Hozta a tőle várható trapmetál energiát a brit new school vezéralakja, Scarlxrd

Forrás:

Marius Lishtrop, azaz Mazzi Maz, a.k.a. Scarlxrd seperc alatt lett vidám vloggerből mániákus zenész, akinek elég végignézni az inspirációin – Slipknot, XXXTentacion, Eminem, Linkin Park, Missy Elliott – és máris kaphatunk egy kis ízelítőt miként fest a muzsikája. Egy csipet tapadós, karakteres trap, eszméletlen mennyiségű torzított heavy metál akkord és üvöltés, extrém szövegekkel a maximumig csavarva. A metáltrap európai nagyágyúja nem elsőre járt hazánkban – az egyik legélvezetesebb kisszínpados Sziget-koncertet, és több klipjét is itt alkotta – , de most sem okozott csalódást.

A precízen érkező, este 9-kor kezdődő Akváriumos szólózás előtt már órákkal gyűltek az Erzsébet tér padjain a fekete-fehérruhás, maszkos, hosszúhajú, fonatos, szakadt és hypebeast fiatalok mindenféle kombinációban, hogy a Budapest Eye tövében kezdjék izgatottan taglalni várakozásaikat az elkövetkezendő, több mint egy órás örjöngésről. Scarlxrd DJ-je már fél 8-kor megkezdte a bemelegítést, amelynek szettje a szokásos SoundCloud cumók, Papa Roach, és a főszereplőhöz közelálló metál-rapperek mellett kisebb meglepetéseket is tartogatott, gondolok itt 50 Centre, vagy a Sandstormra az első ordítások felé közelegve. Mindazonáltal – a leginkább Long Neckre emlékeztető – DJ Jack P kiválóan spanolta fel a hölgyeket felső hangon 10%-ban magába foglaló tömeget, így Marius már egy nagyban forrongó hallra érkezett. Az első Heart Attacktól az egyik utolsó 6 Feetig kitartott az energia, és még egy-két bónuszszámra is akadt alkalom, mint a Hell Is Xn Earth.

Volt miből válogatnia. Idén az eddigi legerősebb és legváltozatosabb projektjét az Infinityt droppolta, nyár végére pedig a töméntelen mennyiségű trekkel dúsított Immxrtalisatixn jelent meg, még ha azon az egy kaptafára készült nótáit totálisan ki is velőzte a végére. Persze a fent említett gigaslágerek ugyanolyan szépen keretezték az egészet. Az ehhez hasonló koncertek olyanok, amelyek minden tekintetben tapasztalatot nyújtanak – „megérinti a testet és lelket egyaránt”. A teljes időtartam konstans pogózásból, egyszerre vidám, vad és önfeledt ugrálásból állt, az ismert számok telitorkos ordítása mellett. Már a koncert első felében tömegkísérletnek lehettünk részesei, hisz elől középen meghúzódó négyesünk kíváncsian kezdett bele a „Backflip, backflip, backflip” skandálásába. Egy rossz szavunk nem lehetett, egyrészt, mert a koncertterem jórészére hamar ráragadt a könyörgés szele, az „Úr” pedig meghallgatta azt, és le is tolta eseményeinek védjegyéül is szolgáló hátraszaltóját.

Egyedül annyit hiányolhatott, hogy ellenben a tavalyi fesztiválbombájával, itt nem volt hova felmásznia, így az állványról csimpaszkodós kaszkadőri performanszok elmaradtak – amiért a legnagyobb hálával az anno is fejcsóváló biztiboyok tartozhattak, akiknek az ereiben így eggyel kevesebbszer fagyhatott meg a vér. Arról nem is szólva, hogy a színpadra dobált ruhákat, üvegeket és minden egyebet, míg páran riadtan reagálják le, ő lazán nyúlt érte és hajította magabiztosan vissza.

Mindenki ámuldozó extázisban hagyta el a Deák téri mély koncerttermet, és olyan élménnyel távozott, amin még jó ideig falatozhat. Scarlxrd képtelen visszafogni magát, ha az élő fellépések jönnek szóba.