Keresés
  • Főoldal
  • Zene
  • Hiphop
  • „The South Got Something To Say” - Déli hiphoptörténelem 3. rész

„The South Got Something To Say” - Déli hiphoptörténelem 3. rész

P. Nagy Dávid - 2018.12.01. 19:03
807
A déli hiphop mára a lehető legsokszínűbb és legnépszerűbb hangzás lett.

Miután a jelen évtized beköszöntött, és Gucci Mane és Waka Flocka jelentős hozzájárulásával megindult a trap szárnyalása, neves előadók sora követte lépteiket.

A 2010-es években kihagyhatatlan a többek közt humora miatt kitűnő GOOD Music tag, 2 Chainz, kinek lemezei közül a 2012-es Based on a T.R.U. Story és a 2017-es Pretty Girls Like Trap Music a legérdemibb, előbbi inkább a játékos sorai, míg utóbbi színtisztán csengő trap alapjai miatt.

Ugyancsak nincs se trap, se távolabbról tekintve déli hiphop Future nélkül, ki bár a fent említett hibájával küzd kezdettől fogva, mégis az az autotune átittatta, köhögő sziruptól csöpögő rap, melyet – az egyébként fülnek ínycsiklandó – 2015-ös Dirty Sprite 2 lemeze után százával próbáltak másolni neki köszönhető vagy egyesek szerint róható fel. Egyszeri sikerrel tette is ezt – a bár legnagyobb, Panda című számában pont relatíve önálló alkotást is összehozni képes – Desiigner. A rapet forradalmasító, „mumble”, azaz motyogós rapért is felelőssé tett Future jelölhető meg emellett a trap lelassulásáért, így előtérbe helyezve a lágy, érzelmes, és melódiát szem elé helyező hangzást.

A megint csak atlantai Migos hármasa mixtape-sorozával nyerte el sokak tetszését. Kiemelkedő a No Label 2 és a Y.R.N., melyek fontosabbak mint a – pl. Offset börtönbüntetése miatt – nehézkesen összejött és kisebb bukásnak is nevezhető Young Rich Nation debütáló nagylemezük. Ebben az időszakban még erősen merítenek a Gucci Mane féle vonalból, de érezhető – általuk is vállaltan – 50 Cent és a bling era hatása is. Mindez a 2017-es Culture-nál megváltozott, itt elmentek a Travis Scotthoz hasonló vonal felé, hogy kölcsönös inspirációval eltolják a már Future által is megkezdett lágyabb, „folyósabb”, lassabb irányba a trapzenét.

Travis Scott mint újabb megkerülhetetlen név szintén pár mixtape után szárnyalt a zenelisták élére, míg 2015-ös Rodeo-jával célba nem ért. Az autotune ízléses használatával párhuzamosan, a szám közepi beatváltások jellemzik, mely a 2000-es években már gyakori volt, de azóta eltűnt. A saját, általában sötét, mély és ördögi alapjaival alkotó rapperre először T.I. figyelt fel, majd Kanye West vette a szárnyai alá, előbbi kiadójánál jelent meg 2018-as elismerések sorát maga után vonó Astroworld.

A már említett Young Thug – aki egyébként 6LACK alter R&B-t és trapet ötvöző előadónak gimnazistatársa volt – a Cash Money és Gucci Mane segítségével ért révbe, mondhatni ő a „mumble rap” és az érthetetlen szövegek csúcsa. Kivételes hangja és előadásmódja azonban nem lenézendő, épp ellenkezőleg. Ez a központi eleme melankolikus, haragos, élénk vagy bármilyen adott hangzás elérésében. Ma már nem feltétlenül a mondanivaló számít, mint a rap kezdetén, ami kérdés nélkül nagy értékkel bírhat, hanem a zene összérzete, melyben a szavak jelentése csak egy falat.

„Nem akarom elmagyarázni a szövegeimet. Utálom magyarázni a szövegeimet. De mindenféleképp meg tudom mutatni őket.”

A még nyelvészprofesszorok által is elemzett Thugga előadásmódja természetesnek és érzelemdúsnak hat, másodlagosnak tekintve a kimondott szavak jelentését. A korábban említett new schoolt képviselő társaihoz hasonlóan rendszeres „ad-lib”, azaz háttérénekben megismételt rímek, hanghatások és kiemelt szavak használatával. Érdekesség, hogy Young Thug azon kevés rapperhez tartozik – Jay-Z-hez és Lil Wayne-hez hasonlatosan –, akik sose írják le számaikat. Kigondolják, feléneklik és jó esetben megjegyzik.

