Keresés
  • Főoldal
  • Zene
  • Hiphop
  • “Kell pár év ahhoz, hogy egy drill zenét a felkapottban láthassunk Magyarországon” – Kisé interjú

“Kell pár év ahhoz, hogy egy drill zenét a felkapottban láthassunk Magyarországon” – Kisé interjú

Kersner Máté- 2021.03.31. 15:49

Kisé nagyjából 2 évvel ezelőtt tűnt fel a hazai színtéren, és nem is kellett neki túl sok ahhoz, hogy a magyar trap szcéna egyik legjobban pörgő, etalon neve legyen. A 19 éves előadó Erdélyben született, kamaszkorában azonban az Egyesült Királyságba költözött, ahol már több mint fél évtizede él. A zenekészítésbe itt, Angliában vágott bele, ahol akarva akaratlanul is magába szívta a kultúrát és rengeteg inspirációt gyűjtött a drillen és trapzenén nevelkedett közeg tagjaitól. 

Az áttörést és az igazán széles körű ismertséget az AKC Misivel közös Marlboro alapozta meg, ami kommerszebb, catchy trap hangzása miatt közönségkedvenc slágerré vált és elindította az On The Low égisze alatt alkotó, és az Enorelli formációt vezető előadót azon a változásokkal teli, hosszú úton, melynek célállomása a 16 számot tartalmazó, majd két éve formálódó-finomodó Enorellove nagylemez lett. A YBR által producerelt projekt azzal együtt, hogy egy korszak végére pontot tesz, új távlatokat is nyit, mindeközben pedig újfent bebiztosítja a drill műfajában is említésre méltó teljesítményt nyújtó rapper pozícióját, mely megingathatatlanabbnak látszik, mint bármikor azelőtt. 

Az album megjelenésének apropójából felhívtuk Kisét, aki a szóban forgó nagylemezről, a külföldi lét tanulságairól, a roadmanek izgalmas, mégis sokkoló világáról, Erdélyről, és a drill sajátosságairól és ellentmondásairól is mesélt nekünk.

Interjú.


A minap jelent meg a debütáló lemezed, hogy összegeznéd az Enorellove albumot pár mondatban?

Megpróbáltam keverni a külföldi hangzású, francia, olasz, angol trapet, ami úgy éreztem, hogy megfelelően helyt tudna állni Magyarországon is. A szövegeim általában úgy épülnek fel, hogy elhintek valamit régi kapcsolatokról, visszautalok a múltamra, majd arra, hogyan is élünk most, vagy épp arra, hogy néha hagytam, hogy elcsábítson az utcai élet. Aztán mindig visszatalálok a saját világomba, ahol megpróbálok semmit sem túlzásba vinni és ignorálni a negatív behatásokat.

A projekt még Apollóként indult, mi minden változott azóta?

Rengeteg zene megvolt az albumra, de nem tetszettek, szóval az egészet újra csináltuk. Körülbelül harminc számos lenne, de csak a Kondorral közös zenénk maradt meg az Apollóról. Egyszerűen már nem jöttek be azok a dolgok. Most is érzem, hogy még nincs meg pontosan, hogy ki és mi is vagyok, de erre az albumra már mindenképp úgy fogok visszatekinteni, mint egy fontos kiindulópontra.

Mi történt? A te zenei érdeklődésed alakult át ennyire?

Megváltozott az érdeklődésem és a hallásom is. Elkezdtem belehallani a dalokba, hogy nem vagyok elég jó. Vannak részek az albumon, amiket lehet, hogy túlkomplikáltam, de ha túlhallgatod a saját zenéid, néha megesik az ilyen. Az elején, amikor elkezdtük az albumot, olyat akartam, ami az összes hallgatómnak tetszik, mert láttam a visszajelzéseket, aztán rájöttem, hogy nem jó út, ha mindenkinek megpróbálsz megfelelni.

Mik a személyes kedvenceid az albumról, és miért?

A Tracksuit & Lyca Sim. Egy back to back dalt próbáltam írni, amiben keverem a magyart és az angolt. Két részre van osztva a dal, így most nem egy-egy mondaton vagy soron belül ötvözöm a két nyelvet. Ez az egyik személyes kedvencem az intro mellett. De nehéz lenne kiemelni néhányat, mivel minden zene elkészítéséhez szép emlékek fűznek. 

A No Love (Intro) alapját tekintve emo trapes hatást hordoz, számíthatunk még ilyen típusú zenékre tőled a már megszokottak mellett?

