Király Botond: remélem, eljönnek azok a pillanatok, amiért minden labdarúgó küzd és edz!

A hazai futball szerelmeseinek, akik folyamatosan követik a magyar foci minden mozzanatát, ismerősen csenghet Király Botond neve. Jelenleg a Vasas FC csapatát erősítő 22 éves srác mesélt a kezdetekről, jelenlegi helyzetéről és a későbbi terveiről.

Honnan jött a foci iránti szerelem?

Maga a testmozgás iránti elkötelezettség, illetve imádat nálunk családi dolog. Édesapám egész korán megtanított a sportok iránti szeretetre, már óvodás koromban mondhatni labdát helyezett elénk. Nagyon sokat fociztam vele együtt és a bátyámmal, aminek is köszönhetően erőteljes kapcsolat alakult ki köztünk.

Hogyan kezdődött komolyabban ez a pályafutás?

A Pápai ELC csapatánál ismerkedtem meg a labdarúgás alapjaival, edzőim közül rendkívül sokat köszönhetek Horváth Imrének valamint Tóth Ferencnek. 2010-ben Nagy Mihálynak köszönhetően több társammal felkerültünk az NB III-ban szereplő Lombard Pápa második csapatába. Ezzel kezdődött el egy nagyjából 3 évig tartó közös munka „Misibával”. Rengeteget edzettünk és nagyon sokat fejlődtünk ez alatt az időszak alatt.
Misibá végig egyengette az utunkat nagyon sokat köszönhetek Neki!

2012-ben mutatkoztam be az NB I-ben. Ezt követően 3 év alatt meg harmincszor léphettem pályára a Lombard Pápa mezébe. Sajnos a Lombard Pápa 2015-ben csődbe ment, így az NB III-ban szereplő Rákosmente KSK-nál folytattam. Idén júliusban kerültem a Vasashoz, ami nagy megtiszteltetés.

Hogy néz ki a jelen?

Most volt egy körülbelül másfél hónapig tartó sérülésem, ami miatt sajnos nem játszhattam. Szerencsére már teljesen felépültem és a két héttel ezelőtti győztes mérkőzésen sikerült jól játszanom. Az érzés, amikor együttes munkával gólt szerez a csapat és mindenki egymás nyakában van utána, az leírhatatlan. A csapattársaimmal jól kijövök, gyorsan meg találtuk a közös hangot és jól is tudunk együtt dolgozni, ami elengedhetetlen a labdarúgásban.


Habár fontos a foci, de szüleim számára ugyanakkor a tanulás szerepelt mindig is az első helyen, még ha nekem nem is állandóan (nevet).

Voltam magántanuló is, hogy kicsit könnyebben megtaláljam az egyensúlyt. Jelenleg Rekreáció és egészségfejlesztést tanulok a Nyugat-Magyarországi egyetemen, bár most passziváltattam egy félévet, de mindenképpen meg szeretném szerezni a diplomát.

Példaképeid vannak?

Példaképeim vannak persze, de ha most a futball berkein belül nézzük, akkor nagyon nagy Messi fanatikus vagyok. Ötszörös aranylabdás, majdhogynem megnyert mindent. Az alázat, a teljesítmény, amit a futball irány nyújt a mai napig, teljesen lenyűgöz.

Rendkívül sokat köszönhetek az edzőimnek és a csapattársaimnak. De nem feledkezhetek meg a barátaimról sem, akik száz százalékig mindenben támogatnak, amiért rendkívül hálás vagyok. Példaképem még ugyanakkor a családom, gyakran észreveszem, amikor valamit mond esetleg az édesapám, hogy Ő miként látja a dolgokat, eleinte mindig csak legyintek rá, természetesen az idő aztán mégis mindig úgy hozza, hogy neki van igaza. Ha idejük van, egyből kocsiba pattannak, szinte az összes mérkőzésemre kijönnek szurkolni.

Mik a távolabbi célok?

Szeretném magam kipróbálni külföldön is, az embert vonzza az új terep, bár nyilván ez még odébb van. Nem játszottam még kupadöntőt, illetve még nem igazán harcoltam a bajnoki címért, most a Vasassal ez lehet megfogni történni. Várom a kihívásokat és a még előttem álló élményeket ezért úgy tekintek a 2017-es évre, hogy remélem, eljönnek azok a pillanatok, amiért minden labdarúgó küzd és edz.

Az ember mindig tanul valamit, mindig van, akire fel tud nézni. Folyamatosan nyitott szemmel kell járni és figyelni, mert nagyon sokat lehet tanulni mindenkitől.