Sör és Fű – M45: 7 új track a séfektől, akik most (is) a csillagokra céloztak

Forrás:

A Sör és Fű hazánk egyik legelismertebb és (paradox módon) legnépszerűbb underground csapata lett, akiknek M45 című lemeze (nagylemeznek hosszából kifolyólag nem nevezném) március 21-én, a tavaszi nap-éj egyenlőség napján látott napvilágot, címe pedig a Plejádokra, a Hetes csillaghalmazra utalás. Gondolom senkit sem lep meg, hogy az album 7 számot tartalmaz és így 18 percen keresztül gyönyörködtetik a fülünket a maszkosok – ebből a 7-ből egyébként már korábban kikerült Az Ember és az Annyi szó című szám is, tehát a rajongók mindössze 5 trackkel lettek gazdagabbak. A Lángoló Gitárokon debütált projektet április 18-án fogják hivatalosan bemutatni a Dürer Kertben, ahol pályafutásuk legnagyszabásúbb önálló koncertjét ígérik, valamint számítani lehet majd a Plejádokkal harmonizáló egyedi vizuális megjelenítésekre és díszletekre.

[vembed youtube=”aBgvVyMttP0″ ]A debütálást nem megvárva, már március 23-án nyomtak egy Ellátóházas fellépést a séfek, ahol Funktasztikus előtt nyomtak mindenkit murderanba, de az új albumról csak az eddig is ismerteket adták elő. A koncertre nagy kereslet volt, konkrétan teltházas lett, amiben fontos szerepe volt Funktasztikusnak is, aki pergő nyelvével és évtizedes rutinnal a háta mögött mesteri showval kényeztette a közönséget. Az ellátogatók a társadalmi rétegek és életkorok széles skáláján mozogtak, hiszen voltak itt old school headek, akik Funkkal együtt nőttek fel, de 12 éves forma kisgyerek is, aki az öccsével (!!!) az első sorban tolta végig a Sör és Fű koncertet a formációra jellemző maszkban. Az sem véletlen, hogy a SÉF nyitott Funknak, hiszen Laza Laca és a borsodi rímelőnek korábban volt egy kisebb nézeteltérése, amit sikeresen elrendeztek, ez pedig a végső szeg volt a beef koporsójába.

[vembed youtube=”I8rRd_lvelI” ]Az M45 egy tömör projekt, többszöri hallgatásra is találni benne valami ügyes szójátékot, képvirágot, ami egy újabb lendületet ad az egész lemeznek, így elérve, hogy ismét végigpörgessük a 18 percet. Az ember került ki legkorábban, amiben Imi kezdi meg a sort az első olyan albumon, amin már csak ketten szerepelnek Lacával, mióta nincs Feri. Az atmoszféra még mindig murderan, a flashback visszaránt a tizenháromba, a két emszí egymásnak dobálja a rímlabdát a durva zongorás alapra, amit erős dobok hoznak szinkronba a kemény mondanivalóval. Az Ábránd című tracken mindenkit óvaintenek, hogy ne legyen terméketlen és ne legyen termék, illetve egy lelkifröccsöt (lelkisört?) adnak a hallgatónak, hogy tegyen az álmai megvalósításaiért, tegyen a szebb jövőért. Az ábrándozás után egy szinte szembenálló track jön, a Bunker, ami óda egy biztonságot nyújtó, óvó helynek, ahol nyugodtan lehet sörözni, füvezni és 10/10-es rímeket szőni: ezt Imi lenyűgözően be is mutatja, számomra az album legjobb versszakát pakolja ebben a trackben (erre nem sok erőt szánok, nyerőszámok, menő sztárok/innen a lövészárokból, mindenkit lemészárlok). Az álmos, lo-fi hangzás az egész albumot keresztüllengi – talán ennél a Bunkernél teljesedik ki legjobban -, ami kiegészül a ködös, füstös hangulattal, amit már a korábbi cuccokról megszokhattunk. A Csak Oda klasszikabb boombap alappal dolgozik, ahol egy egyszerű dallam biztosítja a dinamikus aláfestést a srácok szavaihoz, amik garantált jegyet jelentenek murdibe. Miután a tracket egy laza scratcheléssel elvágják, hirtelen egy keleti piactérben találjuk magunkat, hiszen a Bazár nemcsak szövegileg idéz meg egy arab vásárt (minden csillog, a levegőben bódulat, tolongó tömeg), hanem az alapra is erősen jellemző a keleties beütés – a track, amilyen gyorsan kezdődött, úgyis ér véget, bezárt a bazár. Az Egyik című szám fennköltebb, himnuszszerűen hat, a refrén pedig az egyik legkellemesebb, amit hallani lehet a séfektől, akik általában a versszakokra és a mondanivaló súlyjára tesznek többet, mintsem a refrének hangzatosságára és fülbemászóságára – itt viszont látszik, hogy ehhez is megvan a skill. A lemez az Annyi Szó-val zárul, ami szerintem a legjobb alappal büszkélkedhet az egész lemezen: J Dilla-ra emlékeztető dallam, hangszerelés és hangzásvilág jellemzi a beatet, ami a többi alappal ellentétben inkább vidámságot sugároz. Az album zászlóshajójának klipjében a home made stúdióban (a bunkerjükben?), maszkban osztja az észt a duó a feel goodra sikeredett alapra.

Az album alapvetően hozza a Sör és Fűtől várt szintet, sőt, szerintem Imi szövegei óriásit fejlődtek erre az albumra, valamint az alapok is egy fokkal dinamikusabbak, mint korábban, bár a teljes képet csorbítja picit, hogy mindössze 7 számot kaptunk. Ugyanakkor Laca és Imi munkamoráljára eddig sem lehetett panaszunk, nem lepődnék meg, ha Laza Laca után esetleg Imi is kiállna valami szóló cuccal, ezen az albumon bebizonyosodott, hogy elbírna egy saját projektet. Remélem a következő lemez hosszabbra sikeredik, de Isten ments, hogy a mennyiség a minőség rovására menjen.