A déli hiphop hatásának legnagyobb szeletét évek óta a SoundCloud rap alkotja, mely az Egyesült Államok minden szegletét behálózta, gyakran összemosott, de csupán átfedésben lévő műfaj a trappel. Jó érv erre az ágazat legnépszerűbb arca, a philadelphiai Lil Uzi Vert, de beletartozik a „lil” rapperek zöme: Lil Pump, Lil Yachty, Lil Skies vagy Lil Mosey. Ezt a kategorizálást mára tágabb értelemben kell venni, hisz utal az internet fiatal rapperek általi 100 százalékos kihasználására, más megosztó platformok ugyanúgy kiveszik részük a terjesztésből. Mégis e tizenévesen kezdő zenészek közt összekötő kapocs zeneileg a rövid, akár 1-2 perces dalhossz, az erősen érzelmes, melankolikus, gyakran depressziót, öngyilkosságot, szerelmi bánatot lefestő sötét, vagy pont ellenkezőleg, rendkívül agresszív és általában egyszerű szövegek, amik merítenek az emo és metál műfajokból, valamint rendszeresen alkalmaznak autotune-t, abszurd humort. Erősen szerkesztett, „kipingált” videóikban japán művészetből származó vizuális elemeket használnak, továbbá feltűnő, színes hajfonatokat viselnek. Emellett egyfajta furcsa kultúrát alakítottak ki a gyógyszerek mint a Xanax szorongáscsökkentő, Percocet fájdalomcsillapító és a köptetős lean használata körül, amiért számos kritika is éri. Nagyobb nevek közé tartozik még a nemrég, 20 évesen elhunyt, rapet megújító floridai XXXTentacion és aktív, bizarr mód egyedi és röhejes legjobb barátja, Ski Mask The Slump God, továbbá a meglepően jó énekhanggal is bíró Trippie Redd. X mellett nagyban nyúl metálhoz az idén berobbant Lil Gnar is. Külön említést érdemlő Lil Yachty, hiszen a középosztálybeli, kertvárosban felnőtt „hülye gyerek” kilóg a fentiek sorából, annak ellenére, hogy a SoundCloudra feltöltött One Night hozta első sikerét. 2016-os Lil Boat mixtape-jével az autotune-t és a szürreális humort a végletekig tolta, sample-jeiben pl. a Némó nyomában gyerekmesét használva. Szintén kiemelhető XXXTentacion egykori lakótársai, a pörgő nyelvű Wifisfuneral, vagy éppen Denzel Curry, kit meme-mé lett hiperagresszív Ultimate slágere óta milliók ismernek, és egy rossz korongja sincs, azonban mindkettő zenéje jóval szövegközpontúbb és komolyabb hangvételű az említettek zöménél.

A mélyelemzéseket is megérő szövegi tartalom napjainkra se tűnt el Délről, hiszen a híres „Dél mondanivalóját” pont az OutKast fiatalkori atlantai barátja, Killer Mike a New York-i producerével és rappartnerével, El-P-vel viszi tovább a teljes mértékben politikai üzenetektől virító zenével. Run The Jewels nevű duójuk nem csupán nyíltan támogatta minden média felületen a skandináv típusú szociáldemokrata, független szenátor Bernie Sanders 2016-os kampányát Trumppal és Clintonnal szemben, de számaik kritikával érintik Bill Clinton és Barack Obama demokrata, valamint Ronald Reagan és George Bush republikánus kormányzását és társadalmi hozadékát is, mindvégig kiállva az egyenlőség, szabadság és szolidaritás mellett. A tartalmas, hardcore hiphopot keresőknek kötelező a maximálisan egyedi muzsikájuk.

Társadalmi kérdések mentén pedig, a különösen vallási témákban igazán járatos, mississippi-i Big K.R.I.T említendő, aki tökéletesen ötvözi a tartalmas es sztereotip déli rapet. A rendkívül bölcs és szerény rímgyáros bár a legkiválóbbak közé tartozik, mégis talán az egyik legalulértékeltebb, ennek megváltoztatásában az első lépés talán a hibátlan, 2017-es duplamez, a 4eva Is a Mighty Long Time volt, de hasonlóan minőségi az azt megelőző nagylemeze, a Cadillactica, kezdeti mixtape-jei közül pedig a 2010-es K.R.I.T. Wuz Here és az azt követő Return of 4Eva. Külön érdeme, hogy a zenéjét száz százalékban egymaga kezeli, egészen csak az utóbbi időkig hívva társproducerek segítségét. Ő készíti az alapjait, ő írja a dalszövegeit és ő rappel. Igazi őstehetség, kin valódi nyomot hagyott a UGK, az OutKast és T.I. öröksége, akikkel közös számokat is készített. A „kritikus” nevének denotációja nem véletlen a „King Remembered In Time”.

