Keresés
  • Főoldal
  • Zene
  • Hiphop
  • Posztumusz albumok, amelyek felérnek a rapperek korábbi színvonalához

Posztumusz albumok, amelyek felérnek a rapperek korábbi színvonalához

Galó Kristóf- 2020.07.25. 21:16
Óvatosan kell egy-egy elhunyt rapper hagyatékát gyarapítani, ám ezek az albumok büszkén beleillenek az előadók portfóliójába

Egy-egy rapper korai halála általában nem állítja meg a barátokat, kiadókat, hozzátartozókat, hogy még több általa felvett versszakot, számot és albumot jelentessenek meg, hogy még inkább bebetonozzák őket a hip-hop műfaj halhatatlanjai köré. Ugyanakkor ezzel nagyon csínján kell bánni, hiszen egy elhunyt zenész emlékével játszanak, a rajongóik pedig a legkisebb hibát is arconköpésnek érzik. Összeszedtünk 7 albumot, amelyekre az előadóik már nagyrészt nem gyakoroltak kreatív ráhatást, ám ennek ellenére mégis sikerült maradandót alkotni és felérni a rapperek korábbi munkáihoz.


Juice WRLD - Legends Never Die

A 21 évesen, túladagolást követően meghalt chicagói rappert, Juice WRLD-öt a szövegeinek és dinamikájának széles skálájáról ismerhettük meg, illetve ezek mögül sejlett fel, hogy milyen mély és változatos előadó lehetett volna belőle. Képes volt egy órán keresztül is freestyle-ozni, szívbemarkolóan megénekelni egy szakítást vagy a fájdalmát úgy papírra vetni, hogy átjárja a fülhallgató másik végén lévő érzékeit. Az egész posztumusz lemezét körbelengi a halál, szenvedés és fájdalom gondolata, ám sikerül ezt módjával és empátiával adagolnia. Véleményem szerint a halála után kiadott lemeze korántsem mutat többet vagy kevesebbet annál az albumnál, amelyet 100%-os kreatív ráhatása fényében kiadott volna.


2Pac - Until The End Of Time

Az Until The End Of Time nálam a legkiemelkedőbb 2Pac posztumusz album, pedig nála aztán van miből meríteni. 2Pac notórius munkakedve tengernyi versszakban tárult elénk, így nem csoda, ha a The Don Killuminati albumot nem számítva is 5 lemezt tudtak feltölteni a soraival. A lemez alapjai és a számok refrénjei beleolvadnak Pac diszkográfiájába, a sorai örökérvényűek és kísértenek a síron túlról. A Ballad of a Dead Soulja beatje és flowja hangfal szaggató, a Lil’ Homies, Breathin’, LastOnesLeft az All Eyez On Me albumáról sem lógna ki, a közreműködők pedig leginkább a korábbi vendéglistákból, az Outlawz famíliából kerültek ki. Egyedüli hibájának a hosszát tudnám felhozni, mert duplalemez révén 2 órányi figyelmet nehéz a lemeznek szentelni, de őszintén ajánlatos megpróbálni.


Pop Smoke - Shoot for the Stars, Aim for the Moon

Pop Smoke kreatív ráhatásának hiánya érződik a debütáló lemezén, de én mégiscsak valahogy így tudtam volna elképzelni az első stúdió próbálkozását, még ha a procedúra javarészében ki is veszi a részét. A közreműködők a legnagyobb nevek közül kerültek ki, bár többször enyhén feleslegesnek tűnnek és elveszik a fényt Pop Smoke elől. Ennek ellenére a 44 Bulldog, Gangstas, Got It on Me, Dior remekül tükrözi az elhunyt rapper varázsát és a benne ragadt erőszakos és vad potenciált, míg a Snitching, The Woo, West Coast Shit, Make it Rain és Diana számokon egészen kiváló érzékkel párosítják tőle nem megszokott hangzással és közreműködőkkel.


