Keresés

Ol’ Dirty Bastard: az őrült, a vad, a real!

Galó Kristóf- 2018.11.24. 18:41
1838
ODB állandóan leszarom módban volt, de vannak pillanatok, amiket érdemes kiemelni

Még mai mércével nézve is különcnek számított a Wu-Tang Clan - és talán az egész hip-hop – legszórakoztatóbb alakja, a 35 évesen drogtúladagolásban meghalt Russell Tyrone Jones, vagy ahogy a világ megismerte, Ol’ Dirty Bastard. A rapper, akinél nem tudtad eldönteni, hogy az interjúban tanúsított kirívó viselkedése és már-már félrebeszélésnek titulálható szövege vajon annak az eredménye, hogy épp részeg, be van állva (esetleg mindkettő) vagy tényleg mentális betegséggel küzd – ez utóbbit később valóban kimutatták nála. A koszos, mastereletlen alapokra felmondott/felénekelt/felnyögött, korántsem költői mélységekbe és komplex rímtechnikákba ívelő, ám annál komikusabbnak ható sorainál is erősen gondolkodóba esett az ember: biztos, hogy nem a lipótmezei elmegyógy egyik szobájának felvétele szól? A részeges flowjával megnevettette az embert, nem hitte a közönség, hogy ilyet hallhat kiadó által jóváhagyott felvételen és épp ezért a mai napig végtelenül mulattató ODB rekedtes éneklését és elborult szövegözönét hallgatni. Az egykori klántag pedig nem csak a brigádján és zenei karrierjén keresztül szól hozzánk, hanem az egykor elkövetett tettein is – ezek a tettek pedig amolyan népi hőst varázsoltak belőle. Oké, talán nem is tettek voltak ezek, hanem egyszerűen ilyen volt az attitűdje, a habitusa, viselkedése, neki full természetes volt, hogy míg egyszer kopasz kis niggernek hívja E.T-t, addig a következő pillanatban a szeretetről meséljen. Ol’ Dirty pedig tényleg nem akart mást, csak hogy szeretet áramoljon az emberek között, hiszen ő az a rapper, aki ugyan épp körözés alatt állt, de mégis megállt egy McDonald’s parkolóban autogramot osztogatni, ám az óriásira duzzadt tömegre ráhívták a rendőröket, nem is sejtve, hogy amúgy a törvény elől menekülő rapper lesz az emberáradat közepén. Ez csak egy volt a számtalan történet közül, ami kiderült a rengeteg becenévre (Ason Unique, Dirt Dog, Big Baby Jesus, Dirt McGirt) hallgató MC-ről, de szerencsére minden kollégájának, akivel csak kicsit is együtt dolgozott, van mit megosztania, ahogy az interjúi és kis túlzással minden róla készült felvétel meme alapanyag lenne korunkban – ezekből szemezgettünk.

Talán a legemlékezetesebb és legszélesebb közönséghez eljutott momentuma az volt, amikor az 1998-as Grammy díjátadón berohant a színpadra és kisebb beszédet tartott arról, hogy miért kellett volna a Wu-Tangnek és nem Puff Daddy-nek hazavinnie a legjobb rap albumnak járó trófeát. Miután felkérte a technikusokat, hogy keverjék le a zenét, elmondta: egy csomó pénzért vette a rajta lévő ruhát, mert biztos volt benne, hogy a csapata nyerni fog, a Wu-Tang a gyerekekért van (Wu-Tang is for the children!), Puffy is jó, de a Wu-Tang a legjobb! Peace, távozik. Ez a jelenet örökre emlékezetes marad a hip-hop körökben, Kanye pedig jegyzetelhetett volna, hogy hogyan is kell egy tiszteletteljes és ízléses műsorfélbeszakítást intézni.

Dirt McGirt - aki egyébként ahhoz sem volt rest, hogy tűzpárbajba bocsátkozzon a rendőrséggel – imádta a közönségét, ők éltették, a botrányhős pedig amikor csak tudott, a kedvükre tett: még akkor is, amikor törvényesen nem lett volna szabad. A fentebb már említett Mekiben autogramot osztogató sztori után, íme egy másik, amikor 100%-os alázatot mutatott a rajongói felé. 2000-ben épp szökésben volt (milyen meglepő), amikor a klán az új albumával, a The W-val lépett fel New Yorkban, RZA pedig úgy érezte, hogy a közönség készen áll némi régebbi cuccra. Ekkor megszólalt a Shimmy Shimmy Ya című ODB szám jellegzetes, zongorás intrója, az addig színpadon lévő nagyobb számú csapatból pedig kivált egy úriember, akinek Oh, Baby I Like It Raw éneklése kísértetiesen hasonlított a kilencedik klántaghoz. Nem csalás, nem ámítás, ODB állt a színpadon, majd miután véget ért a száma, közölte, hogy sokáig nem maradhat, mert üldözik, az egész világ próbálja elkapni, de ő akkor is túl fog élni és légyként fog átröppeni a réseken. Majd valóban sietősre fogta a dolgot, mert a zsekák nem várták volna meg tisztelettudóan a fellépés végét.