Szintén tartalomfókuszú zenét készít az észak-karolinai J. Cole, aki a new school egyik legmegosztóbb, de legsikeresebb figurája is. Egyesek szerint kellemetlenül őszinte és introspektív, „fake deep” sorokat ír, többre tartva magát a valódi üzeneténél, mások szerint Kendrick Lamar mellett a legnagyobb „liricista”, emberközeli, társadalmi, spirituális és politikai témai mély mondanivalóval és megkerülhetetlen relevanciával bírnak. Annyi biztos, hogy minden nagyobb projektjén találni tiszta minőséget, kiváltképp 2013-as Born Sinner, és az azt követő legszemélyesebb hangvételű 2014 Forest Hills Drive nagylemezén. Rendszeresen szól be a fenti trap és SoundCloud „parttársai” mellett az egykori példaképének, Kanye Westnek is pl. a False Prophets-en, de Nas kritikájára tért le a szándékosan nagyon rádióbarát debüt albumán megkísérelt számokról. Az ő Dreamville nevezetű kiadójához tartozik a legkiemelkedőbb szókovácsként, az XXL magazin éves friss figurákat összegyűjtő freestyle sorozatában tudását megcsillogtató, atlantai J.I.D. Az esemény árnyékaként már jó páran az elkövetkezendők nagy tartalomközpontú nyelvkaratésát látják, melynek megfelelő lépcsőfoka lehet a 2018 novemberi második stúdió albuma, a kedvenc színészéről elnevezett DiCaprio 2.

Jól láthatóan és hallhatóan a déli hiphop mára a lehető legsokszínűbb és legnépszerűbb, nem hiába. Azonban érdemes zárásképp megemlíteni két „kakukktojást” is.

Egyik az állandóan kísérletező Donald Glover, azaz Childish Gambino, aki egy modernkori polihisztor, de alternatív hangzása még a felsoroltak közül is kilóg. Nagyban rock – 2011-es Camp album –, R&B – 2013-as Because the Internet korong –, soul és funk – 2016-os Awaken, My Love! lemez – elemekkel tarkított nótáiról senki meg nem mondaná, hogy déli, és még saját maga által írt, rendezett és „főszerepelt”, szürreális humorú, tökéletes, Emmy és Golden Globe-díjas vígjáték-dráma sorozatának is Atlanta a címe és témája. 2018-as This is America, óriási médiavisszhangot keltett mesteri slágerében azonban sok elemére reflektált a déli hangzásnak.

A déli rap másik kilógó lába A$AP Rocky, aki New York-i, de hangzása olyannyira kilóg, hogy aki elsőre hallja határozottan houstoni, atlantai, netán Tennessee-i gyökerekkel illetné. A keleti oldal rapperei közül talán 50 Cent es Cam’ron féle nem feldolgozhatatlanul sokatmondó tartalma és hasonlóan karizmatikus kisugárzása, ami érződhet annak, aki nagyon rá akar húzni egy földrajzilag közeli elődöt. Az igazság az, hogy már az első klipjével, a 2013-as Purple Swaggel felrobbant Rocky és bohókás legjobb barátja Ferg, úgy mint teljes csapatuk, az ASAP Mob teljes mértékben a déli zenén felnőtt fiatalok képét hallatja arany fogsorok, purple drank, sokszor lassú, szirupos alapok, egyszerű szövegek, megnyerő kisugárzás, egyszerű és „flowcentrikus” szövegekkel, legfontosabb undergroundabb Live. Love. ASAP és rádióbarátabb Long. Live. ASAP lemezein is.

Végig tekintve a soron magától értetődő és jogos a dél közel abszolút többsége az új évezred, 2017 óta hivatalosan is leghallgatottabb zenei műfaj ranglistainak élén.

Must Listen SOUTH (2010 után)

Future - Dirty Sprite 2 (2015)

Travis Scott - Rodeo (2015)

Denzel Curry - Imperial (2016)

Young Thug - Jeffery (2016)

Childish Gambino - Awaken My Love! (2016)

Run The Jewels - 3 (2016)

Migos - Culture (2017)

2 Chainz - Pretty Girls Like Trap Music (2017)

XXXTentacion - 17 (2017)

Lil Pump - Lil Pump (2017)

Big KRIT - 4eva Is a Mighty Long Time (2017)

A sorozat első része itt, a második része pedig itt olvasható.

Hozzászólások