Honnan ered a tanga?

A pároknak a Bálint-nap nagyszerű lehetőség, hogy megerősítsék a szerelmüket. Akik pedig reménykednek abban, hogy valakivel szorosra fűzik a viszonyukat, ha erre a napra szerveznek találkozót, azzal félreérthetetlenül üzennek a másiknak.

A szerelmesek számára igen fontos, hogy működjön köztük a kémia. És a másiknak való tetszés érdekében a nők sok ‘varázseszközt’ bevetnek; abban mindannyian egyetérthetünk, hogy az egyik leghatásosabb a csábító alsónemű.

Forrás:

A Valentin-napi öltözködés legfontosabb része – ha páruknak akarunk tetszeni – a vetkőzés. Aki ad a fehérneműjére, az kifejezi, hogy a másik fontos a számára, és mindent megtesz azért, hogy megmaradjon közöttük a tűz.

Valaha, a múlt század ‘20-as, ‘30-as éveiben még egy selyempizsama is erotikusnak hatott a viktoriánus hálóingek után. Ekkortájt kezdtek a hölgyek először érdeklődni aziránt, hogy vonzó darabokat hordjanak a ruha alatt is.

A kabarészínpadokról jött le a tanga

Az egyik legnagyobb szenzációt keltő újdonság a fehérneműpiacon az elmúlt évtizedekben a tanga bugyi volt. Keletkezése vitatott, Brazíliába és az európai kabarászínházakba is teszik első változatainak megjelenését.

Mindenesetre már a múlt század első felében létezett – sőt már sokkal korábban is, csak a férfiak viselték, például Japánban – , de inkább csak az erotikus táncosnők vették fel.

Ebből a szűkebb közegből nem ‘tört ki’ a tanga, mivel a közízlésnek túl frivol viselet volt. Érhető módon: a tanga lényege, legyen fürdőruha vagy fehérnemű, hogy minimális anyagot használnak a hátsó részére, az inkább csak egy pánt. Hogy mennyire vékony ez a pánt, az változó, vannak nagyon bevállalós változatai, amelyek mindent láttatnak (ez angolul a ‘G-String’), és vannak felszabott derekú, hátul kivágottabb, finomabb verziójú tangák. A C-Stringben pedig már nincs is oldalsó pánt.

Viseltek is ruhát, és nem is

Először akkor látta nagyobb közönség a tangát, mikor az 1939-es New York-i világkiállításon meztelen táncosnők is szerepeltek volna, és az akkori polgármester indítványozta, hogy legalább némileg takarják el magukat. Így a hölgyek tanga bugyiban jelentek meg, amely ruhadarabnak volt nevezhető, bár takarni nem takart.

Rudi Gernreich volt az a tervező, aki férfiaknak és nőknek is tervezett meglehetősen experimentális tanga modelleket, és 1974-ben nagy visszhangot vert bemutatásukkal (ő találta fel a topless fürdőruhát is).

Ám a német divattervezőtől függetlenül Brazíliában is feltalálták ezt a típust, igaz bikiniben, és fogselyemnek becézték. A ‘80-as, ‘90-es években innen is átszivárgott az USÁ-ba, és lett hatalmas divat.

Amellett, hogy formás hátsóval rendelkező hölgyeken rendkívül szexi, kellemes tulajdonsága a tangabugyinak, hogy felvehető bármilyen nadrág alá, szemben a széles pántú darabokkal, amelyek kiábrándító látványt nyújtanak a vékonyabb anyagú nadrágok alatt. Érdemes már csak ezért is beszerezni egy-két darabot.