Russell nemcsak a Wu-Tanggel, de a vendégversszakaival is emlékezetest tudott alkotni. Történt egyszer, hogy Pras, a The Fugees nevű formáció egyik tagja készítette a szóló lemezét, amelynek névadó számán, a Ghetto Supastaron ODB is tiszteletét tette. Pras egy interjúban elárulta, hogy egészen rendkívül módon jött össze a vendégszereplés: Ol’ Dirty szimplán a rossz stúdióba ment be. „Ez egy olyan szitu volt, amikor rosszkor volt a rossz helyen, meghallotta az alapot, megtetszett neki, én pedig megengedtem, hogy rászövegeljen. Véletlenül jött be a sessionömre, nem tudom, hogy részeg volt-e, de nem tudta megmondani, hogy melyik államban van, azt hitte New Yorkban van, miközben Kaliforniában voltunk. Miközben szépen megpróbáltam kitessékelni, meghallotta a háttérben játszódó alapot, amire ráugrott, de olyan állapotban, hogy úgy gondoltam, tuti törölni fogom. A felvétel viszont valami egészen faszára sikerült, így megtartottuk.” Ezt Pras a VladTV-nek mesélte, az előadásmódja alapján viszont cseppet sem lelkesedett a stúdióban történtekért– a track viszont a legsikeresebb száma lett.

Nem ez volt az egyetlen eset, amikor rendkívülit alkotott, mint vendégszereplő: Mariah Carey Fantasy remixénél is akadtak gondok. Az énekesnő menedzserétől 15 000 dollárt kért, hogy rappeljen az alapra, ami egy akkora gigasztár, mint Mariah esetében aprópénz volt. Ennek ellenére ODB hozta a formáját, hiszen 3 órás késéssel, részegen érkezett a felvételre és épp egy csajjal üvöltözött a telefonján, akit egyszer meg akart ölni máskor szerelmet vallott neki. Ezután kb. soronként vette fel a versszakát, két felvétel között 45-60 percet szunyókált, a hangmérnököt pedig figyelmeztette, mindenképp vegye amit mond, mert biztos, hogy nem fogja még egyszer elrappelni. A menedzser totál ki volt akadva, ilyen fazont még életében nem látott… És ez még csak az audió volt, most jön a videó. Miután ismét fizettek neki 15 ezret és megérkezett érte a limuzin, az autóban kiitta a minibárt, majd a forgatás helyszínére érve egyenes az öltözőkocsijába ment. Visszautasította, hogy bármiféle stylist ruhát vegyen neki, hiszen a rajta lévő farmer és Timberland elég hip-hop, ahhoz, hogy a videóban viselje – majd meggondolta magát. Ekkor már totál ki volt akadva Mariah menedzsere, de odaadta neki a céges kártyáját, amivel ODB eltűnt, majd egy Louis Vuitton boltban találtak rá, ahol épp táskát vett, de állítása szerint a jelenethez szüksége lesz rá. Bevásárlását még kiegészítette néhány Timberlanddel és Tommy Hilfiger cuccal, majd a klipet ugyanabban a farmerben és bakancsban forgatta le, amiben megérkezett. A menedzser pulzusa az egekben, ám a rapper végül adott némi kreatív inputot a kliphez, így mégiscsak megérte lefixálni a duettet.

A megboldogult Ol’ Dirty-ről rengeteg újabb sztorik kerülnek elő, de régieknek is végeláthatatlan sorozata van. Ment limuzinnal szociális segélyért (ilyen segélyre jogosító kártya volt az első lemezének borítója), adott mezítlábas interjút Brooklyn kellős közepén, beangyalporozva fekvőtámasz versenyt rendezett, sőt, egyszer még Biggie-től is elcsente a mikrofont, mert ő akart rappelni. Ha ODB ma élne, biztosan még nagyobb felhajtás övezné, tekintve, hogy a közösségi médiának hála árgus szemekkel figyelhetjük a legjelentéktelenebb sztárok életét is. Egészen fenomenális lenne Ol’ Dirty Bastard tweetjeit olvasni, őrült Instastoryját pörgetni és vadabbnál vadabb megmozdulásait viszontlátni a híradóban – a Worldstar portálnak egész részlegeket kéne fenntartania számára. Ugyanakkor a mai túlzottan polkorrekt és hiperérzékeny társadalomban könnyen a perifériára szorulhatna a fentebb említett elborult, 20 évvel ezelőtt teljesen elfogadott történetek miatt, de rengeteg követőt találna még 2018-ban is, arról nem is beszélve, hogy orvosi esetként is lerappeli a mai MC-k nagy részét.


Nyugodj békében, ODB!

Hozzászólások