The Notorious B.I.G. - Born Again

A Life After Death albumát nem tekinteném teljesen posztumusznak, mivel annak megalkotásában még nagyon nagy részt vállalt a keleti part legjobbja. Szerencsére nem kell aggódni, mert bár a Born Again közel sem olyan jó, mint az előbb említett második stúdió album, még így is az egyik legkiválóbb, az eredeti előadó elképzeléseit csak nyomokban tartalmazó lemez. Rengeteg emlékezetes szám és versszak található a korongon: Biggie és Eminem fej-fej mellett a Dead Wrongon, hozza a jiggy stílust a Notorious B.I.G-n, a Premo által pakolt, Method Man és Redman vendégszerepelt Rap Phenomenon vagy a Party & Bullshit-et megidéző Can I Get Witcha pedig egyértelműen rezonál a korábbi munkásságaival. Mint a legtöbb posztumusz albumnál, a beválogatott közreműködőket itt is meg lehet kérdőjelezni - Juvenile, Lil Wayne, Big Tymers, Ice Cube, Snoop, Beanie Sigel, de még Eminem is kilóg nálam a sorból -, de az 1999-es év krémjéből merítettek, így betették Biggie-t egy olyan kor hip-hop felsőpolcára, amit már nem élhetett meg.


Big L - The Big Picture

A punchline-ok, kreatívan humoros rímek koronázatlan királyát, Lamont Colemant a.k.a. Big L-t 1999-ben lőtték le, pedig 1995-ös debütáló albuma, a Lifestylez ov da Poor & Dangerous veszélyesen éles képet festett a rideg harlemi utcák könyörtelen szeretetéről. 2000-ben jelent meg a második albuma, aminek kreatív inputjait már csak a síron keresztül sugallta, ám ennek ellenére egy koherens egészet alkot a mű, végig egy atmoszférában lebegünk. Ebben nagy segítség, hogy az alapokat olyan legendák pakolták alá, mint DJ Premier, Pete Rock, Showbiz vagy az a Lord Finesse, aki már az első albumán is sokat segédkezett. Big L a Flamboyant és a Size Em’ Up számokon egymaga viszi el a trackeket, viszont a közreműködők is a topligából kerültek ki: Big Daddy Kane, Fat Joe, Kool G Rap, Guru, Fat Joe, O.C., Remy Ma és 2Pac. Ez utóbbi feature egy picit indokolatlan, de tegye fel a kezét, aki nem akarja a valaha élt legjobb MC-k közül kettőt egy közös alapon hallani. Na ugye!



Eazy-E - Str8 off tha Streetz of Muthaphukkin Compton

A gangsta rap pionír, Eazy-E második és egyben utolsó stúdióalbuma gyakorlatilag úgy lett összeollózva a maga mögött hagyott dalokból és félig kész művekből, melyeket aTemporary Insanity című duplalemezére szánt. Ehhez képest a projekt pár fülelés után könnyen megszeretteti magát a hallgatóval, ha nem várunk tőle megváltást, csak a stíluson belüli színvonalat. E itt sem rak lakatot a szájára, az alapok pedig tökéletesen szállítják azt a klasszikus '90-es évekbeli west coast hangzást. Az albumnak vannak ugyan hibái, amiket ki lehetett volna javítani, ha E nem hagyott volna minkett it idejekorán, de a lemez ezek mellett is tartogat elég értéket, hogy felkerüljön erre a listára.


J Dilla - The Shining

A detroiti producer 2006. februárban hunyt el, a The Shining című, harmadik stúdió lemeze pedig fél évvel később jelent meg. A produceri munka megidézi a néhai ütemgyáros legjobb pillanatait, hiszen úttörően használta az elektronikai hangzásokat és a soul, jazz mintákat, mesterien keverte őket és egyértelműen rányomta a bélyegjét további producerek munkáira - Kanye West első albumát nehéz nem visszahallani a beatekből. Az alapokra olyan arcok ugrottak, mint Busta Rhymes, Common, Pharoahe Monch, Black Thought, de a detroiti szcénát sem felejtette el, hiszen Guilty Simpson, Dwele és Karriem Riggins is tiszteletüket teszik és még az R’n’B legenda, D’Angelo is elcsíp egy refrént. Dilla mikrofon mögötti tehetségének megvillogtatásával kerül pont az egyik legkiválóbb poszthumusz album végére.

Hozzászólások

Érdekes lehet