Latinók Sopronban: így lobbantotta be a 2019-es VOLT Fesztivált a Cypress Hill

Forrás: VOLT Fesztivál

A Cypress Hillen úgy tűnik, nem fog az idő: nem elég, hogy a tavalyi év egyik legjobb hip-hop albumát sikerült összehozniuk (Elephants on Acid), de élőben sem koptak meg a fogaskerekek. Ha hozzátesszük azt a cseppet sem elhanyagolható tényt, hogy B-Realen kívül mindenki elmúlt 50 éves a bandából, akkor új szintre léphet az elismerésünk. A srácok nyugodtan üldögélhetnének a babérjaikon, blázolhatnának naphosszat a jó meleg Kaliforniában, de helyette olyan koncertet hoztak el Sopronba, amire még a nem elkötelezett hip-hop fanatikusok is csak elismerően csettinthettek.

Mielőtt a csapat összes tagja fellépett volna a színpadra, Mix Master Mike melegítette a közönséget és pornószínészeket megszégyenítő ujjtechnikával facsarta ki a legtöbbet a potméterekből és lemezjátszókból, néha már-már olyan eszeveszetten, hogy jogosnak ítéltem volna egy medikusi csapatot a DJ mögé. A kb. 10-15 perces scratch-zuhatag után megtorpantunk egy másodpercre, hogy egy újabb lendülettel megérkezzen Sen Dog, B-Real és Eric Bobo, aki a dobok mögül végzett aláfestést a srácoknak. Itt jegyezném meg, hogy ami nem működött Kendrick Lamar Sziget Fesziválos fellépésén, az itt tökéletes atmoszférát teremtett: a lágyabb, bólogatósabb és chillesebb alapok stúdiófelvételeinek élőzenekaros megsegítése óriásit dobott az előadáson, míg Kendrick újkeletűbb, trap központosabb beatjeit csak rombolta az aládobolás. Anno a banda 2008-as VOLT fellépésén a legtöbben a hangosítást kiáltották ki fő bűnbaknak, addig erre az elemre az új helyszínre költözött fesztiválon egy rossz szót nem tudok mondani – dobok tisztán ütötték a lelkem, az MC-k érthetőek voltak, a DJ pedig az agyamat is elnyújtotta, nem csak a digitális hangokat. Bár B-Real és Sen Dog hosszúgatyában és melegítő felsőben hánytak fittyet arra, hogy a hőmérséklet iszonyat magas volt, én picit több aktivitást és közönségkapcsolatot vártam volna a két rappertől. Természetesen itt is megvolt a melyik oldal a hangosabb játék a közönséggel, de valahogy hiányzott még egy szint a fellépők és a koncertezők között.

Forrás: VOLT Fesztivál Instagram

Itt most nem filozofikus, az élet nagy kérdéseit megfejtő mély beszélgetésre gondolok, mindössze több kontakt keresésre és személyesebb viszonyra. Ugyanakkor, ahol ez egyszer mínusz volt, ott máshol plusz: a számok között minimális üresjárat volt, egyik track után rögtön pakolták a másikat, egy percre sem hagyták pihenni a rajongókat. A Hands on the Pump, How I Could Just Kill A Man, Tequila Sunrise, Insane in the Brain, Dr. Greenthumb mind vad csápolásra késztették az embereket, míg az I Wanna Get High és a Hits From The Bong számokra megduplázódott a színpadi előtti, a koncert kezdete óta amúgy is erősen eluralkodó fűszag. A banda új töltetett adott a rock alappal imponáló Superstar című számuknak, aminek a refrén során hallható gitárhúzása halványabb puzzle darabként illet bele az őket megelőző Papa Roach és az őket követő Slipknot hangzásba. A koncert utolsó számához érve megkértek mindenkit, hogy guggoljon le, mert ideje búcsút venniük, ám anélkül nem fognak lelépni, míg nem látják, ahogy egy emberként ugrál a nagyszínpad népe a House of Pain klasszikusára, a Jump Aroundra.

[vembed youtube=”PNxHZvilKQM” ]Ha bárkiben rossz érzés volt a 11 évvel ezelőtti Cypress Hill koncert miatt, és félve érkezett a VOLT-ra, hogy megtekinthesse a latino hip-hop bandák kultikusát, akkor ezután biztosan megnyugodhat. A koncert egy remekül eltalált, profi show volt, ahol minden elem precízen ki volt számítva, hogy a legtökéletesebb hangzást érjék el a több évtizedes szakmai múlttal bíró rapcsapat tagjai.