Ki az a Quasimoto és hogyan lett egy cigiző, téglát tartó sárga lény a hip-hop prominens alakja?

Mi az: sárga, két lábon jár, hosszúkás pofája van, állandóan cigizik és egy tégla van a kezében. Szabad a gazda? Hát persze, hogy Quasimoto! Nem a Notre Dame-i, inkább oxnardi és nem púpos, inkább pipa – amolyan rossz karakter. Na, de ki ez a magashangon szövegelő furcsa forma, akit egyékbént be sem akartak mutatni a világnak? Ő nem más, mint a legendás kalifornai producer, Madlib alteregója, akinek eddig 3 albuma jelent meg ezen a néven, ám a létrehozott alak (majdnem) ugyanolyan magaslatokba ért, mint megalkotója.

Madlib manapság leginkább a Freddie Gibbs-zel közös albumairól lehet ismerős, de van két kollab albuma Talib Kweli-vel is és persze nem lehet elfelejteni a J Dilla-hoz és MF DOOM-hoz köthető szoros szálakat sem. Stílusára a minták féktelen használata, a jazzes, old schoolos masterelés, a műfaii korlátok eltörlése és a tökéletes loopok hetyke megalkotása a jellemző. A produceri munka már-már terápiaként funkcionál nála: a hozzá közel álló kortársai MF DOOM, valamint J Dilla halálakor napokat töltött ébren és több száz órányi zenét készített. A sokszor “csak” a háttérben meghúzódó Madlib ritkán ragad mikrofont és az ilyen különleges esetekbe szeret még egy csavart beletenni – így született meg Quasimoto karaktere is. Illetve hát kellett még hozzá rengeteg gomba.

Madlib nem szerette a saját hangját – a haverjai Oxnardban Barry White-nak szólították a mély orgánuma miatt – így azt csinálta vele, amit a hőn imádott mintáival is: a saját képére formálta azt. Lelassította a recorderjét, lassan rappelt rá, majd felgyorsította normál sebességre a recordert, amivel megszületett a mostanra kultikonná vált magashang. A karakter világra jövetelében állítólag nem kevés gomba is segített, de alapvetően nem is szánták a nagyközönségnek a sárga lényt. Egyfajta gonosz karakternek szánták a zenékben, de formába nem akarták önteni. Egyik első megjelenése Quasimotónak a Loot Pack formáció Whenimondamic című számában volt, amelyben a banda egyik tagját, Wildchild-ot maszkírozták el a hang és formai kitekert összhatás kedvéért.

A ma ismert alakját az 1999-ben kiadott Microphone Mathematics kislemez borítójára alkotta meg DJ Design, majd ezt használták fel a 2000-ben kiadott The Unseen lemeznél is. Ahogy a lemez címe is mondja Quasimoto unseen, vagyis láthatatlan lett volna – ez látszik az album borítóján, amint a rendőrök által üldözött autó hátsó ülésén ül az eredeti Quasimoto.

A sárga, szőrös, cigiző alak a Bad Character szám dalszövegét reprezentálta volna, az album promózásakor pólókra is rányomták a téglát tartó lényt és végül az emberek benne látták meg az igazi Quasimoto-t, igaz hivatalosan Lord Quas a neve. Az említett számban Quasimoto vasvillával szúrna le embereket, mérgezett almákat osztogatna a gyanútlanoknak és téglával verné be annak az illetőnek az arcát, aki hülyeségeket beszél. Az egész egyfajta szatirikus csavar a gengszterrappen.

Miután a ‘The Unseen’ lemez a hip-hop szerelmesek és a kritikusok körében is osztatlan sikert aratott, nem volt kérdés, hogy Quasimoto marad és további ördögi sorokkal bombázza a hallgatóságot. Arra a kérdésre viszont nehéz válaszolni, hogy pontosan mi is ő (űrlény, valamilyen elfajzott állat, esetleg Alf féltesója?), annyi biztos, hogy egy kitörölhetetlen jelenség a nagykönyvben és reméljük hamarosan tovább írja a saját fejezetét, hisz habár 2016-ban be lett jelentve egy új projekt, az máig nem manifesztálódott.

(StonesThrow Record, welcome.jpeg insta; The New Yorker)