Ez a zenét eredetileg egy teljesen más beatre vettem fel. Küldött YBR egy szokásos Kisé type beatet, amiben hallható volt egy rövid rockos-gitáros szóló, és eszünkbe jutott, hogy mi lenne, ha az egész számban a rocker Kisé vonalat követnénk. Egyébként nem fogyasztok ilyen zenét, de vinném tovább ezt az irányt. 

Korábban a közösségi médiában posztoltál egy tervezett alteregóról, ami alatt kizárólag angol zenéket jelentettél volna meg. Erről azóta semmi hír, talán a Kisé projektben öltött testet mindez, így, hogy már vannak angol nyelvű trackjeid is?

Elgondolkodtam, hogy minek alteregó, ha már mindenki úgy ismer, mint Kisé. Eddig is ilyen voltam, kipróbáltam több dolgot, és mutattam több oldalam is, nem akarok leragadni egy adott stílusnál. Az tény, hogy az albumnak megvan a maga hangzása, és majdnem ugyanazt a vibe-ot hozza sok zene, de ez nem változtat azon, hogy többet akarok mutatni.

Ha már angol nyelvű zenék, elmondanád, ki az a Reaper? Vele készült korábban egy grime-os, drilles dalod angolul.

Ő még nyáron küldött egy videót, amiben freestyleozik, ez nagyon megtetszett. Azt hittem brit, de kiderült, hogy félig magyar, most is épp Pesten van. Elkezdünk dumálni, küldözgettük a demókat, és ez lett a végeredmény. Mindenki nagyon adta a körünkben, a sulimban például nagyon sokan szeretik a zenéimet, random emberek is hallgatták.

Érdekelt korábban is a drill, vagy az angol közeg vitt bele igazán?

Főleg az angol közeg vitt bele, mint sok minden másba is. A személyiségem hatalmasat változott, amióta kijöttem, részben a közösség miatt, amibe keveredtem. Azt nem tudom, hogy jó irányba változtam-e.

Mit látsz, mennyire van túlsúlyban a drill a környezetedben? Mit hallgatnak manapság az angol fiatalok? Feltételezem, hogy nem Skeptánál vagy Pop Smoke-nál ragadt le a közönség.

A roadmanek csak drillt hallgatnak. Ha velük lógsz, nincs olyan, hogy nem drill szól. De természetesen mindennek megvan a maga csoportja. Van, aki amerikai trapet hallgat, Young Thugot, és másokat. De mindenképp mainstream a drill.

Te kiket hallgatsz manapság?

Említetted Pop Smoke-ot, őt például, sok más underground drill előadóval együtt innen Angliából. Sok olaszt hallgatok, ott van Rondo da Sosa, Capo Plaza vagy SEVEN 7oo például, a németek közül Luciano a nagy kedvencem. Az Enorellin belül természetesen a francia zene is alap volt. Az angolok közül Headie One és Fredo még, akit említenék. Utóbbi szinte példakép. De nem feltétlen szeretek példaképeket kijelölni, próbálok magamtól fejlődni. Ha netalántán valamikor találkozok valamelyikükkel, remélem, az lesz a benyomásuk, hogy mi vagyunk a magyar trap.

Tehát inspirálódsz belőlük, de függetlenedni is akarsz tőlük, és nem akarod, hogy esetleg másolással vádoljanak.

Így van.

Talán sokakat foglalkoztat, hogy mégis hogyan kerültél ki Angliába. Kérlek mesélj erről.

Már akkor rengetegen kint éltek a családomból, amikor mi kiköltöztünk. Nagyjából öt éve, 2015-2016 táján családi okok miatt jöttünk ki. Körülbelül egy éven át csak otthon voltam egyedül, ekkor YouTube-oztam is, csináltam a Tíz érdekes tény Angliáról-jellegű vlogjaimat, és a zenélésbe is ekkor vágtam bele. Aztán elkezdtem suliba járni, viszonylag hamar meg is tanultam a nyelvet és az akcentus is korán rám ragadt.

Mi volt az első benyomásod az új környezetről?

Teljesen Harry Potter módban éltem az első heteim. Régóta hatalmas fan voltam, minden olyan volt, mint a filmekben, a buszok, a házak, az autók. Aztán rájöttem, hogy veszélyes hely. Simán szétverhetnek azért, mert nincs egy szál cigid. Ezért is fontos, hogy milyen közegben vagy.

Milyen érzés volt ráeszmélni, hogy mostantól annak a valóságnak a része vagy, amiről a drill zenék szólnak?

