koreai sorokkal párosítják. Egy idei interjúban arra is reflektáltak miképpen látják a koreai zenét, és álláspontjuk laikusként is könnyen megérthető:

„Ahhoz, hogy a koreai zenében befuss nem a munkád értéke a fontos, hanem az, hogy jól elő tudd adni magad. TV showkba kell járni, interjúkat adni, meg persze csinálj mindenfélét, ami nem zenével kapcsolatos, ráadásul a kiadók befolyása is túl nagy.”

Talán ez is lehet az elsőszámú oka, hogy klipjeikből hiányoznak a nagy büdzsék, a táncosok, mi több, a csapat maga teljes egészében hiányzik a képkockákról. Mindent a dallamok uralnak, de még így is a legnézettebb hazai duóvá tudtak válni. Az őket is felkaroló Beats and Natives csatornáját egyébként további eszméletlenül fülbemászó arcokért is érdemes felkutatni mint pl. E Sens.

A koreai hiphop tehát amerikai társa kvázi utánzásaként született meg, de mint rengeteg másik ország, ez is külön irányt vett, és manapság már globálisan vannak rajongói, akik külön a koreai csavart keresik a zenékben.

Hozzászólások