Sétáltam egy román spanommal, akinek volt egy Jordan cipője. Miután jól végignézett minket, odajött hozzánk egy Gucci övtáskás, Air Force 1-t viselő roadman, csak azért, hogy megdicsérje a haverom Jordanét. Elkezdett mesélni arról, hogy Londonból jött, és kérdezte, hogy hallottunk-e a tegnapi késelésekről, ők hat embert megszurkáltak. Sokként ért. De minden nap történik valami, szóval valahol imádom is.

Az Enorellove egyik felvezető kislemeze a klippel is megtoldott Man In Black című dal volt, mit tudnál mesélni a vizuálról és magáról a drill-orientált trackről?

Az eredetileg drill beatre írt szövegemet felnyomtam egy trap beatre. A klipet egy délután alatt forgattuk néhány haverommal és a kamerásommal, aki pont ráért aznap, és pont úgy forgatta le a vizuált, ahogyan azt elterveztem. Ezt végül én magam vágtam meg, kevesebb mint egy hét alatt.

Az Instagramon is láthattuk, hogy az Enorelli több tagja, köztük Lil Tib is kiköltözött, a Della klipjét pedig Burbarezzel vettétek fel egy észak-londoni lakásban.

Tervben volt, hogy Londonban fogunk együtt lakni. Tibi (Lil Tib – a szerk.) amúgy most ment haza pár hete, Roli, vagyis Fendo a suli miatt még Erdélyben él, Robi (Burbarez – a szerk.) van kint Londonban, én pedig Northampton megyében lakom.

Tudtok így találkozni?

Mindannyian dolgozunk, amikor volt lehetőség, akkor kihasználtuk, de nem találkoztunk annyit, amennyit lehetett volna. Plusz miután bejött a képbe a vírus, Londont is lezárták.

Tudniillik a brit variáns megjelenése ismét sok dolgot átírt, miből állnak jelenleg az ottani korlátozások?

Nincs kimondva törvények által, hogy nem mehetsz ki, de ha az utcán vagy, és gyanúsnak tűnsz, mintha készülnél valamire, mert mondjuk roadman vagy, a rendőr biztos, hogy megállít és elkéri a személyidet. Főleg este. Pont a rendőröktől tudjuk, hogy csak ketten lehet kint lenni egyszerre. Ha vagyunk például nyolcan, kettesével megyünk be valahova. A szórakozóhelyek és a kávézók továbbra is zárva vannak.

Rád milyen hatást gyakorolt a pandémia?

A zenében hatalmas motivációt ad, ha azokról tudok szólni, amik velem történnek. Legyen az egy közös este a ganngel, vagy a budapesti koncertünk, ami hatalmas lökést adott a más előadókkal való találkozás és a visszajelzések miatt. Ami a magánéletemet illeti, a vírus megjelenése részben rossz volt, kissé ellustultam, meg elkezdtem túl sokat agyalni az életemről. Mégis, zene terén az elmúlt fél év volt a meghatározó: kialakult a fejemben a tracklist, és végül elkészült az album. Az más téma, hogy össze is jött-e, amit akartam.

Tehát nem vagy teljesen elégedett?

Jelen pillanatban elégedett vagyok vele, de azért elmondható, hogy már túlhallgattam. Addig hallgatom a zenéket, amíg sok nem lesz, azt érzem, hogy szarul hallom a flowmat és a beateket, ezért sokat rágtam YBR fülét, hogy miket változtassunk meg.

Hogyan érintette az életedet a Brexit?

Ki kellett tölteni és el kellett küldeni egy papírt a kormánynak arról, hogy mennyi ideje élünk kint. Ez azért fontos, hogy maradhassunk. Ha csinálsz például egy balesetet, vagy el akarsz menni dolgozni, ennek muszáj meglennie, különben haza is küldhetnek egyből. Egyelőre még csak ennyi a hatása.

A hazautazást, vagy a barátaid kiutazását sem befolyásolta a kialakult helyzet?

Nem, viszont később kelleni fog vízum. Több mint egy éve van ez a szitu, de ezen túl még semmi egyéb nehézség nincs.

Nagy port kavart a hónap elején a Sarah Everard-gyilkosság Angliában. A lány halálért állítólag egy rendőr felel, ez több nagy tüntetést is kirobbantott Londonban. Ti mit tapasztaltatok ebből?

A rendőrök már hozzászoktak ahhoz, hogy hogyan kell az emberekkel viselkedni. Megszokták, hogy sok az őrült ember, már csak nevetéssel kezelik, ha valaki például rájuk ordít. Azt látom, hogy viszonylag barátságosak és segítőkészek, legalább is a többségük. 

Összegezve mi az, amit megtanultál a külföldön töltött közel 6 év során?

Megtanultam például, hogy nem kell olyan emberek véleményére adni, akik nem állnak közel hozzád. Ezelőtt túl sokat foglalkoztam ilyenekkel. Itt kimehetsz az utcára egy papucsban és fürdőköpenyben, a kutyát sem fogja érdekelni. Ahogy tapasztaltam, Pest is hasonló. Erdély viszont ehhez képest teljesen más.

Ki szerettem volna térni a román trapre is, melyről nyugodtan elmondható, hogy előrébb jár, mint a magyar szcéna. Te, vagy a barátaid Erdélyben mit érzékeltek az ottani pezsgésből?

Román zenékből maximum a mulatóst hallgatja nagyon sok ember. A román trapre viszont akkor kezdtem csak felfigyelni, amikor Tibi küldte, mert ő nagyon imádja őket. Hangzásban évekkel járnak előttünk, meg szinte már nemzetközi szinteken mozog az egész közeg, olaszokkal csinálnak közös zenéket például.

Hiányzik Erdély?

Az pont hiányzik, hogy mindenkit ismersz. Nagyon rég voltam otthon, de a zene miatt sokat változott az, ahogyan az emberek ott kezelnek. Ezt lehet rossz és jó értelemben is venni. Olyan emberek, akik életükben nem is beszélnének velem, most egyből az elsők, akik rámírnak azzal, hogy ha megyek haza, igyunk meg valamit, és hasonlók. Ettől még mindenképp hiányzik, de most már mindkét helyen teljesen otthon érzem magam.

És mit szólsz a magyar drill próbálkozásokhoz? Egyre többen kísérleteznek a műfajjal, felmerül azonban a kérdés, hogy lehet-e valaha autentikusan drillt csinálni Magyarországon.

Hallgattam magyar drill zenéket, több tetszett is. Persze sok kisgyerek is próbálkozik ezzel. Nem mondom, hogy éljék meg, amiről zenélnek, mert ne, inkább menjenek tanulni és legyenek valamik az életben. Kell pár év ahhoz, hogy egy drill számot a felkapottban láthass Magyarországon. De amúgy adom. 

Feltételezhetően soha nem fogunk fegyveres, késelős roadmaneket látni itthon, persze ez nem is elvárás. Mindenesetre a trendingben valószínűleg egy felvizezett, utángyártott, drillnek aligha nevezhető valami fog landolni, ami nem igazán vezet előre.

Az a probléma, hogyha kezdő előadók felrappelik a keménykedős drill sorokat, akkor könnyen elhihetnek magukról bármit. Inkább ne is kezdődjenek el otthon a késelések. Itt is mindenki mondja, hogy túl erőszakos, kötekedős, és a bűnözésre buzdítanak az előadók.

A vád valóban a bűnözés propagálása, nem véletlen lett letiltva sok külföldi drill előadó a YouTube-ról.

Igen, de ezt valójában mindenhol megtalálni, filmekben, vagy más klipekben.

Hogy érzed, mennyit változtál az első slágereid óta, mint előadó?

Az első slágereim úgy születtek, hogy nem érdekelt semmi, csak leírtam, ami a fejemben van. Azóta, hogy a Marlboro elérte az 1 milliót, többet gondolkozom azon, hogy lehetne picit átalakítani a zenéket, úgy, hogy mindenki megértse. Több már az olyan sorom, ami nagyobb tömeg számára érthető. Ami a stílust illeti, otthon azt mondanák az öltözködésemre, hogy roadman, itt viszont ez a norma.

Búcsúzóul, esetleg útravalóul mit üzennél az album hallgatóinak?

Azt, hogy mindenhez idő kell. Illetve kapcsolódnék a bajnokos idézethez, ami a tracklisten is olvasható. Tegyük fel, hogy egy focista vagy. Ha van egy álmod, ne hagyd, hogy a csapattársaid miatt ne legyen meg az, hogy magad lásd a pályán, és ők nézzenek a tévében. 

Az Enorellove március 30-tól elérhető a legtöbb online zeneszolgáltató kínálatában.

KISÉ: INSTAGRAM / SPOTIFY / YOUTUBE / TWITTER

Hozzászólások

Érdekes lehet